Tulajdonképpen természetes, hogy az ügyintéző hölgy sokkal szívesebben játszik a fiával az önkormányzat kertjében, és kortyolgat hideg limonádét, mint hogy nyomtasson nekem egy másolatot a házassági anyakönyvi kivonatunkból - nem is tette. Viszont derűs mosollyal közölte, hogy kérjek onnan, ahol az esküvőnk volt, és a legkevésbé sem zavarta, hogy neki is ki kellene adnia a másolatot, ha kérem.

És akkor csodálkoznak a helyiek, hogy szarban a falu és nincs pénz, miközben alkesz a polgármester, mulatni járnak be a kisasszonyok az önkormányzatba, és képtelenek vagyunk találni valakit, aki tisztes órabérért lenyírja a füvet, mert eddig mindenki eltűnt három alkalom után. A falusi varrónő múltkor elfelejtette felhajtani annak a nadrágnak a szárát, amit felhajtani vittem hozzá, a villanyszerelőnek meg örökké tartozni fogunk, mert nem hajlandó idejönni és befejezni, amit megígért.

Ha azt hiszitek, hogy vidéken dolgosak az emberek, hát közölhetem, hogy itt kurvára nem azok.

És persze az egész régi falu a mi új utcánkat utálja, ahonnan hajnalban elmennek az emberek a városba dolgozni, és csak este érnek haza, viszont aszfaltozott az út és nincs egy alkoholista se.