Méteres kupacokat fújt a hóból a szél, kutya idő van, még a kutya sem volt hajlandó kimenni megenni a vacsoráját. Holnap, ha világos és kupacok is lesznek egyszerre, lefotózom majd.

Szupermarketet építettem Tinnyén és Egyetemet Mucsán. (Tulajdonképpen Mucsa2-őn építettem egyetemet, mert Mucsát elfoglalták a barbárok, és tőlük meg a németek.)
Civilizationt játszom, és mindig megnyerem, mert az űrhajóm elsőként érkezik meg az Alpha Centaurira.

Nesze neki. Most olvasom a velveten, hogy a kétszínű karácsonyfa ciki. Én meg itt állok egy piros-arannyal. (pirosarannyal hehe). Jókor szólnak.
Ráadásul tetszik.
Azt hiszem, megyek, és elásom magam.
Boldog mindent mindenkinek!

Januártól a nők is kapnak saját órákat a Rudas fürdőben, ahová eddig csak vasárnap mehettek.
Én pedig a férfiak nevében saját órákat követelek a nőgyógyászoknál. Meg a csak nőknek fenntartott konditermekben. És a kismamajógán. Halál a nemi diszkriminációra!

Puff.
Pontosan ilyen hangott adott a csúcsdísz, amikor legurult az ablakpárkányról.
Az eredetileg hányingerlila darab volt az egyetlen, amit ma be tudtam szerezni a solymári madaras teszkóban (igen, így hívják falun az auchant), majd szépen lefújtam aranyszínűre akrilfestékkel, és kiraktam az ablakba száradni.
Most tulajdonképpen még mindig van kétharmad, viszonylag szalonképes csúcsdíszem, mert a fej-tor-potroh osztású képzetnek csak az alsó része semmisült meg. Ha a Pasi nem hoz másikat, majd a kétharmadot biggyesztem a fa tetejére.

Ma megpróbáltam feladni egy csomagot New Yorkba kis falunk postáján.
Nem csigázok senkit, nem sikerült.
A leghelyesebb az egészben az volt, amikor hosszas tárgyalás után a postásnő a kezébe vette a csomagot, és szemrehányóan azt mondta: ezt csomagként kell feladni.
Félreértések elkerülése végett előtte a következőket mondtam neki: Jó napot kívánok, ezt a csomagot szeretném feladni.
Holnap keresek egy postát, ahol meg tudnak bírkózni két üveg tokaji amerikába juttatásának emberfeletti problémájával.

jelentem, ajándékok becsomagolva. (most lehet irigykedni, igen, én már megvettem mindent)
viszont fánk még nincs, se rá gyertyánk, se csillagszórónk, se égősorunk. ez a tervem a következő három napra.

Ma férjhez adunk egy újabb csajokat, feltéve persze, hogy a vőlegény megérkezik amerikából, miután utolsó infónk szerint tíz órát ült a gépen felszállásra várva.
Jó év volt ez az idei: hárman is elkeltünk.

Az esküvőt egyébként az tette sürgőssé, hogy a menyasszonyt hirtelen felindulásból tíz évre kiutasították a barátságos amerikaiak. Erre két okuk is volt: egyrészt egyhuzamban ott volt négy évig, majd hazajött és megpróbált visszamenni. A kétszeres bűncselekmény jutalma reptéri bilincsbeverés és egy nap börtön volt (börtönbugyi, börtönmelltartó - már olyan barátnőm is van, aki ezt is próbálta). A leendő ifjú férj hite pedig kissé megingott hazájának jogrendszerében.

fenyőfadekorációs lámpalázamban újabb és újabb díszeket veszek és csinálok, szigorúan piros és arany színekben. a Pasi szerint már egy fenyőerdőt is fel tudnék díszíteni, de én még mindig izgulok, nem lesz-e kopár a fa.

Egy indiaival, egy izraelivel és egy amerikaival ültünk ma egy bridzsasztalnál a yahoon. Abban a fél órában, amit Lánygyerek nem nyűglődéssel töltött. Ez az én betegségem őt is nagyon megviseli.

Parndorfban jártunk ma Lánygyerekkel az outletekben ajándékokat nézni. Gyümölcsöző volt. Isteni dolgokat találtam magamnak.

Vajon mi lenne az ideális ajándék a férjem apukájának a húgának a lányának? Ilyen gondok gyötörnek mostanság.

Miután nekünk van a legkisebb gyerekünk és a legnagyobb helyünk, nálunk lesz a Nagy Családi Karácsonyeste.
Két hiszekajézuskában korú gyerekkel, úgyhogy igazi karácsonyfa kell. Amióta külön lakom, mindig csak a fikuszt díszítettem föl, úgyhogy most lámpalázam van.

Meg egy kicsi rendes lázam is, valami közelebbről meg nem határozott vesebajból kifolyólag. A vesebajról csak annyit tudni, hogy nem kő (kő a francnak. deszar.), és határozottan szétcseszte a vérképemet meg ühüm, izé, hát a kis pohárba adott sárga mintát is. Ja, és fáj tőle a vesém.

Pálcikakutya lába ma két helyen is kilukadt, ugyanis amíg sétálni voltunk, elszakította a láncát és kiugrott az utcára az a szomszédkutya, aki köszönés helyett mindig megpróbálja kivégezni szegény Pálcikát, ahányszor csak módja van rá. (nem sokszor, merthogy láncon van, ugye)
Mint azt S-nek már megírtam, Pálcika ugyan sokkal gyengébb és gyávább, de legalább gyorsabban fut, így úszta meg a két lukkal a lábán.
Plútó (a szomszédkutya), pedig olyan volt, mint a versben: mint őrült, ki letépte láncát, vágtatott Plútó a rónán át, ahol a róna a mi utcánk.
Azért a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én már hamar kiszúrtam, hogy Plútó meglépett, és ki is sütöttem, hogy Pálcikakutyát jó nagy kerülővel a másik irányból hozom haza, de az a hülye azt hitte, hogy a husky haverja van kint, és a szokásos lelkesedéssel rohant oda, és mire észbekapott, már késő volt. Szóval így lettek a lábára a lukak.

Kínában van a nagy fal meg a nagy tűzfal. Ez utóbbi az internetet cenzurázza. Köcsög egy ország. Mármint a vezetői.

Pálcikakutyánk (az a sötét barom) előző életében valószínűleg vakond lehetett, ugyanis folyton alagutakat ás a kerítés alatt, hogy meglóghasson. (vagy börtöntöltelék) Nem elég szegénynek a négyszáz négyszögöl és a majdnem mindennapi pár kilométer séta.
Mi meg folyamatosan foltozzuk a kerítést: az egyik fronton végig vasbeton háló, másik fronton ajtónyi falapok. Most meg éppen néhány nemtudomhogyhívják téglát cipeltem a legújabb kijárathoz, tudjátok, olyan fajtát, ami fél méterszer fél méter, és darabja kb 20 kiló. Kíváncsian várom az újabb ötletét, találékony jószág. Amíg ki nem eszel valamit, a kertben ás másfél köbméteres gödröket, de sose oda, ahova kéne. Pedig ha szabályozható lenne, feláshatná a veteményest meg kiáshatná az ültetendő fánknak a helyét.

Tegnap megejtettük a szokásos kétheti dorbézolást (tudom, szánalmas. ilyen a gyerekesek élete). Keményen küzdöttem a berúgásért, hogy aztán hazamenjek egykor. Egy órával a Pasi után.
Öregszünk.

Először elhatároztam, hogy csinálok lánygyereknek egy yahoos címet.
Aztán a yahoo közölte, hogy a gyerek nem lehet két évesnél fiatalabb.
Ezért behazudtam, hogy két éves.
Aztán a yahoo közölte, hogy most szóljon a mamájának/papájának (mármint a kétéves, aki nyilván maga töltötte ki a szükséges mezőket), hogy egyikük lépjen be a saját nevében.
Ezért beléptem.
Aztán a yahoo közölte, hogy adjam meg a hitelkártyám számát és lejáratát. Hosszú és bonyolult magyarázatot fűztek hozzá, miért is van erre szükség, amiért elküldtem őket a picsába.
És csináltam a gyereknek egy címet a freemailen.
Ja, hogy miért kellett neki emilcím? Hát hogy legyen hova küldeni neki a wiwes meghívót. Azért.

Persze a zulukkal meg mongolokkal és más szimpatikus népekkel sose lehetett nyerni, mindig csak a buzi franciákkal meg németekkel. Mármint civilizationt. Mert a szimpatikus népek mindig hülye tudásokat kaptak induláskor, a menők meg rögtön az írást meg a potteryt.

Megjelent a Civilization negyedik része.
Már alig várom, hogy Dzsingisz kán bőrébe bújva meghódítsam a világot.

Egy kicsit azért rosszul esett, hogy a csajoknak színházjegye meg ilyen-olyan programja volt a szülinapom estéjére, de az meg nagyon jól, hogy S azt mondta, ő jön. Aztán csak egy egész picit gyanakodtam, hogy mi a fene tart neki olyan sokáig.
Aztán (pabadadam!) megjelent mindenki, és még kártyáztunk is. Miután a fél társaság elment, a másik felével végigjátszottuk, és nem csak szülinapos voltam, hanem kártyaistennő is, és lemostam mindenkit.

Az öregedésnek is vannak bizonyos előnyei.
Végre igazán menő arckrémet kaptam a szülinapomra.
Esküszöm, öt évet fiatalodtam tegnap este óta. Azóta olyan jól nézek ki, mintha nem is lenne szükségem ilyen menő krémre.
A gyereket nem kenjük be vele, mert a fene akar éveket várni arra, hogy újra megszülessen.

Meggazdagodtam. Eddig tartott, míg állambácsi elkezdett utalni, de most egyben kaptam négy havi lóvét.
Aztán rögtön eldőzsöltem belőle tíz rugót. A rendőr azt írta a kis papírra, hogy 50/78. És megállapította, hogy mocskok a szembejövők, mert nem villogtak. Egyetértek. Antiszociális szemetek.

hehe. misztikus dolgok ezek.
a budajenővel kezdődő dolgot jól megírtam két napja, aztán elszállt, és én nem akadtam a nyomára a bloggerben. Most meg egyszer csak előkerült. Olvassátok szeretettel.

Zsír új windows van a gépemen, még ropog, olyan friss. Talán most nem szállnak majd el a postok a semmibe, amint megnyomom a publish gombot.

Tegnap reggel felhívott a Budajenői közértes, hogy van nála egy ember, aki megtalálta a babakocsinkat. Hosszas egyeztetés után letárgyaltuk, hogyan jutunk hozzá. Ezután telefonált egy ember, hogy az egyik munkása megtalálta a babakocsinkat. Mondtam neki, hogy király, már ketten vannak. Megadott egy telefonszámot, így megoldódott a rejtély, a két jelentkező ugyanaz: a Gyurka.

A vicces az, hogy némi csevegés után kiderült, hogy Gyurka az alkoholista kertésznőnk alkoholista élettársa, aki csak annyit kötött a lelkemre, hogy a kertésznőt hagyjuk ki a buliból, és a közértben adjuk le neki a jutalmat, ne otthon. Majd hozzátette, hogy igazán szeretne minket megismerni, és jöjjünk már össze egyszer. Közben többször nyomatékosan közölte, hogy a váz "oridzsi", és semmi baja nincs, és "kedveském, ha tudtam volna, hogy maguk azok, felviszem" és "igazán nem akartam én semmi rosszat".

A babakocsi-váz utólag rekonstruált, kalandos története a következő:
Miután a Pasi kirakta a szemeteseknél és ottfelejtette, rögtön ketten is rávetették magukat. Az egyik jelentkező a szép nagy kerekeire pályázott (milyen jó gázkocsi lesz belőle - mondta) de a másik visszaverte, és egyben megszerezte a cuccot. Fel is szállt vele a sárga buszra és egy falut sem haladt vele, már el is adta, gondolom egy ezresért, de erre nem tértünk ki.

Rá egy bő hétre szólt neki a főnöke (aki látta az általunk kirakott plakátot), hogy szerinte a cucc, amit talált, tíz rugót ér. Így emberünk, a Gyurka, visszazarándokolt Perbálra és visszavásárolta a vázat, hogy tíz rugóért eladja nekünk.
Most megint van babakocsink, és megspóroltunk kb hatvan rugót meg egy bécsi tripet.
Kis falusi abszurd, hepienddel.

A Pasi vállára csapott gyerekkel kirándultunk egyet az erdőben. Egy éve ilyenkor még a magaslesen dugtunk - aztán tessék. Most meg keresni kell az alkalmat, amikor a bébi már/még alszik, mi viszont még/már nem.

A sok gyerek a hosszútávon is izgi házasélet titka, alig fogjuk várni, hogy húsz év múlva mind elköltözzenek, és végre ketten legyünk, zavartalanul.*

*(senkinek nem akarom elvenni a kedvét. azért megoldjuk.)

Tulajdonképpen helyes lenne, ha az összes kártyacsaj gyorsan szülne egyet, mert hogy a következő években nincs esélyünk egy esti kártyapartit végigjátszani, az egyre biztosabb. Milyen békés is lenne a délelőttöket kártyázással tölteni. Hajrá lányok!

Sikeresen elveszítettük a babakocsink vázát.
Ez most azért jó, mert aki elvitte, nem tudja használni semmire, mi viszont meg vagyunk lőve, mert így az összes többi része gyakorlatilag használhatatlan.
A hab a tortán az lesz, ha kiderül, hogy váz külön nem kapható, csak babakocsi egyben. 679 euróért.

Tegnap fejreejtettem a gyerekemet, kiesett a hordozókendőből. Még szerencse, hogy gugoltam. Én egy ekkora zakóba belehaltam volna. Neki szerencsére semmi baja. Mintaanya vagyok, baze.

Ma (végre! végre!!!) teljesen szürreális élményünk volt Lánygyerekkel.
Elmentünk babamasszázs tanfolyamra. Nyolc pucér csecsemő egy harminc fokos szobában. Eleinte mindegyik kedvesen mosolyog. A tanárnő csak beszél, csak beszél, az idő telik-múlik. Először egy baba kezd sírni. Aztán még egy. A nő csak beszél, és elmondja, hogy nem azért sírnak, mert rossz nekik. Mire masszírozni-tanulni kezdünk, már hat gyerek bőg az unalomtól, nyolc, csatakosra izzadt anyuka próbálja megnyugtatni a gyereket, így persze lehetetlen odafigyelni, mit is kéne csinálni. Szerencsére semmi újat nem tanulunk, minden benne van abban a brossúrában, amit a védőnő adott hetekkel ezelőtt. A másik nem bőgő gyerek anyjával néha összenézónk, és mindkettőnkből kitör a röhögés.

Valamelyik éjjel kitaláltam a megírandó krimim cselekményét, de reggelre elfelejtettem. Így nem lesz könnyű. Pedig jó volt, erre biztosan emlékszem.

Jajjjajj. Beszabadultam a Dunaplázába, és elvertem a havi pelenkapénz egy jelentékeny részét farmernadrágra meg övre meg felsőre. Hogy fogom én ezt a Pasinak beadni?!
Most legalább van egy farmerom, ami rámjön. Remélem ez őt is akkora örömmel tölti majd el, mint engem. Bizonyára így lesz. Pozitívan gondolkodom.

Ugyanúgy találkoztam mindenkivel, viszont végre lelkifúró nélkül sétálhattam a Balcsiparton előadások helyett. Ugyanis Internet Hungaryn voltunk.
Ja, és mellesleg nincs jobb netvörking módszer egy kéthónapos, punk babánál.

Ezt látja most a Lánygyerek, ha belenéz a tükörbe. Ha majd elkezdi tanulmányozni a kezét, az agya megtanulja majd megfordítani a képet.

Vettem wellness-zsömlét.
És jó vastagon megkentem libazsírral.

A Pasi tutira nem normális. Mingyá (este 8) beül a kocsijába és elmegy Spisska Nova Vesbe (kb 5 óra út), hogy holnap párszor kiugorhasson egy helikopterből*, majd délután hazajöjjön.

*Utólag: nem ugrott ki. délelőtt az idő volt szar, délután meg a helikopter.

Elolvastam, miket írtam egy éve szeptemberben.
Irigy vagyok, milyen szellemes voltam akkkoriban, amikor nem töltöttem a napjaimat bezárva. Azt hiszem, abba kéne hagynom a blogolást, míg le nem érettségiznek a gyerekeink.

Péntek este általános iskolai osztálytalálkozónk lesz.
Elég kiváncsi vagyok.
Annyit tudok, hogy van közöttünk egy tényleg híres színésznő, legalább két anyuka, egy feltörekvő énekesnő, és egy ekin pörgő junkie. A többit majd meglátjuk.

Lánygyerek két nappal ezelőtt a hasáról a hátára fordult, de ez őt nem töltötte el örömmel, torkaszakadtából ordított tovább.
Ráadásul véletlen volt: azóta sem tudta megismételni.
Ettől persze még szeretjük, noha feltehetőleg még sokáig butább marad mint a kutyánk, ami pedig elég nagy szó.

Vicces, hogy amíg mindenki a biciklistákkal van elfoglalva, én arról is alig értesültem, hogy lesz megint Critical Mass. Tavasszal érdekes volt látni, ahogy végtelen tömegben vonultak el S körúti ablaka alatt, és amikor az ismerősök odaértek, felintegettek nekünk.

Mondjuk 30 kilométernyire lakva a várostól legalább lelkifúró nélkül hagytam figyelmen kívül az autómentes napot, mégse sétálhattam be lánygyerekkel a Mammutig, hogy bevásároljak az esti vacsorához.

De azért egy dolog az én fejembe is szöget ütött, amikor a Critical Mass szervezőivel készített interjút olvastam a Narancsban. Az amúgy szimpi csávó közölte, hogy nem teker a bringásúton ott sem, ahol lehetne, mert az "alsóbbrendű, mint a kocsiút". Anyád, mondanám.

Akárki akármit mond, gyereknek lenni nem könnyű.

A nőgyógyászom alkalmasak talált szexre, úszásra és fazongyantára.
Az élet apró örömei.

Fekete szőrcsomókkal és vérfoltokkal volt tele a ház felkelés után.
Teljesen világos volt, hogy a macskánk öncsonkításba kezdett, csak azt furcsálltam, hogy hosszas vizsgálódással sem találtam meg, milyét rágta le.
Aztán a pasi ráakadt a borzalmasan lemészárolt kismadár tetemére.

Gyakorlati tanulság: a madártoll nem seperhető, csak porszívózható.
Gyakorlati tanulság 2: az odaszáradt vér nehezen jön fel a kőről.
Ha öltök, mindig frissiben takarítsátok fel.

Ui: a kismadár egyetlen, résnyire nyitott ablakon nyomulhatott csak be. Magának kereste a bajt. Azért persze sajnálom. A rohadt dög meg sem ette, csak hobbiból kivégezte. Milyen kedves kis háziállat, nem?

Felmondott a takkerünk, igaz, hozott maga helyett utánpótlást.
Mikor lesz még egy olyan, aki ezüstszínű Mercivel jön takarítani??
Úgy érzem, ez emelte a házunk presztizsét, és most vége, visszasüppedünk a kismotoros falusi sztenderdbe.

Add tovább - page 23 játék

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

"Azt olvasta, amit senki sem olvashatott, amiért bárki mást azonnal agyonlőttek volna."
(Viktor Jerofejev: A jó Sztálin)

A neszharisnyán találtam.

Milyen kár, hogy nem a harmadik mondat kellett, az így szólt volna:

"A háború utáni, kiéhezett Moszkvában a nagyanyám lelkesen hívta fel anyámat a munkahelyén, hogy beszámoljon neki a reggelimről:
- Vityusa megevett egy egész üveg fekete kaviárt!"

Az már a vég, hogy az Egykismalacröfröfröf szövegére kerestem a gugliban?
egy+kis+malac+lyrics.

Azt nem is mondtam, hogy jártak nálunk Antsáék, és egész csomó nagyonszép ajándékot hoztak nekünk, cserébe pedig csak egy egészen rossz pestós tésztát kaptak. Még pár év, és remélem Jógyerek az én lányomat smárolja le a homokozóban.

És najó. Győzött a lelkiismeretfurdalás. Rómába megyünk lánygyerekkel, nem pedig Amszterdamba nélküle. Bocs S.

Bement anyám a Rossmannba. Most tekintsünk el tőle, hogy vajon miért nem a dmbe, mert már úgyse megy oda többet. Vett ezt-azt, pelenkát az unokájának, fogkrémet, alapozót. A pénztárnál:
ANYÁM. Biztosan mindent számolt? Keveslem az összeget.
PÉNZTÁROSNŐ (a másik pénztárossal beszélget, rápillant a blokkra, de nem néz bele a kosárba). Igen, minden megvan.
Anyám fizet, elpakol, majd távozna, de becsipog kifelé. Biztonsági őrök berángatják egy raktárba, mindenét kipakolják és azzal vádolják, hogy el akart lopni egy alapozót. Ugyan a pénztárosnő elismeri, hogy anyám kérdezte, mindent számolt-e, az alkalmazottak derüsen közlik, hogy a jegyzőkönybe úgyis azt írnak, amit akarnak, hisz azt neki aláírnia sem kell.
Anyám rendőrt hivatott, majd hazament, és végigzokogta a tegnapi napot.

Kiírtam cdre egy rakás fényképet anyáméknak, hogy válogassanak, és csináljanak papírképeket belőle. Apám el is ment az illetékes boltba, és kiválogatta, mit szeretne előhívatni. Csak vele történhet meg, hogy az összes olyan fotóról kapott papírnagyítást, amit nem kért, és persze egyetlen egyről sem, amit szeretett volna.

Apám hisztérikusan berzenkedik a modern technikától, így aztán törvényszerű, hogy folyamatosan ehhez hasonló dolgok történnek vele. Szerint a föld legundorítóbb teremtményei a rendszergazdák, akiket ő programozóknak esetleg számítástechnikusoknak hív.

Szülinapi ajcsiba elvisz majd a Pasi Amszterdamba, mert ott én még sosem voltam, pedig hát... Most meg végképp kedvet kaptam a "Tekerj egyet Amszterdamban" reklámtól.
Szerintem egy három és fél hónapos Lánygyereket már itt lehet majd hagyni egy hétvégére a nagyszülőkkel. Ugye? Ugye.

Öregségemre Frank Sinatrára vágyom. Márpedig nekem nincsenek ilyen zenéim. Azért megoldom.

Ja, és ha valaki még nem látta volna: S-éknél is nőtt a létszám.

Csinálok albumot Lánygyereknek.
Kezdődik azzal a fotóval, amin öt darab pozitív terhességi teszt van, aztán lesznek benne ultrahangok, terheses képek, aztán a szülés, aztán meg a fotók róla. Előhivattam ma a képeket papírra, vettem albumot, csak éppen ragasztóm nincs, amivel beragasztgassam a javakat, mert persze olyan albumot vettem, amibe ragasztani kell, nem olyat, ami öntapadós.
Ez lesz a holnapi projektem, szerzek ragasztót.

Élünk.

Nahát, most vettem észre, h a postokat lehet kommentelni. Milyen érdekes!!!

Érdekes, hogy mennyien kiakadtak, amikor elmondtuk, hogy a Pasi az én (alkohollal erősen dúsított) tejemből ivott tejeskávét a múlt hétvégi esküvő másnap reggelén. Pedig a gyereknek ezt úgyse adtam volna oda, viszont az én lakásomban nem volt rendes tej, hiszen mi sem voltunk ott a szülés óta.
Vicces, hogy csomó barátunk az anyatejet valamiféle gusztustalan váladéknak fogja fel, pedig szemlátomást nem mérgező (a lánygyerek heti 25-30 dekát hízik tőle), ráadásul szerintem is tök finom.

Mit is mondjak?!

Rengeteg minden történik velünk. Például már kétszer voltam közértben. És rájöttem, hogy babakocsit és bevásárlókocsit egyszerre tolni képtelenség.
A kismama vásároljon keveset kosárral, vagy rakja a gyerekre a zsák mosóport a babakocsiba.

Férjhez adtuk.

Holnap esküvőre megyünk. Mire észbekaptunk (és összefogtunk) Ssel nászajándék ügyben, a lista minden eleme elkelt. Marad a vásárlási utalvány, ugyanoda. Remélem, akad még a Goában valami, ami tetszik nekik és nem volt rajta a listán.

Lánygyerek életének első keserű tanulsága: ebben a világban még a szarér' is meg kell küzdeni.

Nincs a földön még egy olyan mázlista, mint én. Lánygyerek egy mormota, és csaknem végigalussza az éjszakát. Én is egész kipihent vagyok, csak a Pasi fog kimúlni végkimerülésben, mert ő szegény állati rosszul alszik újabban. Izgul.
Az öccse (a sógorom) tegnap bevallotta, hogy a fia születése után heteking csak akkor volt nyugodt éjjel, ha hallotta, hogy üvölt a gyerek.

Na, akkor élménybeszámolok egy rövidet.

Először is leszögezném, hogy szülni jó, feltéve, hogy van kéznél epidurál és olyan gyorsan megy, mint ahogy nekem. Este hétkor mentünk be a kórházba, és fél 11-re megvolt Anna Lili, ami az ottani nővérkék szerint első szülésnél jó szintidőnek számít.

Amíg nem értünk be a kórházba, volt néhány olyan fájásom, hogy megtudtam, mi a magyarok istene, viszont szerencsére olyan ütemben tágultam, hogy így megúsztam az összes gusztustalanságot mint borotválás (úgyis gyantáztattam nemrég) meg beöntés (úgysem jött ki semmise, egész délután fostam ugyanis - bocs), mert ha ezekre sort kerítenek, már nem tudják bekötni az érzéstelenítést. Így viszont sikerült, és frankón mondom, az iszonyatos fájásokat tökéletesen elmúlasztották, és csak a kitolásra hozták vissza, ami viszont legalább kevés ideig tartott, és ráadásul dolgozni kellett közben, ami sokkal elviselhetőbbé tette, mint a vajúdást, ami alatt nem lehet csinálni semmit.

Az első nagy meglepetés az volt, hogy Lánygyerek milyen szép és kisimult volt rögtön a születés után.

A második meg az, hogy milyen kicseszett kellemetlen dolog egy gátvarrat. De mostanra nagyjából oké, és már ülni is tök jól tudok.

Tessék parancsolni: íme Anna Lili.

Nos. Az utóbbi egy hét alatt fogytam tíz kilót, viszont rendelkezem egy Lánygyerekkel, aki tegnap éjjel egyhuzamban hat órát aludt, majd egy kaja után ráhúzott még négyet. Az étvágyát és viszonyát a cicihez az apjától örökölte.

Lánygyerek amúgy természetesen gyönyörű, szép hosszú haja van, aminek minden egyes szála az égnek áll. Bár teli volt a szülészet hajasbabákkal, az enyém volt az egyetlen punk a csapatban. Nagyon cuki.

Elég ciki na, plázapatkány lettem öregségemre.

Annyira nem bírom terhesen a meleget, hogy a Pasival úgy tervezzük a programunkat, hogy légkondis helyről légkondis helyre osonjunk, így tegnap megnéztük a Munkácsy kiállítást (nem volt elég hideg), utána ebédeltünk egyet egy sznob étteremben a várban (jó kaja, bénaságok a kiszolgálásban és nem volt elég hideg), aztán bevettük magunkat a Mammutba, és ott mulattunk este hétig (kávé, mozi - végre elég hideg), aztán kimerészkedtünk a való világba.

A következő gyerekemet májusban vagy novemberben akarom szülni, pusztán klimatikus meggondolásból. Na jó, novemberben, és akkor a két oroszlánnal szemben lesz két skorpió a családban.

Hogy darabonként hullana ki a foga annak a csótánynak a centrum parkolási társaságnál, aki megszüntette hogy ha aznap tejelsz, kevesebb büntetést fizetsz. Most a tarifa 3080 huf az első három napra, azt kész.

Ezt úgy utaltam át az imént, hogy ma egyébként 800 forintot dobtam be a tetves órájukba, ugyanis a lakásom környékén (ahova nem vagyok bejelentve és nincs parkolási engedélyem) 280 forintba kerül egy óra.

Nem, nem a várban lakom színaranyból készült palotában, sőt, nem is a central parkban, hanem viszonylag közel a Moszkva térhez. Amely tér másik oldalán az ugyanilyen kis utcácskákban egy óra parkolás 120 forintba kerül. Persze burzsuj második kerületi vagyok. Ilyenkor. Rohadék köcsögök.

Jelentem, egyelőre nem szülök, hiába jósolta meg két hete a szülésznő, hogy max két hét, hiába a brutális melegfrontok meg a nyitott méhszáj, Lánygyerek még bent akar maradni. Az eredeti ütemezés szerint még tíz napot teljesen jogosan tölt bent, úgyhogy nem is lehet rá neheztelni.

Ma bementem egy teljesen szürreális és nagyon eldugott babadiszkontba, ahol egy teljesen szürreális pasas volt az eladó, akit kevéssé érdekelt, hogy én mit akartam, és irgalom nélkül végigsorolta nekem a fullos babakelengyét, valószínűleg nem nézte ki belőlem, hogy sikerült mindent beszereznem. A szürreális pasas mellesleg azt is közölte, hogy 3,5-4 kilós gyerekem lesz, ezt ránézésre állapította meg. Mindenesetre vettem tőle egy csomag egyszerhasználatos bio nadrágpelenkát.

Most úgy állok, hogy Lánygyerek várható méretében beszereztem ötféle pelenkát, és ha megszületik, rögtön piackutatok, hogy melyik a jó. A bio azért bio, mert kukoricából van, és ez az egyetlen, ami lebomlik, szemben a többivel, ami ezer év alatt sem.

Az előbb egy tíz centis átmérőjű pókot találtam a konyhaszekrényben. Nem jellemző rám, hogy sikoltozni kezdenék rovartól-bogártól-egértől, de ettől most sikoltozni kezdtem.

A Pasi le akarta volna fényképezni, de nem hagytam. Most már (hogy három kerttel arrébb vitte) kicsit sajnálom, még életemben nem láttam ekkorát, és fogadok, hogy ti sem. Remélem, nem hagyta itt a gyerekeit a lábasok között, megelevenedett horrorfilm lenne, ha birtokba vennék a házat.

A Pasi szerint ilyen pókok előfordulnak, és nem halálos a marásuk. Hiszem is meg nem is, mégse tréfa egy olyan jószág, ami le tudja harapni a fél karomat.

Ebben a városban lehetetlen feladat irgalmatlan méretű kartondobozt szerezni. Akinek lenne (például fukarék), azon nyomban ledarálják alighogy kipakoltak belőle. A bútorboltosok nemigen adhatják oda, mert valamiben a vevőnek is haza kell vinnie a zsákmányt. A közértesek tagadják, hogy lenne ilyenjük (match) vagy szintén rögtön ledarálják (kaisers). A legnagyobb, amit ajánlottak egy mikrósdoboz volt, de azt szánakozó kacajjal otthagytam, annál ugyanis sokkal-sokkal-de-sokkal nagyobb kellett volna.
Amúgy köszönöm, nem kérek ötleteket, holnapra kellett volna, de már nem fogok tudni intézkedni.

Érdekes módon a közelgő szülésem hálóing és fürdőköpeny-vásárlási lázat generál a szeretteimnél. Ebben az a jó, hogy a hálóinget ab ovo gyűlölöm, fürdőköpenyileg meg ma számoltam, öt darab volt belőle eddig (már hat).

Fköpenyben kizárólag a bokáig érő, lehetőleg kapucnis frottírt tudom elviselni, amit számtalanszor el is mondtam mind anyámnak, mind a férjemnek, szemlátomást tök hiába. (Pedig a Pasival direkt azért közöltem, nehogy olyan helyzetbe kerüljek, hogy kapok tőle valamit, amit utálni fogok. Mint anyámtól többször. Mint anyósomtól egyszer.)

Ehhez képest anyámtól tegnap ismét egy vajszínű műselymet kaptam hozzávaló hálóinggel (visszavittem kicserélni, de egy teljes óra kellett, mire az üzletben találtam valamit, amit még ebben az életben hajlandó leszek felvenni), ma viszont a Pasitól egy ugyanolyat, mint amit már korábban is kaptam tőle, és már akkor sem szerettem. Ezt nem lehet kicserélni. Ráadásul halványlila sejtelmem sincs, miért vette, mikor arra kértem, hogy merevítő nélküli, síma pamut melltartót nézzen.

Ja, és közben rémes egy szemétnek érzem magam, akit mindenki próbál megajándékozni, de aki semminek sem örül. Rosszabb pillanataimban meg az a gyanúm, hogy üldözőbe vettek az utálatos fürdőköpenyek, és sosem szabadulok meg tőlük, mert mindig jön majd egy újabb.
Juteszembe, nem kell valakinek fürdőköpeny? Van négy, amit szívesen átpasszolok. A két hosszú frottírt nem adom.

Ma majdnem volt kártya, de aztán rövid villongások törtek ki, hogy P hátfájása (nem tud ülni) vagy az én terhességem (a kanapéról nem tudok a dohányzóasztalig előredőlni) a nyomósabb érv. Végül nem kártyáztunk. P ma a szokottnál is jobban szeretett volna folyamatosan a főszereplő lenni. Pedig a szokott is épp elég durva.

Tulajdonképpen természetes, hogy az ügyintéző hölgy sokkal szívesebben játszik a fiával az önkormányzat kertjében, és kortyolgat hideg limonádét, mint hogy nyomtasson nekem egy másolatot a házassági anyakönyvi kivonatunkból - nem is tette. Viszont derűs mosollyal közölte, hogy kérjek onnan, ahol az esküvőnk volt, és a legkevésbé sem zavarta, hogy neki is ki kellene adnia a másolatot, ha kérem.

És akkor csodálkoznak a helyiek, hogy szarban a falu és nincs pénz, miközben alkesz a polgármester, mulatni járnak be a kisasszonyok az önkormányzatba, és képtelenek vagyunk találni valakit, aki tisztes órabérért lenyírja a füvet, mert eddig mindenki eltűnt három alkalom után. A falusi varrónő múltkor elfelejtette felhajtani annak a nadrágnak a szárát, amit felhajtani vittem hozzá, a villanyszerelőnek meg örökké tartozni fogunk, mert nem hajlandó idejönni és befejezni, amit megígért.

Ha azt hiszitek, hogy vidéken dolgosak az emberek, hát közölhetem, hogy itt kurvára nem azok.

És persze az egész régi falu a mi új utcánkat utálja, ahonnan hajnalban elmennek az emberek a városba dolgozni, és csak este érnek haza, viszont aszfaltozott az út és nincs egy alkoholista se.

Megállapíttatott, hogy Lánygyerek akármikor előbújhat, szinte tuti, hogy nem húzzuk augusztus 6ig. Holnaptól az orvosom szerint már ér szülni, de én még azért növeszteném ezt a csajt egy-két hétig.

Nagyon elégedett vagyok.

Sajnálom, hogy a bécsi hétvége után azzal jövök, hogy végre van babakocsink, de becsszó, nagy kő esett le a szívemről, úgyhogy ez sokkal fontosabb volt, mint egy sznob vacsora* vagy középerős Goya-Picasso kiállítás*. Kurva jó babakocsink van méghozzá, ha már egy kisebb ország GDPjét költöttük rá.

*Azért ezek is megvoltak.

Péntektől elhúzunk Bécsbe, utána viszont kuss a nevem: jövő szombattól már ér szülni, legalábbis a nőgyógyászom szerint. Én még kivárnám az augusztus elejét.

Lánygyerek mostanra kb két és fél kiló, ami azt jelenti, hogy nagyjából elérte az érett méretet. Igaz, tegnap egy fiú 15 kilós görögdinnyét vett előttem a zöldségesnél, ami nem is volt annyira hatalmas. Mármint az érett dinnye. A görögdinnye sűrűsége nagyobb, mint az újszülötteké.

Hétvégén Spisska Nova Ves (némely s-ek tetején szlovákos pilicka)-ben jártunk. A Pasi ejtőernyőzött, én meg jobbra-balra cimbiztem. Állati könnyű rokonszenvet kiváltani, ha az ember úgy néz ki, mint aki egyben lenyelt egy jó nagy görögdinnyét. Most aztán van egy csomó új haverunk, akiknek mind írhat majd a Pasi smst, ha megszületik a leánygyerek.

Konkrét, tárgyiasult autóm van.
bibibiii.

Visszafogott örömmel tudatom, hogy ismét vett a Pasi egy autót nekem. Tanulva az eddigiekből, most jó magas foglalót tettünk le, ha ez sem jön össze, legalább kaszálunk rajta.

A legújabb autóm, amit elvileg holnap (pénteken) kapok meg, ezüstszínű, és ugyanolyan csapottseggű Corolla, mint a másik, amit már egyszer megvettünk.

By the way: még sose volt két új kocsim egyetlen hét alatt.

Nohát. Miután nem tudtam orvosolni a problémát, kicseréltem a template-et, és ettől meggyógyult a blog. Nem kell fikázni, szerintem se szép.

Minden örvendezés visszavonva.
Mégsics autó, inkább bebukják a foglalót.
Még egy pár ilyen kocsi, és meggazdagszunk, mondta a nagybátyám.

There she comes.

Hölgyeim és Uraim!
Jövő péntektől újra van autóm. Légkondival. Egészen pontosan olyan, mint amit szerettem volna. A Pasi találta nekem, aki egy ilyen férj.

Aha. Már értem. Nem az előző alatt, hanem mindig az aktuális alatt.
Ez lehet az új dizájnelem a bloggeren? Nekem nem tetszik.

Hmm. Vajon milyen gonosz varázslat miatt van másfél képernyőnyi üres hely az előző post alatt?

Ma hőlégballonozni voltunk. Ehhez hajnali 4 óra 45 perckor keltünk.
A Pasi kiugrott a hőlégballonból (ejtőernyő), ami szerinte tök jó dolog.
Engem nem engedtek fel, viszont bemehettem egy búzatáblába szétszóródott ejtőernyősöket gyűjtögetni, szerencsére nem sokat kellett tolatnom, alig egy kilométert, mert megfordulni nem lehetett, viszont nem találtam senkit se. Jóval arrébb a főúton aztán találtam egy srácot, akit később becseréltem a Pasira.
Viccesek voltak az álmosan bóklászó emberek nyolckor, mikor mi már hazafele jöttünk.

Juhéj, készen van a napsütés gyerekszoba!!!
Tegnap este zsákmányoltunk egy nagy zacskónyi bébiruhát: falatkányi cuccok.
Abból látszik, hogy Ámerika azért mégiscsak Ámerika (ahol kolbászból van a kerítés), hogy ott a legkisebb méretű zokni kábé negyedakkora, mint itthon. A Pasinak épp jó volt a hüvelykujjára.
***
Autófronton továbbra is semmi, és ti sem ostromoltok az eladó Corolláitokkal.

Lassan kész a gyerekszoba.
Megdöbbentő, hogy viszonylag jól néz ki.
Ha rám hallgattok, sose engedtek mészalapú festéket a falatokra, csak diszperziósat.

A mai nappal Lánygyerek egy pelenkázókomód és egy kiságy büszke tulajdonosa lett.

Én meg tegnap elkezdtem a gyerekszoba kifestését.
Hogy a dolog egyszerűbb legyen, kétféle falfelület van, diszperzióssal festett gipszkarton, és meszelt téglafal. Szerencsére az előbbik nem bírja a meszet, a második viszont ledobja a diszperziós festéket.
A ferde tetősíkok (tetőtér ugyanis) valami narancsos-okkeres színűek lesznek, alatta a függőleges falak pedig citromsárgák. Állat lesz.
Legalább másfél órán át tanácskoztam egy fogatlan-de-kedves eladónővel a praktikerben, mire sikerült kiválasztani a megfelelő anyagokat és kidolgozni a stratégiát, de most mindent tudok.

És most terápiás jelleggel elkezdek gyerekszobát festeni. Magamat kúrálom, mert belezakkantam a szimultán autó/bababútor/gyerekkocsi-keresés projektbe.
Alkotó tevékenységet fogok végezni.

Nincsen véletlenül valamelyikőtőknek egy eladó új kasztnis, 5 ajtós Toyota Corollája, ami nem öregebb, mint 2002, nincs benne több, mint 50 ezer kilométer és nem kerül többe, mint 2.5?
Ha esetleg éppen lenne egy, ne habozzatok szólni.

Láttuk a Galaxis útikalauzt hétfőn. Szar. Szar. Szar.
Mondjuk meg sem próbáltak a könyvből filmet csinálni, így a végeredmény egy rossz film, ami távoli rokonságot mutat a könyvvel. Szóval szar. Na.

A folyó fizetési mérleg, az államháztartási jelentés vagy a jegybank havi kamatstatisztikája smafu a babakocsi kínálat felméréséhez és megértéséhez képest. Kábé 4 hónap intenzív felderítés után tegnapra döntöttem, már csak megvenni kell. Szegény Pasi, csak egy nagyot nyelt, mikor elétártam a koncepciót. Óvatos ember, azt hiszem lélekben a duplájára is fel volt készülve. Mármint árban.

Elvileg még 8 hét a szülésig. Néha nagyon sok (mikor a kezét a csipőcsontom mellé, a lábát meg a gyomromba dugja - egyelőre nem nagyon kellemetlen, de kicsit félek, mi lesz itt egy hónap múlva). Néha meg nagyon kevés (mikor szép és praktikus bababútort keresek, nem trilcsilliárdért).

Tulajdonképpen már nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a Lánygyerek. Most kb 40 centi és másfél kiló. Szerintetek, még hova tud nőni? Azért persze nagyon büszke vagyok rá!


Ne menjetek Korzikára a nyolcadik hónapnál később, mert beszorultok a sikátorba. És tényleg, nem vicc. Ez egy utca volt.

Ma eladtuk az autómat, ami valójában a Pasi régi autója, hétfőn viszik el. Egy kedvesnek tűnő csávó vette meg, remélem szeretni fogja. Picit azért vérzik ám a szívem érte.
Helyette meg lesz valami, most ott tartunk, hogy a Pasi állati lelkes egy csomó dízel opelastrára meg rönómeganra, én meg mindet lefikázom, mert igaziból egy valamit szeretnék.

Teljesen élek, Korzika isteni volt, lánygyerek imádta a tengert.
A kanyargós hegyi utakon nagyon kellett vigyázni, mert sok volt a váratlan akadály.
Például:

Hétfőn indulunk Korzikára. Az elmúlt héten mindennap más családtagom hívott fel és hülyézett le. (hányadik hónapban is vagy? a hetedikben? Hát te nem vagy normális!!!) Hehe, pedig meg se mondtam nekik, hogy mire hazajövünk, már a nyolcadikban leszek.
Lánygyerek már látta a Balatont, most még gyorsan elvisszük a tengerhez. Augusztustól egy darabig úgyis a falusi közért lesz a csúcsedvencsör.

Másképpen:

versus


Már csak azt kell kitalálni, hány könyvet vigyek két hétre.

Jól elmentünk, és a nem digitális (analóg?) mom moziban megnéztük a csillagok háborúját magyarul.
Ami nekünk az internetes foglalási rendszeren MOM 19:45 angol nyelvű előadásnak látszott, az a valóságban a westendben volt és magyarul.

Tetszett, bár az én izlésemnek kicsit dark. Lánygyerek izlésének meg picit asszem hangos volt, néha megijedt, de aztán a film végére álomba szenderült.

Tudja valaki, most akkor lesz majd egyszer utolsó három rész is?

Nemsokára pedig jól elmegyünk a Momba, és a digitális moziban megnézzük a csillagok háborúját angolul.

A nemdolgozás előhozta belőlem a shopaholicot. Tegnap kiságy és pelenkázószitu-felmérésnek álcázva összevissza vásároltam egy rakás játékot meg miegymást a Lánygyereknek, ma viszont vettem két pár cipőt a Pasinak (trendi darabok és nagy szüksége volt rájuk) meg egy kisasztalt a Lámpának, ami eddig a hangfalon lakott, ahol nem fért el. Ebben az ütemben költve még kábé egy napra van pénzem, és hol van még a hónap eleje.
Holnap védőnőhöz megyek, oltári mázli, hogy ő nem árul semmit.

Kedd reggel van, és én mindjárt elmegyek, és úszom egyet. Utána ebédelek a régenvolt főnökömmel majd nézelődöm egy kicsit babaszoba-berendezés ügyben. Imádok nem dolgozni!!!

Utolsó nap a melóban.
Gőzerővel mentek és törlök, és közben gőzerővel dolgozom, mert megint gyorsjelentési szezon, és megint OTP.
Bookmarkok, címek, emilek, képek, te jó ég, mennyi minden gyűlik össze két év alatt az ember gépiben, amit meg akar őrizni, és/vagy nem akarja, hogy az utódja kotorásszon benne majd.

Kiderült például, hogy az elmúlt másfél évben a Pasi 624 darab emilt írt nekem, illetve valszeg néhánnyal többet, de néhányat bizonyára kitöröltem figyelmetlenül. A 624 emil egész soknak tűnik, viszont azt is elárulom, hogy jó nagy részük összesen annyiból áll, hogy : oké. vagy: jó.:)

Most pedig ezt a postot elküldöm, és kitörlöm a bookmarkok közül a blogger mappát. Goodbye melóhelyi blogolás, aztán este goodbye meló!

Ma megyek a kórházba terhesoktatásra. Más szavakkal: megpróbálok magamnak valami szövetségest szerezni a sétálós epidurálhoz.

A terhestanfolyam egyébként remek találmány: öt előadás öt hónap alatt, mindig szerdán, koradélután. Éljenek a dolgozó kismamák!

A mai (fájdalomcsillapítási lehetőségek a szülés alatt) egyébként már a harmadik óra, de tegnap beszéltem a főnővérrel, és azt mondta, attól még mehetek, hogy ellógtam az előző kettőt.

Tegnap Fonyódon talákoztunk a Nyulival, aki hét-nyolc hónap Kanada után tíz napra jött haza. Könnyű jégesőben lesétáltunk a moló végére esernyővel, mert lefele úton (mikor még sütött a nap) megígértem a Lánygyereknek, hogy megnézzük a Balatont. Aztán ebédeltünk egy nem túl jót Lellén, vettünk Nescafé tejeskávét elvitelre a Mekiben, betértünk egy cukrászdába Zamárdiban, és kávéstul-sütistül leparkoltunk a Balcsi partján, és hol a kocsiban, hol kint bámultuk a vizet (hol esett, hol a nap sütött - az ördög felesége valószínűleg agyonverődött) és közben rengeteget röhögtünk.



Ennyi hónap sok idő, és hiába vagyunk mind a ketten hardcore levelezők, tegnap az új pápától a hogyan-dumálsz-a-magzatoddal-on át a Torontói meleg-negyedig röpködtek a témák.

Végül aztán estefele átpasszoltam a Nyulit J-nek, aki szerzett tegnap estére profi kamerát, amit ma vissza kellett adniuk. Remélem maradtak utat filmezni. Hazafele menet majdnem beszartam, olyan gyönyörűek voltak a fények.

Imádom a Balatont. Már alig várom, hogy menjünk a még biztonságosan (bent) tárolt Lánygyerekkel.

Madár kívánságára ennyit találtam.
Az egyik bibliafordítás szerint magyarul:
És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtá lába felõl a leplet, és lefeküvék.

És angolul:
he went to lie down at the end of the heap of corn: and she came softly, and uncovered his feet, and laid her down.

Észre sem vettem, hogy tegnap 05.05.05. volt.

Elkészült a terhespárnám. Szép lett.

Garmada, part 2.

"A szérûn maradt szemet gereblye fokával, garmadatolóval vagy szemhúzó deszkával halomba, garmadába tolták és megkezdõdhetett a gabona tisztítása, a szórás vagy rostálás.
***
A gabonafélék tárolásának leggyakoribb módja a garmadában történõ tárolás.

(A garmada magassága az árpaszem víztartalmának és az esetleges szennyezõ anyagok jelenlétének a függvénye: ha az árpaszem víztartalma és a szennyezõdés 14% + 1%, a garmada magassága 5 m, ha 14-15,5% + 1-2% 3 m, ha 15,5-17% 1,25 m és ha 17% feletti 1 m-nél több ne legyen.)"

van olyan, aki nem csak úgy felébe-garmadába foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel, látjátok hát lusták. Antsának kell megköszönni.

Nahát. Amilyen jól szerepeltetek nyeretlen kétéves (=versenyló) ügyben, olyannyira nincsen semmi garmad témában. Rövid kutakodás után eddig annyira jutottam, hogy

1. Garmad szó állítólag a magyarban nincs, csak garmada, így ha valamiről szó van (pl csinos pasik), azoknak garmadája van.

2. az Új Szó című temesvári hetilap 2003 februári száma szerint Garmad=Gyarmata, de ez a Temes megyei falvak neveire vonatkozik a török hódoltság idején, tehát nem tudom, hogy érdekes-e.

Viszont továbbra sem tudom, mi az a garmada és miből ered.
Valaki, akinek van etimológiai szótárja, gyerünk már!!!

Áruszállító furgon fenekén:) Telefonnal csináltam, azért ilyen szar a kép.

Valójában mi az a garmad? mármint amikor valaminek a garmada van. vagy garmadája. micsoda egy hülye szó.

És kaptam anyáknapjára virágot. Egy szál vörös rózsát vágottan és egy broméliafélét cserépben.
Az előbbit mégsem illusztrálom.

A poliplány most kábé egy kilós. Szerdán megyünk fényképezkedni. És már csak két hetet dolgozom. Ezek a dolgok éltetnek.
Ja, és ma kártya is van.
***
És az meg rózsaszín, akárhányszor hívják is magentának, ezt a matávnak üzenem. Akiknek volt pofájuk az egész millenáris fogadót rózsaszín fénnyel bevilágítani, tönkretéve ezzel az amúgy hibátlan libamáj maradéktalan évezetét. Nem irigykedni, keményen megdolgoztam azért a libamájért!

Na nesztek, itt van. Tényleg kivirágzott az orchideánk. Megszámoltam, pontosan 26 bimbó van rajta.

Lehet, hogy mégse embergyerek, hanem kicsi polip. Másképp hogy a rákba tudná egyszerre megrúgni a hasam nyolc különböző helyen?

Lakberendezni jobb, mint dolgozni. Sokkal.
Szánalmas vagyok tudom.
Kialakul lassan a terhesblogger/anyatigrisblogger kategória is. Milyen kár, hogy hamarosan szaros pelenkák, popsikenőcsök és játszóházak határolják majd a világomat. Senkire nem fogok haragudni, ha felhagy az olvasásommal.
(de.)

Reggel bútort szállítottunk teherautóval, aztán a két markos legényre rásóztam a feleslegessé vált ócska szekrényt, majd órákon keresztül bútorokat tologattam és ruhákat hajtogattam.
Végeredményként pedig lett egy isteni hálószobánk és egy gyerekszoba-kezdeményünk.

Tudtátok, hogy megszületni szörnyű? Fájdalmas és rémisztő dolog. Tegnap elolvastam a könyvet, aztán sokáig sírdogáltam a Pasinak. Elfacsarodott a szívem, hogy milyen rossz lesz szegény kis Lánygyereknek, és én alig fogok tudni segíteni neki. Már előre látom, micsoda együttműködőkészség lesz a Szabolcs utcai kórházban, mikor bejelentem, hogy félhomályban és csöndben szeretnék szülni, nem akarom, hogy rögtön elvágják a köldökzsinórt, viszont szeretnék egy kiskádnyi melegvizet készenlétben, mert szerintem így kevésbé lesz rossz a Babának.
Elég szemét dolog, hogy a legtöbb kórházban egyáltalán nem engedik, hogy úgy szüljön az ember lánya, ahogy akar.

Aszongya itt a shoutboxban, hogy arra kell gondolni, hogy a pápa szar az ágyban. Ez biztos igaz, de én nem is akarok vele dugni, tehát ez tulajdonképpen nem számít, juteszembe.

milyen kár, hogy sosem fogom megtudni, hogy egy új pápában (bármelyikben) mennyi a hatalomvágy és mennyi a hivatástudat. vajon úgy éli-e meg, hogy eljutott a karrierje csúcsára, vagy úgy, hogy páratlan lehetőséghez jutott, hogy segíthessen.
most ebédelek egyet erre a kérdésre.

Terhesnek lenni jó.
Még életemben ennyi bókot sosem kaptam, mindenki el van ájulva, hogy milyen szép/gyönyörű/sugárzó vagyok, hogy milyen jól nézek ki (ekkora has mellett cseppet sem zavaró az a plusz három kiló a seggemen:). Mondtam is a Pasinak tegnap, hogy én már örökké terhes szeretnék lenni, mert nagyon jót tesz a lelkemnek. Aszonta, nem ellenzi.

Hopp. Megint mínusz egy pénzügyminiszter. Ezek gyorsan fogynak.

Mentünk tegnap komppal a szentendrei szigetre a Pasival, két kocsival. Szakadt az eső, fújt a szél. Állt mellettem egy nagyon nyomi srác, megesett rajta a szívem, lehúztam az ablakot: gyere ülj be, ne ázz.

Erre nem azt hitte a marhája, hogy fel akarom szedni?!
Elkezdett valamit hablatyolni a feleségéről, aki a túlparton várja, de közben alig leplezett büszkeség ült a nyomi fején. Szereztem neki egy jó estét. Én meg nagyon röhögtem, vállat vontam, és felhúztam az ablakot. Így legyen az ember lánya jó fej.

A lánygyerek megismeri az apját, és szívesen meg is mutatja neki, mekkorákat tud már rúgni, csak annyi kell, hogy a Pasi a hasamra rakja a kezét, meg persze, hogy ébren legyen a lánygyerek.
***
Holnap nagy, össznépi bográcsgulyásozás lesz. Nálunk.
S bedobja a Pasiját (aki nekem kollegám) a mélyvízbe, a Pasija viszont némiképp tart ettől. Ezért aztán ma megalkudtunk, én elmentem szar sajttájra, ő eljön holnap. Hehe. Most még azt hiszi, jól járt.

Megmongyam miért esik?
Mert fehér-rózsaszín tornacipő van rajtam. Azért.

Azon gondolkodtam ma reggel, hogy ha elég sok idő eltelne, akkor vajon szükségszerűen megírnák-e az összes könyvet egymástól függetlenül ugyanúgy az összes nyelven. De sajnos nem, mert a nyelvek között átjárás van, és lefordítanak dolgokat, és azokat mások elolvassák, és ez elrontja az egészet. Eleve, már az, hogy emberek egymás írásait olvassák, elrontja az egészet.

Vajon a párhuzamos dimenziókban más végük van a könyveknek?

ó, ió, ció.
Már csak egy hónapig dolgozom, az utolsó munkanapom 13-a péntek.
Talán a srácoknak lesz ez fekete nap, mert nekem nem, az tuti. Ugyan búcsúzóul valszeg még megszakadok a gyorsjelentési szezon finisében, de kit érdekel majd ez akkor. Már alig várom.
Utána pedig léghajóalakú, mesemintás rizslámpát fogok venni a gyerekszobába, meg egy csomó hasonlóan lényeges dolgot. Már alig várom.

Ja, és az előbb írt nekem a Kuncze, hogy mongyam meg nekik, micsináljanak közt. elnök ügyben. Bár őket utálom legkevésbé az összes párt közül, nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy spamaket küldjenek. Ami leginkább csak azért zavar, mert nem ajánlják fel, hogy leiratkozhatok. Ha felajánlanák, valszeg nem akarnék. De ez köcsögség. grr.

Vettem cipőcskét. rózsaszínt. Aztán még egyet. zöldet. És hozzáillő rózsaszín meg zöld meg kék meg sárga harisnyazoknicskákat is. Ilyeneken élem ki magam, amióta terhes vagyok és akkora a hasam, hogy nem bírok ruhákat venni. Vagy a Pasinak vásárolok, de neki most cipők és nadrágok hiányoznak, azt pedig nem merem megvenni próba nélkül, unlike pullóverek és pólók.
Tudom, szörnyen burzsuj attitűd, de becsszó az egész nem került egy középkategóriás cipő vagy nadrág árába.

Ma éjjel:
Álmomban megszültem, de utána semmire sem emlékeztem, és a Pasit kérdezgettem, hogy milyen volt és meddig tartott.

Egy másik álmomban egy piros, zselé halmazállapotú lényt üldöztünk egy ismeretlen, középkorú tudós-pasival. A lény rejtőzködésből átlátszóvá tudott válni és meg kellett ijeszteni, hogy újra piros legyen, és lássuk hol van. Végül én fogtam el, beszorítottam egy műanyag pohár alá, aztán a tudós elvitte.

A harmadik nekifutásban bekeveredtem egy nagy házba, aminek nem volt kijárata, viszont egy újságírócsajnak volt ott garzonlakása, de rajtam ez nem segített, mert ki akartam jutni, ugyanis féltem, hogy megbüntet a parkolóőr vagy kapok kerékbilincset. Aztán kiderült, hogy a kijárat az alagsorból van, ott három klubhelyiség volt, az exit tábla a melegeknek fenntartott terem felé mutatott. Azon át kellett kelni, és utána egy rakás gyerek tornacuccán is, de akkor szóltak nekem az anyukák, hogy csak az mehet ki, akinél van mobil internet. Ekkor jöttem ki a béketűrésből álmomban, és átgázoltam egy rakás tornazsákon és végül kijutottam, hogy lássam, nincs kerékbilincs.

Tegnap este vacsora-vendégeink voltak. Bruálisan bezabáltam.

Földtúró-szezon van, úgyhogy immár semmi hírértéke, hogy hétvégén földet túrtam, amíg szombat délután el nem kezdett esni. Az ásást már nem bírom valami frankón, de szépen ültettem egy rakás egynyári virágot, és közéjük eldugdostam egy rakás évelő-hagymát. Biztos lesz belőle valami.

Itt van néhány párizsi kép, tessenek parancsolni.

Annyira utálok dolgozni, hogy nálam jobban csak a lánygyerek utál a hasamban, akit valószínűleg összenyomok az íróasztalnál ülve, ezért aztán rendszeresen jól megrugdos, hogy hagyjam már ezt a butaságot.

Miközben én hízom meg narancsbőrösödöm, neki olyan lábizmai lesznek mire kijön, mint egy kenyai futónak. Legalább egy jó nő mindenképp marad a családban. hehe

És akkor még az is, hogy az új James Bond egy ilyen pinafejű csávó lesz, mint amilyen a timotidalton volt. El vagyok keseredve. Az én kedvenc JamesBondjaim SeanConnery és PierceBrosnan.

A kisebbik macskánk hovatovább nem egy hosszú hétvégére, hanem egy rövid hétre utazott el. A nagyobbik meg teljesen el van anyátlanodva egyedül. Mondjátok meg a Jankának, hogy jöjjön haza, ha találkoztok vele! :(

P. hosszú és bonyolult előzmények után visszavitte Misimacskát a harcinyulas nőnek, miután a macska megtámadta a szemét. Ennek (mármint, hogy visszavihesse) az volt a feltétele, hogy cserébe elsózott egy alomnyi kölyökmacskát.

A harcinyulas nő kevéssel később felhívta P-t, hogy nem halt-e meg egy ellensége mostanában, mert szerintük Misimacskát megszállta egy gonosz szellem. Mellesleg megkérdezte, hogy P visszafogadja-e Misimacskát, ha kiűzik belőle a szellemet. (Nem)

P. és Misimacska elmúlt pár havi együttélése szépen példázta a macskára alkalmatlan ember és a macska nemkompatibilitását. Nem is sült ki belőle semmi jó. Remélem Misimacskának jobb sora lesz ezután, mint az a krómtálas, körömkivetetős cifra nyomorúság, amiben hónapokig unatkozott P-nél, aki egyáltalán nem törődött vele.

Csak elmentünk végül arra a hosszú hétvégére. Janka macskánk is elment egy hosszúhétvégére, csak ő még nem jött haza, és levelet sem hagyott, hogy merre van.
Lesznek fotók. Mármint a mi utunkról. Szerintem a Janka nem vitt gépet.

Holnap elvileg elmegyünk Párizsba egy hosszú hétvégére. Gyakorlatilag viszont a Pasinak pofás kis láza van (nekem is volt, tőlem kapta), úgyhogy könnyen lehet, hogy nem megyünk sehova. Pedig még sosem voltam Párizsban, és annyira nagyon szeretnék:(

Biológiai kísérlet #2:

Múlt szombaton teledugdostam egy virágládát dughagymával (kint még fagyott volt a föld, viszont muszáj volt már ültetnem valamit), és tegnapra volt olyan újhagyma is, aki már 3 centis volt. Kiváncsian várom, elfér-e a kb 27 kifejlett újhagyma egy virágládában, ami cirka ötszörös mennyiséget jelent az ajánlott sűrűséghez képest.
A barátaim közül csomóan megőrülnek a zöldségtermesztő énemtől.

Apukám vicce: hogy hívják Micsurin feleségét? Gyümölcsoltó Boldogasszony. Bocs.

Az operában az a szép, hogy a világ szívtipróját egy 150 centis, focistafrizkós kis dagi játssza, bő gatyában meg gumicsízmában (foglalkozása: szolga), én meg higgyem el, hogy a ház gyönyörű, fiatal asszonya inkább őt választja a férje helyett.

Négy felvonásból kettőt abszolváltunk, de ez nem dicsőség, mert az első kettő között nem volt szünet. Mondjuk szerintem összehasonlíthatatlanul sokkal jobb volt, mint a múltkori III. Richárd, de nem vagyok bosszúálló természet, és a Pasit legalább annyira megviselte ez, mint engem a múltkor az.

Mingyá itt a húsvét. Ez régi tudom, de azért.

És azt is közlöm, hogy ez egyáltalán nem vicces.

Összehasonlításképpen itt egy mangalica is.

Hízom mint egy mangalica. Lassan így nézek ki derétól lefelé (plusz hatalmas has és nagyobb mell). Persze belülről gyönyörű vagyok.

Azzal szórakozom, hogy átírogatoma képek hivatkozásait az archívumban, amik azért nem jelennek meg, mert a tár egyszer csak más url-t adott az összes, az albumomban tárolt fotónak. Még csak 2 hónapot csináltam meg. Jó móka lesz. Lehetne, hogy a tár ilyeneket többet ne csináljon?

Vajon mire lehetett kiváncsi, aki a "szopik macska" keresőkifejezéssel jutott el idáig?
Jobban belegondolva azt hiszem inkább nem is szeretném tudni.
De ha jól sejtem, hát a macskáim nevében követelem, hogy tűnjön a fenébe, mocskos perverz cukrosbácsi.

A Minden Madár Társat Választ (MMTV) program (amelynek egyébként a fővédnöke vagyok) elég jól alakul.
Lehet, hogy a jövő héten megoldom a világ gondját.

Együtt ebédeltem Ssel és Hajós Andrással. S velem szemben ült, HA meg mögöttem, a szomszéd asztalnál. Privát kis celebspotting.

Ami biztos: a függőkert elnevezés félrefordításból ered, és valójában olyan kertet jelöl, ami sok, egymás fölötti, emelkedő teraszból áll.
(The name comes from a mistranslation of the Greek word kremastos or the Latin word pensilis, which mean not just "hanging", but "overhanging" as in the case of a terrace or balcony.)

Ami nem biztos: hogy Szemiramisz függőkertje létezett-e egyáltalán.

A legenda szerint II. Nabúkudurri-uszur (i.e. 605 -562) honvágytól szenvedő felesége, Amitisz (Medesz király leánya) kedvére építtette a függőkerteket, hogy a napszítta mediterrán lapály deprimáló hatását ellensúlyozza. A király arra számított, hogy a hegyek közt felnőtt Amitisz újra otthon érzi magát a mesterséges hegyet utánzó kertekben.
(There is a less-reliable, alternative story that the gardens were built by the Assyrian Queen Semiramis during her five year reign starting in 810 BC)



Sztrabo a görög filozófus, történész és geográfus az ie. első században így emlékezett a kertekre: "A kert egymásra épülő árkádos teraszokból áll és szögletes pilléreken nyugszik. Építőanyaguk szárított tégla és aszfalt. A legfelső emelet lépcsőzetesen lejt, oldalában vízkiemelők működnek. A vizet az Eufráteszből emelik ki az erre a feladatra kijelölt emberek."

Van olyan elmélet, hogy a függőkert tényleg úgy nézett ki, mint ami a levegőben lóg, merthogy a tartóoszlopokat (vagy miket) elfedték a növények.

A kert létének bizonyítékait Robert Koldewey, német archeológus és építész (1855 - 1925), vélte megtalálni 1899-ben, amikor kiásott egy köves pincét, ami a leírások alapján az öntözőrendszer háza lehetett - nagyon durván összefoglalva.

Most egy kicsit dolgozom még, aztán nekilátok, és kiderítem, hogy milyen is valójában a függőkert. Majd elmesélem.

Ma a fellógatós dolgok napja volt. Reggel a Pasi felerősítette a szélcsengőt a teraszon, este pedig a nappali-étkező oszlopára rakott olyan dolgot, amire kaspós, csüngő virágot lehet akasztani. Növénnyel mondjuk lehet, hogy szarba nyúltunk (én választottam), a szégyenlősvirág ugyanis állítólag jó kényes és szeret kipusztulni. Ez persze már csak akkor derült ki, mikor itthon rákerestem a neten. Viszont szép neve van. Ha könnyű sikerélményre vágytok növényügyben, ne ilyet válasszatok. Így néz ki:

Jelentés a MMTV program alakulásáról: jól alakul. Sőt, bíztatóan.
Szaporodjatok és sokasodjatok!!!
Mi is így tettünk, és ez jó.
Pont ma reggel állapítottam meg a kocsiban, hogy már mingyá két hónapja a Pasi felesége vagyok, és még mindig nagyon élvezem.

Néha egész vonzó alternatívának tűnik a bankrablás. Mármint a munkához képest. Mert lottót sose veszek. Elmondhatatlanul szeretnék otthon heverni a Pasi mellkasán.

Ma uzsoráséknál voltam sajtótájékoztatón. Én a magam részéről előbb húznám le a lóvét a klotyón, minthogy ezeknek adjam a 227-438 százalékos THM-es kölcsöneikkel. Olyan korporét bullsitet nyomtak, hogy a fülem kettéállt, és nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolják-e vagy csak minket néznek hülyének, és azt sem, hogy melyik a jobb.

Külön szép, hogy miután összeharácsoltak a 70 ezres kölcsöneikből másfél milliárd adó előtti nyereséget tavaly, ilyen a weboldaluk. Tetű bagázs. Fujj.

Tegnap egy maratonit randizott az egyik barátnőm és búsképű-de-handsome englishman kollegám. Állítólag istenien sikerült. Drukkokok nekik. Ugye milyen jó lenne?
Ezennel meghirdetem a Minden Madár Társat Választ mozgalmat - párhuzamosan a tavasszal.
***
Ja. És kinyílt az első jácint. a cserepesek közül, azok nyertek. Asszem jövő hétvégén elületem az öt poharasat is.
A nyertes jácint fehér. És illatos.

Egy ideális világban a szombat után jön a vasárnap, utána a szombat és a vasárnap, és így tovább május 15ig, ami után már nem dolgozom. Imádom a hosszúhétvégéket!

Annak ellenére imádom a hosszúhétvégéket, hogy ma anyámék 24-es oktávot csináltak. Utána mi egy tizenkettest, de nettóban még így is eláshatjuk magunkat. Holnap pedig a Pasi szüleihez megyünk alázásra. Szeretünk bridzselni. És már csak 20-30 év, és meg is tanulunk.

Király reklám:)

Hehe. Nem is meséltem, miféle kultúrális kárpótlásban lesz részünk a múltkori harmadik richárdért. Kaptunk jegyet a "Kisvárosi Lady Macbeth" előadásra. Sosztakovics opera, oroszul, 4 felvonásban. Ne röhögjetek!

Kaptam rá két jegyet, és mire nekiadtuk volna apóséknak kiderült, hogy ugyanarra a napra vettek rá 4 jegyet, ebből kettőt nekünk - kárpótlásképpen a múltkoriért. Úgyhogy elmegyünk. Majd mesélek.

Pocaklakó. Ettől a szótól sokkot kapok. A gyerek is. Tudom, lemorzézta.

Most már biztos itt a tavasz. A szomszéd bernáthegyije a havon fekve piheg az árnyékban. Melege van szegénynek.

Üzenem a kedves olvasónak, aki a Pick+Csányi+Leisztinger kifejezéssel talált hozzám, hogy én sem tudok többet, mint amit a keresőszavai alapján ő. Azt beszélik, a Csányi (az OTPs) megveszi/vette a Délhús mellé a Picket a Leisztingertől olyan kb 10 milliárdért.

Megint voltunk orvosdoktornál és megint úgy látta, hogy rózsaszín. Tökéletesen egészségesnek tűnő, összességében már 20 centinél hosszabb rózsaszín, aki a múlt hétfő óta hat miliméterrel növelte a koponya-átmérőjét és most körülbelül 20-25 dekát nyom. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen szépen gyarapszik.

Jöttem ma befelé és egy kék golf ablakában ott volt maga a Kockásfülű Nyúl, és teli szájjal vigyorgott. Visszavigyorogtam rá. Én is szeretnék egyet a gyereknek. Honnan lehet Kockásfülű Nyulat szerezni?
Höhö. meg is van: innen

Elhunyt a sztaki szótár. Mármint a szervere. Isten nyugosztalja.
"A szótár szerver elhalt, úgyhogy a mai napot az elromlott tápegység áldozatainak emléknapjává nyilvánítjuk. Igyekszünk mielőbb úrrá lenni a hibán, de sajnos ez nem olyan tápegység, hanem olyan másik, ami nincs raktáron, csak holnap lesz.
Proliant ML350 G3-hoz kéne, ha valakinek véletlenül lenne néhány napra kölcsönbe.
Esetleg örökbe. ;-)
Köszönjük a megértésüket!"

Nézegettem az angol amazon oldalán a terheses könyveket. Eredetileg iPod skineket akartam nézni, de ez mellékszál. Szóval az oldalon a "terhesség és gyerekgondozás" kategóriában 14 alkategória van, azon belül is 3 konkrétan terheses, a többi szoptatás meg bilizés meg apaság meg meddőség meg ilyenek.

Az engem leginkább érdeklő általános-terheses (pregnancy&childbirth) kategóriában 2341 könyv van. Kiváncsiságból megnéztem, a szoptatásról pedig 335. A vicces az, hogy bár nyilván iszonyú a lehúzás a terhespiacon, a sok közül a legjobb terheses könyvem mégis ez az angol nyelvű, amiben frankón benne van minden, amit eddig tudni akartam. A legszebb pedig ez a másik.

A Librin "terhesség és szülés" kategóriában 35 könyv kapható.
Az angol amazon 19 font fölött egész Angliába ingyen szállít házhoz. A Libri bármilyen értékhatárnál Magyarországra 560 forintért. Magyar boltoknál maradva: a bookline sajnos használhatatlan. Egy olyan könyváruház, ahol a fenti szép könyvem a "biológia" címszó alá van besorolva, adja vissza a működési engedélyét. Ugyanis a bookline-on nincs sem "család", sem "terhesség" sem hasonló kategória. Így aztán sajnos lehetetlen megtalálni rajta a terheses könyveket, kivéve, ha az ember konkrétan tudja a címét, de szerintem ez elég ritka.

Vicces (és tanulékony) macskát találtam a szánin. Nézegessétek csak!

nem tudom ki tehet erről a mai havazásról, de azonnal monnyon le!

legalább jól néz ki.

Nem is említettem, hogy tegnap este eddigi életem egyik kultúrális mélypontját éltem át (de kevés híja volt, hogy bele nem pusztultam), mikor megnéztük a III. Richardot a Nemzetiben. Három és fél óra, amiből legfeljebb nettó háromnegyedet tudtam aludni, nettó egyet élveztem, a maradék időben pedig azt hittem, meg fogok bolondulni. A végén már a sírás határán voltam annyira szenvedtem.

Sajnálom, hogy ilyen rossz volt, mert a Kulka például pompásan játszotta harmadikrichárdot, de ez nem segített az elbaszott-vontatott rendezésen, azon, hogy konkrétan nincs díszlet (semennyi!!!), viszont néha befurikázott a színre egy Merci vagy Peugeot 307CC. Ráadásul shakespeare királydrámái viszonylag kevés meglepetést tartogatnak a végkifejletet illetően, így az izgalom sem segített ébrenmaradni.

Még sosem csináltam ilyet, de annyira ki voltam akadva, hogy nem is tapsoltam a végén. Ez nem keltett különösebb zavart, mert rajtam kívül mindenki más igen, de legalább egy kicsit úgy éreztem, hogy törlesztettem.

Amúgy az épület szép, viszont káprázatosan béna dolog, hogy nincs hozzá egy mélygarázs, az meg pláne, hogy ki sincs táblázva, hogy a parkolóként szolgáló, elkerített építési területre honnan kell bejutni.

A látogatóim többsége nem Internet Explorert használ.
Nagyon büszke vagyok rátok srácok.
Bár nem képzelem, hogy ez bármennyire is tükrözi a társadalom átlagos böngészőhasználati szokásait.

Ha agyonvernek sem tudom megmondani, milyen műveletek milyen sorrendje után, de működik az iPod. Boszorkánykezem van. És szeretem a gépeket:)
Most töltögetem rá a zenéket, fülhallgatóval már kipróbáltam, ha felmegy rá a Palotai album is, akkor megnézem az fm transmittert is. Mégis van igazság a földön!

Megjött az iPod.
Nem működik. Egyáltalán.

Hideg, najó, tényleg hideg egy picit. De milyen gyönyörűen süt már a nap!!!
Örüljetek, júzerek, TAVASZ van!
Végre.

Ilyen:


Meg ilyen:

Az iPod és az fm transmitter. no comment.

A millió dolláros kérdés: Hogy mondják angolul a számítógépes egér többesszámát? Na? Jókérdés mi? Ugye.

És azt is jelentem: iPod ügyben áttörés történt. Szállítottak!
Leszállították a töltőt. Ugyan az iPod és az fm transmitter még mindig Vecsésen van a vámáruraktárban (igen, az áru rövid u), de a szivargyújtóba dugható töltője már megérkezett. Hát nem szuper?

Jelentem, első blikkre úgy tűnik, hogy rózsaszín kollekcióban kell gondolkodnunk. (juhéééééjjjjjjj!!!! mindig is lányos anya akartam lenni!!!!) Viszont még nem tuti, úgyhogy két hét múlva ránéz majd az orvosdoktor még egyszer.

megyünk ultrahangra. ha a gyerek is úgy akarja, megtudhatjuk, hogy a kék vagy a rózsaszín árnyalatait részesítsük előnyben. egész hétvégén könyörögtem neki, hogy mutassa meg. kiderül, volt-e foganatja:)

Bizonyára én vagyok túl konzervatív, de szerintem ez beteg dolog. Az Intercontinental szállodát nyitott a Sasfészekben. Te mennél oda lakni?

A szolgáltató állam bazeg.
Tessék figyelni: az iPodot feladták hétfőn este New Yorkban. Kedd estére Kölnben volt, szerda hajnalban Vecsésen. Most azt gondolnánk, hogy akkor szerda délre meg nálunk. Ehelyett persze nagy büdös lófaszt kaptunk a vámraktárból, iPodot meg egyet sem. Nem, hogy ma nem jön velünk Bécsbe, de kis szerencsével azt is megvárja a vámraktárban, hogy lejárjon rá a garancia. Nem hiszem, hogy ez normális ügyintézés lenne.

Alapvetően egyetértek.

Meló után húzunk Bécsbe, rokonoknál kérózunk majd, jó lesz. Ma este csendes, aztán holnap irány a terhesbolt (szegény Pasi, már túl van egy komoly sokkon, mikor ez számára is kiderült), aztán holnap este hangverseny, vasárnap meg talán egy jó kiállítás. Vásárlás+kultúrprogtam. szeretem az ilyet.

A legszívesebben most felállnék, elmennék a Lukácsba, leúsznám a penzumot (legalább egyszer nem kéne rohanni, hogy még legyen időm megmelegedni a termálban zárás előtt), aztán hazamennék és hagynám, hogy bujcizzanak a macskák.
Felesleges irigykedni, nem megyek sehova, dolgozom. A terhesség nem mentesít a robotságtól.

Nem akarok dicsekedni (de), csak megmutatom, hogy már ekkora hasam van. Benne fejtől seggig 12-13 centi és 10 deka a gyerek:)
Ez pedig a terhesfarmerem. Amúgy.

Régóta érdekel, hogy amikor "A kormányfő munkalátogatást tesz a PM-ben/IHM-ben/GKM-ben" közleményeket kapunk, akkor valójában mi történik. Elmegy a Feri a Draskovicshoz/Kovácshoz/Kókához, és elkéri a leckekönyvét, hogy lássuk Tibi/Kálmi/Jancsi, mit dolgoztatok ti? Vagy mi?
Azt tudom, hogy utána mi van: kiállnak az adott minisztérium legszebb szobra elé (PM: Kossuth), és kart karba öltve elmondják, hogy a magyargazdaságerősésfejlődőképes. boaaa.

Alapvetően öten dolgozunk, plusz a láthatatlan segítők. Most viszont egy elutazott, egy szabin van, egy pedig beteg. Ketten maradtunk, és nekem ez már így egy picit sok. Vagy kevés.
Mint az Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte és az az icipici...
Hát mire mennének, ha csak ketten lennének???

Vámot és áfát kell fizetni. Ez a rossz hír.
A jó, hogy a ups elintézi a hivatalos részét, nekünk csak perkálni kell.

A tanulság meg az, hogy mégiscsak csempésztetni kell, az a legtisztább. Így szállítással mindennel együtt 2-300 dollárral lesz drágább az iPod, mintha egyszerűen behozza nekünk valaki, vagyis akár a duplájára emelkedhet az ára:( Ennyit az egyenes útról.

Hah. Azt írja a UPS tracking, hogy már a tranzitban van az iPod. Megrendeltük a New Yorki zsidó fotós-elektronikus boltból, ugyanis unlike compusa, ők hajlandóak külföldre is szállítani. Nem is sokat tököltek, vasárnap késő este rendeltük, tegnap elindították NY-ból, most éppen a philadelphiai tranzitban ücsörög, és már nemsokára jön is.

Gyorspostás szállítást kértünk (92 dollár baszki!!!), viszont így - remélhetőleg - nem bontják ki a dobozt és lopják ki a tartalmát, mint a rendes postai csomagnál, valamint nem kell vámot, áfát és egyéb balfaszságokat fizetni, bár azt úgyse kéne szerintem, mert nem olyan nagy az érték.

Szóval, sallala, jön az iPod, az FM transmitter és a car charger, és soha_többé nem kell balfasz kereskedelmi rádiókat hallgatni a bálnában, ha nem akarunk. SOHA.

(Már csak arra kell figyelni, hogy az én következő autómban legyen cd, mert különben rendelhetünk mégegy iPodot. Nem ronthatom el a gyerek ízlését danubius rádióval, mikor már remekül hall, ez világos.)

Nem akarok panaszkodni, de ez a hülye munka teljesen lehetetlenné teszi az ember életét. Megbeszéltük Ssel, hogy szerdán megnézzük a Sorstalanságot, ami rendben is van. Viszont így nem tudunk mikor kártyázni, mert ma este megint megpróbáljuk megnézni a francia festészetes kiállítást a Pasival (a hétvégén megfutamodtunk), kedd-csütörtök úszás, pénteken melóból húzunk Bécsbe.
Elvileg nem lenne teljesen lehetetlen, hogy ellógjak egy matinéelőadásra, de most csak szerdán lehetne, amikor viszont vérvételre fogok ellógni.
És akkor arról még nem is szóltam, hogy kozmetikushoz is kéne mennem, de teljesen esélytelen, pedig a helyzet lassan drámaivá lesz.

Mióta elkezdtem írni ezt a postot (mert persze melóból is baszom sok van most) S megkönyörült rajtam, a Pasin és a kártyán. Ezt most csak a történelmi hűség kedvéért.
***
Nem könnyű ez a nyaralás. Már találtam egész jó apartmant egy hétre félpanzióval a keret 41 százalékáért. Most a másik csücsökben keresek valami hotelt még pár napra, de úgy, hogy a komp (legalább 120-140 euró) is beleférjen a megadott összegbe. Nem könnyű, de kitúrok valamit, addig nem tágítok.

Ebédeltünk a Pasival a Kádárban, aki nem tudja, menjen, és nézze meg, Klauzál tér, csak ebédidőben nyitva kivéve vasárnap-hétfő, igazi régivágású étterem vagy inkább étkezde (de nem azért Kádár), ahol a szombat az igazi nagy fless, amikor mindig van maceszgombócleves és sólet. Azért a mai húslevel és rántott csirkemáj sem volt rossz.
A Kádárban málnaszörpör kell inni, és a fogyasztást távozáskor az ajtóban álló kasszás bácsinál kell rendezni, borravaló meg külön a néniknek.

És el fogunk menni tavasszal (májusban, miután kihisztiztem) Korzikára vagy Szardíniára. Van egy közepes keretünk, amit leutazhatunk, Pasi kapta, fizetésemelés helyett. Ha jól néztem, mindkét szigeten kb kijön belőle egy hét jó szálloda vagy két hét jó apartman mindkettő félpanzióval. Esetleg egy-egy hét apartman itt is meg ott is?
Korzika állítólag szebb, Szardínia viszont májusban melegebb, márpedig én még tengerpartoznék/fürödnék egyet amíg tudok a szülés előtt. Mert nyáron már nem utazhatunk majd sehova messzire.

Korzika. Ronda mi?

és akkor egy kép szardíniáról is az igazság kedvéért. nesztek.

Bocs. néha csak én viselem el a saját vicceimet. nohát itt van tényleg. a másik ronda.

Itt az ideje, hogy megtanuljon az oldalán aludni - közlik derűsen az egykaptafára készülő angolnyelvű terheses oldalak az eheti penzumot, ám egyik sem segít abban, hogy mégis ezt hogy a rákba képzelik. Csak 28 éve alszom el hason és fordulok aztán hátra, két pozíció, ami tilos a következő hónapokra.

Hason nem fogok tudni aludni, hanyatt meg nem szabad, mert a gyerek nyomja lepény nyomja fontos ereket. Én meg nem tudom eldönteni, mennyire kell ezt komolyan venni, de már azzal is elégedett lennék, ha bárhogy máshogy megtanulnék elaludni, mint hason.

És akkor még nem is mondtam, hogy a fogyasztói társadalom olyan csecsebecsékkel kedveskedik a fejlettebb országok lakóinak, mint a terhespárna 40-50 dollárért, ami ugyan nem segít a főproblémán, de legalább megakadályozza más testhelyzetek felvételét. Tiszta inkvizíció.

Ebben a műfajban egyébként az első kettő a kedvencem, épp csak a hasat nem támasztja meg, vagyis nem csak drága, de teljességgel használhatatlan is.

Én ilyet szeretnék:

Ilyenkor.


Utolsó előtti reggel volt a rádióban, mentem lefelé a lépcsőházban (mertugye bentalszom), ilyenkor a legtöbb ablak sötét még, de már kávéillat lebeg, sőt valahonnan hallottam is, ahogy a kotyogós éppen elkészül a feketével. Bár nem bánom, hogy nem lesz már sok bazikoránkelés, azért szerettem ezeket a reggeleket. hüpp. rosszul esik, hogy kirúgtak. bántja a hiúságomat.

Elmentünk a pálcikakutyával sétálni, találkoztunk a postásnénivel, ami fontos volt, mert retteg a kutyától amúgy, de most összebarátkoztak, és ezután talán majd be meri dobni rendesen a leveleket, nem csak úgy éppenhogy, amihez aztán a kutya hozzáfér, és néha meg is eszik egy-egy levelet. Jó izléssel általában a Pasi előző feleségének a leveleit egyébként:)
Jó, jó, nem kell köpködni, dolgoztam/dolgozom is, csak itthonról.

Ja, és azt sem mondtam még, hogy úgy néz ki, az orchidea meghálálja az álhatatosságomat, és egyszerre három olyan hajtást kezdett növeszteni, amiből majd virág lesz. Vagy lehet. Mindenesetre egyelőre lekopogom, és majd szólok, ha tényleg kinyílt.

Csak összejön, és tényleg fogok havazásban úszni.

Gyömbér, fokhagyma, paradicsom, csirke..., sorolta tegnap a pincér fiú, miután elment megkérdezni, hogy miből is áll az az "ínyencség vegetáriánusoknak juhtúróval" fogás, amit kinéztem. Miután tisztáztuk, hogy ez valami más lehet, ment még egy kört, mert ő még csak egy hete dolgozik ott, a fogás viszont csak aznap került a séf ajánlatai közé, de közben olyan aranyosan volt balek, hogy alig lehetett rá neheztelni. Amúgy minden oké volt, indiai étteremben jártunk, csak nem abban, ahol szoktunk, hanem egy másikban, de ez is finom volt, a Pasi mérgezően csipőset evett, én picit pikánsat, ő sima lassit ivott, én mangósat, minden a megszokott kerékvágásban. Tessék enni indiait, mert az jó.

Indiai elefánt. Nem azért, hogy azt tessék enni, hanem csak úgy.



És egy másik is:



Najó, még egy. Aztán befejezem.



***
Utólagos kiegészítés:
Az indiai elefánt (elephas maximus) nőstény átlagos testtömege 2720 kiló, a hímek viszont akár 6700 kilót is nyomhatnak (majdnem 4.5 Ford Mondeo Kombi).

Az indiai elefánt vállmagassága maximum három méter, súlya öt tonna körüli. Az afrikai elefánttól kisebb füle és egyujjú ormánya is megkülönbözteti. A bika agyara - mely voltaképpen módosult metszõfog - hosszú, a tehénnél hiányzik, vagy rövid.

A dzsungelekben és füves területeken egyaránt megtalálható. Kisebb, főleg tehenekből álló csoportokban jár tápláléka után, rendszerint a legidősebb nőstény vezetése alatt. Leginkább leveleket, hajtásokat, gyümölcsöket eszik. Iváskor a vizet ormányába szívja fel, s onnan fecskendezi a szájába.

A tehén húsz hónapig (668 napig) tartó vemhesség után általábban egy, mintegy 150 kilogrammos borjút ellik (ehhez képest én 266 nap után szülni fogok egy 3 kilós gyereket).

A borjú nem az ormányával, hanem a szájával szopik anyja emlõibõl. Ivarérettségét 9-12 éves korában éri el. Fogságban a legidősebb indiai elefánt 69 esztendőt ért meg.

Szeretném megköszönni ennek a társulatnak, hogy visszaadta a táncszínházba vetett hitemet, ugyanis hihetelen jó előadást láttunk, és nem csak az elbaszott múlt hetihez képest, hanem abszolútértékben is.

És tegnap tökéletes spenótos lasagna-t csináltam és mellé csúnya-de-finom tiramisut (ha babapiskótából van az alja, akkor nem lehet szeletelni, mert szétesik. Egyszer majd kitalálom, miből kéne bele a tésztát, hogy egyben maradjon). A tiramisuval szemben egyébként a Pasinak mindenféle averziói vannak, mert egyszer valaki elárulta neki, hogy a mascarpone egy krémsajt, pedig mikor megkóstolja, általában szereti, és ráadásul a kolbászt is megette juharsziruppal és palancsintával NYban.

És most megyek vissza OTP gyorsjelentést írni, mert ma van az utolsó előtti gyorsjelentési szezon utolsó napja, már ami engem illet a szülés előtt.

Azért van remény egy nem csak katasztrófákból álló évre.
1. Beindult a kocsi reggel. (a Pasi vett nekünk új akkut és installálta is távollétemben. Ilyen egy igazi lovag. Vagy Férj.)
2. És nem is törtem össze a nagy csúszósságban.
3. Nem volt romlott a joghurt, amit reggelire vettem a közértben. A csokisfánk se.

Ja, és a nagyobbik kövér macskánk is túlélte a tegnap estét, pedig a Pasi szeme láttára akkurátusan megjelölte a konyhaszekrény sarkát. Egy rövid ideig tényleg nem voltam benne biztos, hogy életben marad. Aztán a dög bemenekült a függöny mögé, ahol a másik macska is volt, így a Pasi egy átmeneti ideig nem a jó macskát próbálta agyonverni, de én (vö. gondos anya) észrevettem, végül aztán arról is lebeszéltem, hogy még sokáig verje a nagyobbat. Azért remélem a gyerekeink kevésbé hasonlítanak majd, mint a macskáink.

Na. Hát úgy néz ki, nem fogok márciustól rádiózni, azt írta a szerkesztő csaj. Az indoklás annyira csúnya volt, hogy még komolyan venni sem tudom. A srácok szerint arról van szó, hogy az egyik szponzor dugja a nőt, és annak nem jövök be (mármint a szponzornak), a csaj pedig a friss kapcsolat érdekében mindent megtesz, például a srácokat is majdnem kirúgta múltkor egy semmiségért. Persze valójában fogalmam sincs, de ez legalább egy hízelgő megoldás, mert így mégse én vagyok tök kretén.

Őszintén remélem, hogy nem olyan lesz az egész Kakas éve (tegnap kezdődött), mint az első két napja, mert akkor a metróban fogok koldulni bomlott elmével, nyomorékon és gyerekkel a karomon (már ha még lesz karom) mire eljön a kutya éve jövő februárban. Ugye nem?

Két dolog:
1. Igenis nekem is van szellemmacskám, tényleg, nem S őrült meg a láztól, sőt, az enyém sokkal régebbi. Utoljára tegnap éjjel találkoztam vele, és tisztán láttam, márpedig az én (benti) lakásomban hónapok óta nincs macska, mert ők is kiköltöztek falura.
Az én szellemmacskám nagytestű és fekete, olyan mint a két igazim, és amióta ilyen keveset vagyok bent, nem szeret velem aludni, de ha éjszaka pisilek, akkor azért kijön velem.

2. Nem néztük meg tegnap a Sorstalanságot repiben, mert bepánikoltam, hogy ne rontsuk el a filmet egy ilyen szar nappal. Úgyhogy majd Ssel. Mégiscsak.

További adalék a mai naphoz, hogy elmentem kormányszóvivőire, ahol a meghirdetett program szerint először a szóvivők, aztán a melóügyi miniszter a 2007-2013 közti tervekkel, de persze megfordították, és kénytelen voltam végighallgatni a blabla bullshitet azért a két mondatért, amit utána elhadartak.

És ebédre pestot kértem egy állítólag jó pizzériában, de megint melléfogás volt, kevéske olivaolajban úszó néhány morzsolt bazsalikomszemcse. Ez utóbbi az én hibám, valamiért ebben a városban 100 helyből 98ban nem képesek ehető pestót csinálni, de én annyira szeretem, hogy újra és újra megkísérlem, hátha. Pedig nem.

Azt hiszem, ma nem kellett volna erőltetni a felkelést.

Közvetlen ébredés után lecseszett a Pasi, hogy miért akarok L-es fürdőköpenyt, mikor az túllóg a karomon, ami annál is inkább figyelmeztető jel kellett volna legyen, hogy én szoktam ébredésből mindenféle faszságokba belekötni, nem ő.

Aztán szépen és viszonylag lengén felöltöztem annak biztos tudatában, hogy két napig autóval furikázom majd, ám a kocsi (egy hete örököltem) nem indult el. Pasi megpróbálta bebikázni (ekkorra már három ember napi programja borult a munkahelyemen a késés miatt), de nem sikerült, mert a bika sem jó.

Ezután Pasi behozott, és amikor megpendítettem, hogy akkor én beugranék a lakásomba (2 utcányira megyünk el tőle) néhány iratért, amiket kocsi nélkül később nem lesz időm begyűjteni, megkérdezte, jó-e ha kitesz a shell kútnál, és persze nem értette, mi bajom van. Pedig azt hittem, már elég sokszor lejátszottuk, hogy ugyan képes is vagyok gyalogolni 800 métert, időm is van rá, mégis kurva jól esne, ha a mínusz tíz fokban nyomná még egy percig a gázpedált a kedvemért, és nem tenne ki a céltól két saroknyira, amit minden olyan alkalommal nem bánok egyébként, amikor nem fagyok meg.

Ezután még smsben is lecseszett, amit szerencsére már csak azután vettem észre, hogy hazagyalogoltam és felvettem még néhány réteg ruhát, mert ha rögtön észreveszem, kapásból el is küldöm a fenébe, üvöltve és bőgve.

Otthon persze csak részben találtam meg a keresett papírokat, majd átsétáltam egy sajtótájékoztatóra, ahová a helyettesítő főnök küldött. Mikor a portán tartózkodó három ember másodszor kérdezte meg, hogy "de kihez jött sajtótájékoztatóra" már sejtettem, hogy ez igen el van cseszve, és persze tényleg, rosszul adta ki az MTI, és nem a székházban volt, hanem a Novotelben. Oda már fuckthesystem alapon meg sem kíséreltem elmenni.

Aztán láttam a metróban egy magas, csinos arcú, de szörnyen sánta fiút, és elszégyelltem magam, neki biztos a jó napjai is nehezebbek, mint nekem az elbaszott. De persze ettől nekem csak relatíve lett jobb. Mondjuk a nap további részében már mindenre fel vagyok készülve, azt hiszem.

Például kormányszóvivőire is megyek ma, ott nem tudom milyen katasztrófa üthet be, de ami lehet, az nyilván meg is történik majd.

Délután még vár rám egy kis ügyintézés a Papámmal, ahol majd bizonyára pont azok az iratok kellenek, amiket nem találtam meg, így gondolom apám is jól le fog cseszni, mert ahhoz nagyon ért.

És persze, mivel kénytelen voltam aláöltözni a szerkómnak, a terhesnadrágom alatt a nemterhes harisnya kibaszottul szorítja a hasamat, hiába vágtam be kisollóval a derekát. Mármint a harisnyáét.

Na most tessék engem sajnálni.

Nem is mondtam, hogy így a tavasz közeledtével érdekes biológiai kísérletbe kezdtem. Volt 10 darab jácint hagymám, amiket teljesen szakszerűtlenül a spájzban tároltam egész télen. (szakszerűen valami hűvös és setét helyen kellett volna, asszem)

Fogtam ötöt, és elültettem őket egy nagy agyagtálba (bő egy hete), és azóta párszor kaptak vizet. Fogtam a másik ötöt, és egyesével pici poharakba raktam őket kevéske vízbe.

Sokáig úgy tűnt, hogy a poharas módszer a gyorsabb, mert egy ugyan valószínűleg teljesen el fog rohadni, de a másik négy csúcsán kis zöld hajtásfélék jelentek meg, igaz, nagyon-nagyon aprók. Ma reggel viszont a földben is felfedeztem az első kis zöld hajtást, az a hagyma tehát simán legyorsulta a poharasokat, mert a felszínig volt pár centije amin át kellett jutnia, és lám.

Ha minden jól megy, pár hét, és virágzó jácintok lesznek a szobában.
Férfiak és biológiailag kevésbé bútorozottak számára pedig íme, ez a jácint:

Fanfárok, trombiták. Jelentem, két (kettő) terhesnadrág boldog tulajdonosa vagyok, és így ma már nem nyitott sliccel és hosszú pulcsiban jöttem dolgozni, hanem trendi és csinos terhesfarmerben. Ez nem volt könnyű.

Ma magyarországon az uralkodó felfogás továbbra is az, hogy aki terhes, az fedje be magát formátlan leplekkel, amiket undorító színű és mintájú anyagokból férceltek össze, mert ha már úgyis egy nagy púpot növeszt előre, akkor egyben ássa is el magát a következő néhány évre.

Van ugyan néhány bolt, ahol ezen már egy picit túlhaladtak, és normális ember (vö: nő) számára tartanak terhesruhát, de ezek egyike pl szigorúan csak milliomosokra számít, mi másért árulnának 30-40 rugóért egyetlen gatyát.

Aztán ott a bolt, ahol végül vásároltam, ahol elég tűrhető cuccok vannak elég tűrhető áron, de az eladó kisasszony így is meg volt lepve, mikor rájött, hogy számomra szempont az, hogy a leendő nadrágomban legalább közelítőleg normális seggem legyen, és ne lógjon formátlanul/feszüljön komikusan.

S kedves asszisztenciájával végül találtam 2 gatyát (egy farmer és egy elegáns darab puccosabb melóhelyzetekre), amiket persze nem lehetett kártyával kifizetni, mert miért is lehetne, úgyhogy mehettünk el pénzt fölvenni, majd vissza.
S-nek kétségkívül szörnyen idegesítő lehetett a négy négyzetméteren összezsúfolódott 8 kismama, akiknek állandóan pisilni kellett, nyomta/húzta/vágta a hasát a cucc, kicsi volt, nagy volt, satöbbi, de kitartott, méghozzá tömegmészárlás nélkül. Szegény, és még a méretünk sem egyezik, úgyhogy meg sem örökölheti majd.

Most jut eszembe, lehet, hogy egy életre megutált, és ezért nem jön ma velem úszni? Emilben azt hazudta: beteg, de átlátok a szitán. Egy barátot áldoztam a kismamabolt oltárán.

Hétvégén láttuk a trafóban a tüzes angyal c Bozsik Yvette/Vati Tamás izét, ide tessék lőni, szerintem jó szar volt, én nem értem a modern táncot, és ez nem is felelt meg annak az elvárásomnak, hogy a táncosnő legyen hajlékonyabb mint én (pedig kábé mindenki az) és emelje magasra a lábát kecsesen. Pedig aki ezt teljesíti, az már nagyjából jó is.

Kecsesség nem volt, viszont BI négykézláb ingatta a haját jobbra-balra a darab elején 5 percig, és nekem ez már akkor el volt baszva, meztelenül kezdték, és a darab csúcsa a táncos pasi segge volt, mert az tényleg nagyon jó volt, viszont hamar nadrágot húzott rá.

Néha megmagyarázhatatlan módon előkerült egy pár korcsolya, amit végképp nem tudtunk mire vélni a Pasival, aki sokkal rosszabbra számított mint én, és nem is csalódott, mert aszongya ezt várta.

Belinkelném a trafo oldalát meg a darabot, de nem működik.
Most szombatra is vettem jegyet valami táncos izére, de már előre félek, mi lesz belőle megint.

A pálcikakutya neve Kiméra. A kiméra szó jelentése: több állat testrészeiből összegyúrt képzeletbeli lény, általában szörny. Az ókori egyiptomiak, más keleti népekhez hasonlóan, szívesen ábrázolták ilyen fantázia alkotta lényekként az isteneket, démonokat, vagy akár a mesealakokat is. Jellemző példák: Toérisz istennő, Ammit a Lélekfaló, a szfinx, és egyesek szerint Széth is.

Munka nincs, úgyhogy ahelyett terhesruhákat nézek az interneten. Mi az oka annak, hogy a H&Mnek nincs egy rendes katalógusoldala? Vagy ha van, miért olyan bénák, hogy én nem találom? Pedig jók ám a kismamacuccaik, tudom. Persze mindegy, jól kimegyünk Bécsbe jövő hétvégén, és veszünk henis kismamaszerkót óccsón.

Még nem is mondtam, hogy a részvétlen Pasim (aki szóvátette, hogy ő már nem is a Pasim, hanem a férjem), szóval sunyiban gyorsan megivott egy sört, és nekem kellett vezetni a bálnát.
Nem voltam túl lelkes, sose hoztak különösebben lázba a traktorok, de nem volt rossz. Tulképp addig jó nekem, míg a garázsba/ból nem nekem kell vele manőverezni.

Apropó. Érdekes, hogy a pálcikakutyánk, aki már egész jól megszokta a Pasi régi (enyém új) autót, és egész szívesen pattant ki-be, mennyire parázik most a bálnában. Egyfelől nagyjából lehetetlen bekönyörögni leghátra, mindenképpen a hátsó ülésre szeretne beülni, dehát ott nemsoká gyerekülés lesz, tehát nem lehet, leghátra viszont még fincsi csonttal sem lehet beimádkozni, és mikor a Pasi berakta, szépen előremászott egy sort, hogy márpedig neki ott a helye. Mindeközben azzal a kivertkutya-tekintettel néz, amitől megszakad a szív, és amit minden bizonnyal valami távoli vizslaőstől örökölt, és minden ízében remeg. Pedig kocsival mindig kirándulni visszük. Asszem már mondtam, nem nagyon okos jószág.
(Időről időre megpróbálom lefényképezni, hogy megmutassam milyen nyakigláb nagy majom, de minden jólsikerült fotó gusztustalanul giccses lesz. De egyszer sikerülni fog. tudom.)

S. kedvéért, az "állunkmintafaszok" munkacímű kép. S a rózsaszín, hogy menjen a szerkójához.

Hehe. ez egy esküvői fotó. Akinek nem világos, a jobb oldali vagyok én, fehér ruhában:)

fotó

Érdekesen összefüggéstelen dolgokat álmodtam. Egyfelől álmomban különös hegeket vettem észre a puncim környékén, amikor odanyúltam, lepotyogott róla az egyik var, és egészen apró fekete kis élőlényeket fedeztem fel benne (mármint a varban). Nem érhettem el orvosi segítséget, ezért mosakodással próbáltam megszabadulni a lényektől, akiket szintén álmomban lapostetűként azonosítottam. Ugyanebben az álmomban nem túl koherens módon a Pasival autóztunk befelé a városba, és rádiózni kellett mennem, de tudtam, hogy nagyon el fogok késni, mert (már nem emlékszem mivel) elhúzta az időt, aztán csodával határos módon mégis beértünk, ami nem volt semmi, mert csaknem 35 kilométert tettünk meg nem egészen 4 perc alatt, szóval egy perccel hamarabb beértünk, de aztán szerelmeskedni kezdtünk a stúdióban, és így mégis lekéstem az adás kezdetét.

Gondoltam, ennek most utánanézek az álmoskönyvben.

A tetű: nagy szerencse, míg tetvekkel küzdeni: mutat egy komisz asszonyt, aki becsületedben gázol.
(Biztos ami tuti, megnéztem a bolhát is, az rengeteg mindent jelenthet, csak a releváns dolgokat hagytam meg. sok bolha: sok bánat jegye. Vagy bolhát fogni: szerelmeskedést jelent egy hősbe, ez utóbbi tetszik, és szerelmeskedés is volt)

Aztán. az elkésés haragot jelent, további magyarázat nélkül,

Mosakodást csak kútból találtam, csapból folyóvízzel nem, mindenesetre kútból mosdani: megszabadulás.

Az ágyék maga: sok mindent jelent, de nem másolom ide, mert egyik sem tűnik érdekesnek, bár bizonyos dátumok környékén gyerekáldás, de nem február elején, míg seb az ágyékon: rossz asszony szerelme.

Mindebből egy árva szót sem értek, miközben heget, vart nem találtam az álmoskönyvben, sem rádiót, stúdiót, munkát vagy szerelmeskedést. Persze, ha egy picit nekiduráljuk magunkat Ssel, bizonyára találunk egy koherens megoldást, de lehet ez egy konteszt is, ha valakinek van kedve.

És akkor azt még nem is meséltem, hogy legutóbb álmomban a barátaink egy mentőautóval jöttek az esküvőnkre Balatonról, amit belül kiürítettek, keleti szőnyegekkel borítottak, és útközben szusitálakat fogyasztottak benne heverészve, miközben mi Apukámmal és a Pasival vodkát ittunk a napon, én spec menyasszonyi ruhában.

Vajon miért gondolja azt a nemtudom melyik irodaszer áruház, hogy bárkit motivál a "ha 50 ezer forint értékben vásárol (szigorúan csak február végéig!!!), akkor kap ajándékba egy irodai faliórát". Irodai falióra ránézésre 200 forint, papírmasé kerettel, világoskék vagy barackszínű. Esetleg tényleg van, akit ez bármennyire is motivál? Nem akarok rasszista lenni, de ez olyan ember szaporodását erőszakos eszközökkel gátolnám. Az ilyen géneket márpedig ne lehessen továbbadni!!
És. Vajon hogy nem szakad le szitakarcsi pofájáról a bőr? Idevágó publicisztika.

Viszont. Jelen állás szerint ma havazásban fogunk úszni este, érdeklődve várom, ettől még misztikusabb lesz-e a szín, vagy csak jobban fogok fázni. Vagy az sem. Egyszer viszek gépet, és fényképezek gomolygó párát, megigérem. Bár múltkor Telki és Budakeszi között próbáltam már, ragyogott a nap, de még nem szállt fel a köd/pára a völgyből, látványnak százas volt, de a képek max erős közepesek lettek.

Tulajdonképpen le vagyok nyűgözve, hogy van a hasamban egy tíz centi körüli kis emberke, aki mostanra szinte teljesen kész van, nem csak keze és lába van, de ujjacskái és körmöcskéi is, a szemgolyóján írisz, a csontváza egyelőre porcból van, de lassan keményedik, már tanulja szopni az ujját, issza a magzatvizet és ki is pisili, és az valahogy teljesen kicserélődik három óránként. Döbbenetes, hogy a fejlődése nem lineáris, hanem az első pár hónapban minden egyszerre történik, és ha elkészült, akkor szinte már csak nőnie kell.

Tegnap úszni is voltunk, mert úszni szeret a baba, csak a szanunáért nem lelkesedik, meg a túl meleg vízért. A Lukácsba mentünk Ssel, és isteni volt, sokkal jobb, mint a Városmajor, bár szabadtéren kell úszni, ami első hallásra egy picit azért húzós. Nem volt nagyon meleg, úgyhogy a szokásosnál feszesebb tempóban nyomtam le a kilométert, de misztikus volt, ahogy a sötétben gomolygott a gőz a víz felszínéről, szeretem a Lukácsot amúgy is, az épületet magát, de így téli este a vízből különösen szép volt. És a végén a jutalom: a kilométer után a benti két termálmedence.

Persze nem bírta ki, és elhozza ma. Megértem, én se bírnám:) Ma este, mikor kijövünk Ssel az uszodából, már a bálnaautóval fog összeszedni. Izgi.