beszippantott a rózsaszínű terminátor. de élek.

Két nyugdíjas néni a faluból 5 rugót kapott a Kossuth téren, két órai lófrálásért. Egy jólöltözött anyuka kisgyerekkel - ha beigérem, hogy reggelig maradok - biztos ér vagy harminc ropit. Három nap, és megduplázzuk a gyest.

Ma Zsoltika, a fodrászom annyira belefeledkezett a városban történtek feletti busongásba, hogy megszárította a hajamat, pedig ezt a feladatot általában a szolgálatot teljesítő, kevésbé menő beosztottaknak delegálja. Két fő baja volt neki: 1. félti az üzletét 2. sajnálja, hogy azt a szép térkövet összevissza hajigálják a vandálok (sic!), és így elrondítják a Szabadság teret.

Könyörgöm, valaki csináljon már egy olyan aerobic dvd-t, amiről ki lehet kapcsolni a beszédet, és csak a zene szól. Nem hiszem, hogy csak engem idegesít, amikor Cindy (a személyi edzőm) hatvanadszor is elmondja, hogy vigyázzak, ne hajtsam túl hátra a fejem, meg vigyázzak, ne menjen a térdem a lábfejem elé. És igen, dvdre tornázom, mert ilyen az anyaállatok sorsa. De egyszer csinálok egy ilyen dvdt, és mocsok módon meggazdagszom.

A bébikártyacsapat új taggal bővült. Már három lányunk van, még egyvalaki csinál egyet, és kezdhetnek bridzselni tanulni, míg elég idősek nem lesznek a rikikihez.

Vasárnap, amíg a gyerek mit sem sejtve aludt egy reptéri konténerben, én kiugrottam egy repülőgépből. Csak felszállás után jutott eszembe, hogy talán mégsem volt bölcs dolog az apjának és az anyjának egyszerre felszállni egy ilyen lélekvesztőre, aztán kiugrás után meg az jutott eszembe, hogy ÉN NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!!.
Mindazonáltal jó volt, amíg az ernyő nyílása után rá nem döbbentem, hogy a tériszony az 1500 méter magasan is tériszony, mondjon akárki akármit. Úgyhogy szívesen megyek máskor is.

Hazajöttünk mindenféle nyaralásból, de én úgy belejöttem, hogy egy-két napon belül vissza is megyek Lánygyerekkel Balcsira még egy pár napra. Szóval élünk és virulunk, Annalili megtanult járni és valamivel később kinövesztette az első fogát is.

Szégyellem bevallani, de tegnap loptam egy bőröndöt az auchanból. Nem direkt volt, miután becsülettel prezentáltam az összes árut a pénztároskisasszonynak, ő csak egy bőröndöt számolt, pedig ketten voltak.
Remélem ezért a vallomásért nem tartóztat le a rendőrség. Ha nem írnék, ne rohanjatok a börtönökbe érdeklődni, holnap elutazunk. (sajtóértelmezése: elmenekülünk az országból az igazságszolgáltatás elől)

Voltunk Amszterdamban. Jó volt. Bizonyos részletek kissé homályosak, és a rendelkezésünkre álló fényképezőgép megtagadta az együttműködést, így sok kép sem lesz.

A "nem vagyok eléggé kész" parákat szépen beosztuttuk, pénteken S érezte úgy, hogy nem rakunk kielégítő mennyiségű cuccot a cigikbe, szombat este Nyulika parázott, hogy mi több spacecake-et ettünk, ezért aztán egy másodikat is el kellett fogyasztanunk, ami nagyjából halálos következményekkel járt (szerencsére már otthon voltunk, mire igazán beütött), aztán vasárnap rajtam volt a sor, nem bírtam belenyugodni, hogy ott kell hagynunk azt a rengeteg javat, és el akartam szívni mind egy szálig, de persze nem sikerült. A maradékot végül netten összecsomagoltuk, és elajándékoztuk egy szimpatikus magyar fiúkból álló csapatnak.

Vállalom a szégyent: messziről elkerültünk minden múzeumot, csak gyalogoltunk, kávéztunk, szívtunk és moziztunk (csatornaparti kávézó vagy coffeeshop teraszán ülve szívtuk magunkba a várost), mindből sokat, először voltak igazi vizuális élményeim fűtől (hullámzott a házfal a csatornaparton - lenyűgöző volt), és először láttam olyan várost, ahol az emberek tényleg biciklivel járnak (szintén lenyűgöző volt).

És a három nap szabadság valóban felér egy újjászületéssel. Receptre írnék fel egy ilyen hétvégét minden kisgyerekes anyának évente legalább egyszer.

Hát tessék. Hiába kapartam össze minden bátorságom, hogy kiugorjak egy működő repülőből (ép ember, ép ésszel, ép gépből... ugye), a tandempilóta és ernyője nem érkeztek meg. Ennek ellenére az ejtőernyős boogie* remek volt, lecseréltük a szomszédos városbeli csilivili szállodánkat egy reptéri fémkonténerre, istenien mulattunk, és a Pasi kedden megdöntötte all time napi rekordját hat ugrással. Én meg majd legközelebb csatlakozom, ha az istenek is úgy akarják.
*ejtőernyős boogie: olyan esemény, amikor a reptéren összeverődik számtalan ejtőernyős, szórakoztatóan primitív körülmények között laknak, nappal ugrálnak, este az ugrásaikat nézik videón, azon nagyokat röhögnek, tisztességgel isznak, és ettől pompásan érzik magukat.

Megkönnyebbültem. Mégsem vagyok robot, és erről igazolásom is van. A blogger küldte.

Éppen egy felháborodott postot terveztem írni arról, milyen ócskák a magyar utazási irodák weboldai, de most még jobban felháborodtam azon, hogy a blogger word verificationt alkalmaz, hogy kiszűrje, spam blogger vagyok-e. Kedvesen értesítettek róla, hogy egy személy majd ránéz a blogomra, és eldönti ember vagyok vagy robot.

Dear Blogger Personell,
let me assure you, I am a real person. Would you like me to send a picture?
Yours sincerely: félértelmiségi

Namindegy. A lényeg persze az, hogy iszonyúan böngészem az irodák ajánlatait, a fő szempontom természetesen a játszótér, minél több gyerekmedence, homokos tengerpart és hasonlóan szánalmas dolgok.

Látszik, hogy öregszem: amikor a péntek esti buli után hajnalban kimentem hányni, öregesen elhelyezkedtem a vécén, és magam elé kaptam egy vödröt. Csak nem fogok harminc felé közeledve a fajansz fölött görnyedni!
A pénteki előzmények után egy szombat déltől vasárnap délig tartó sátrazós-bográcsozós összejövetelnek adtunk otthont, és ismét az öregség: hajnalban a kártyaparti közepén elmentem aludni.
A vasárnap fő projectje az volt, hogy nemdohányzó barátnőnk számára bongot készítsünk ásványvizes üvegből. Megint bebizonyosodott, hogy az internet végtelenül hasznos dolog: remek útmutatót találtunk és remek bongot készítettünk. Öregségünk vasárnapi bizonyítéka az volt, hogy mindketten bealudtunk az esti meccsen, nekem ez hasznos volt, mert így csak ma tudtam meg, hogy a köcsög, impotens franciák (és a vak, köcsög és impotens bíró) miatt elbuktam 3000 pontot, ahelyett, hogy nyertem volna 6000-et.

Szabadságot kaptam a Pasitól és Lánygyerektől, és elmegyek egy hétvégére Amszterdamba Ssel és Nyulikával, aki átjön hozzánk Londonból. (éljen a globalizáció) Még sosem voltam Amszterdamban, és feltett szándékom, hogy most se emlékezzek majd semmire, úgyhogy sokat fogok fényképezni, legyen majd mit mutogatni az unokáknak (látod, így nézett ki nagymama a barátnőivel - szétcsapva. nem, nyuszikám, kábítószerezni csúnya dolog, én is csak vezeklésből tettem).
Úgy várom, mint régen az iskolában a szünetet, amikor elkezdtük felírni a táblára a felkiáltójeleket. Most tartok a 14 felkiáltójel közül az elsőnél. Már úgyis régóta irigykedtem az iskolásokra, hogy van nekik nagy visszaszámlálás és utána nagy szabadság meg szünidő.

Ezúton szeretnék gratulálni S.nek, aki jól megöregedett, és remek szülinapi bulija után a kocsiban hazafele a lájfizlájfot kiabáltam. leveletkaptamlájf!

A kutyánk vakondokkal harcol a virágágyásomban. A vakondok kupacokat túrnak, Pálcikakutya pedig megpróbálja kiásni őket. A végeredmény takaros, a néhány túlélő liliom bimbóit az errejáró madarak csipegetik le nagy kedvvel. Ja, és a fűnyíróasszonyunk kizárólag motoros fűkaszával hajlandó gyomlálni.

A gyerekünket pedig hiába győzködjük, hogy válasszon valami rendes karriert, és legyen például bkv ellenőr, arra mindig van kereslet - ő modell szeretne lenni.

Számtalan budakeszi házat megnéztünk, mire én is meg a Pasi is találtunk egyet, amivel elégedettek lennénk. Sajnos a kettő néhány kilométerre van egymástól, de miután úgysem jelentkezik a kutya sem, hogy a mostani házunkat megvegye, ez nem nagy gond.

Ma lesz az előző feleségünk esküvője. Lázasan, torokgyulladással és egy kertipartiból odaesve egész biztos nem fogom túlragyogni. De végül is ez rendben is van.

Ma fodrásznál voltam és kozmetikusnál. Történelmi esemény ez, mégha időközben Lánygyerek kikészítette is a nagyapját, ugyanis újabban antiszociális, és rajtam kívül (meg a Pasin kívül, aki nem befogható napközbeni bébiszittelésre), szóval rajtunk kívül mindenkit utál. Állítólag el fog múlni. Nem lenne rossz, mert hiába van a konditeremben gyerekmegőrző, ha nem tudom otthagyni a kis pukkancsot.

Már régóta lestem az alkalmat, és ma végre megismerkedtem azzal a magyarul beszélő, de arabul öltözködő anyukával, aki mindig itt sétál a fiával az utcánkban. Érdekes nőnek tűnik, most az a projectem, hogy összecimbizzek vele (nem lesz nehéz, szerintem nagyon magányos lehet), és akkor egy csomó mindent meg fogok tudni az arab családok működéséről.

Holnap házat nézünk. Izgi. Nem akarja valaki gyorsan megvenni a miénket?

Zsófi barátnőm hozott Hawaiiról egy izét, egy zacskóba csomagolt botot, ami a cimkéje szerint egy növény. Egy darabig nézegettem, aztán vettem egy nagy levegőt, és a használati utasításnak kb megfelelően elültettem. Dícséretes darab, szépen fejlődik, miközben Zsófi barátnőm (aki nem olvasta el a csomagolást) kirohasztotta a sajátját, így már azt is tudom, kinek kell majd adni, ha egyszer szaporítom.

Az izé, merthogy kiművelődtem ám interneten, nálunk csak aloha-fa munkanéven fut, ugyanis ez az a növény, amiből a virágfüzéreket csinálják Hawaiin. Érdeklődéssel várom, mi lesz belőle, ugyanis internetes tanulmányaim szerint ez egy fa, a képek alapján nem is kicsi. Persze a Pasi nyilván szívesen vesz majd egy kastélyt, ha kinőjük a házat.

Kilenchónapos Lánygyerek annyival már ügyesebb Papám törpeuszkárjánál, hogy nem csak beleragadni tudott az egérragasztóba, de ki is szabadult. Igaz, nagyjából tetőtől talpig egérragasztós lett, ami rávilágított arra is, mennyire szegényesen takarít a takkerünk, mert Lánygyerek (akiről természetesen nem lehetett lemosni az egérragasztót) hamarosan egy óriási pormacskára hasonlított, viszont legalább nem ragadt.

Igen, én is tudom, hogy az egérragasztó köcsögség, de mi falun élünk, és állandó harcban állunk az egerekkel, akik jogot formálnak a spájzban található javakra, ami miatt én kénytelen vagyok mindent nett kis fémdobozokban és üvegcsékben tartani, pedig egyébként rendetlen vagyok, és ez felháborít. Eddig hat egeret fogtunk.

Életem első töltött paprikája annyira jó lett, hogy soha többet nem kéne próbálkoznom vele, innen már biztosan csak lefelé vezet út.

A wikipedia nem tréfál. Itt van Jack Bauer önéletrajza, de szerepel Nina Myers és Tony Almeida (also known as Ákos ügynök - megtévesztésig hasonlít Ákos barátunkra).
És kifogytunk a szériákból. A harmadik volt a legjobb.
És a legviccesebb adalék: titkos tények Jack Bauerről.

Náthás vagyok, illetve influenzás. Amikor nem gyerekezem, akkor dolgozom. Ettől nekem még jó (mínusz influenza, mert az szar).

Ha valamilyen furmányos módon egy generátort tudnánk szerelni Lánygyerekre úgy, hogy az ne zavarja a mozgásban, simán ellátná árammal az egész háztartásunkat.
Az utóbbi pár napban megfigyeléseket végeztem két hasonló korú gyerek-egyeden, és már biztos, hogy a mi gyerekünk egy Terminátor.

Választási vacsora volt nálunk tegnap, nagypárti főételek pirosban és narancssárgában, de sütiszinten aztán helyreállt a rend, a csokis-narancsos puffancsokat négy színű cukormázzal pártosítottuk, igaz, a szoci sütiket többen T-Mobilosnak nézték, de ez a málnapiros ételfesték hibája, nem az enyém.

Az a vicces dolog esett meg velem, hogy itt van előttem két értesítő.
Az egyik szerint a főváros 18. számú egyéni választókerületében, a 40. szavazókörben a 357. számmal szerepelek a választók névjegyzékében.
A másik szerint Pest megye 10. számú egyéni választókerületében az 1. számú szavazókörben a 1107. sorszám alatt szerepelek a választók névjegyzékében.
Sajnos, ahogy jobban belegondolok, csak az egyik helyen szavazhatok, mert lakcímkártyám csak az egyikre van, pedig milyen vicces lenne kétszer szavazni. Eszembe jut az állatbolti eladólány, aki négy éve gondterhelten vallotta be, hogy nem tud dönteni az szdsz és a miép között.

A legnagyobb meglepetést az az osztálytársunk okozta, aki már ült négy évet emberrablásért és kábítószer-kereskedelemért (egész olcsón megúszta), és a két és fél jelenlévő jogász egybehangzó véleménye szerint simán jobban tudja az egész btk-t oda-vissza, mint ők együttvéve. Senki nem nézte volna ki belőle, hogy bármit meg tud tanulni, ami bonyolultabb a bocibocitarkánál.

Tényleg nem ismertem meg az emberek felét. Szerencsére viszonylag hamar találtam valakit, aki már képben volt, így kisebb égésekkel megúsztam az egészet. Amúgy jó volt, már amennyire egy 11 éves érettségi találkozó jó lehet. Mindenki hússzor elmondta, hogy mit csinál, aztán a kötelező körökön túl nagy röhögések az és_arra_emlékszel_amikor fajtából.

Középiskolás osztálytalálkozónk lesz. A gáz az, hogy a köremilbe becsatolt nevek egy jó része az égvilágon semmit sem mond, és nincs kétségem affelől, hogy az arcok sem fognak segíteni. Remélem, nem én leszek az egyetlen, aki ég majd, mint a Reichstag.

Jelentem, van gazdája a temérdek rózsaszín bébiruhának, ugyanis úgy tűnik, a harmadik begyerekesedő barátnőnk is lányt növeszt.

Lánygyerek picit náthás, én meg zord anyaként időről-időre rátámadok a porszívós orrszívóval. Részéről ez egyáltalán nem vált ki lelkesedést, pedig amúgy érdeklődve nézegeti a cuccot, és szívesen a szájába is tömné (nyálszívó, ugye), de rögvest megsértődik, ha az orrába dugom.
*
Viszont itt a tavasz, és állítólag marad is szerdáig, amikor majd jön az ősz, úgyhogy kihasználjuk a jó időt, és sétálunk nagyokat a kutyával, meg nézegetjük a frissen előbújt krókuszokat a kertben.
*
A gépem meg továbbra is haldoklik, sajnos valami szervi baja lehet, mert legjobb tudásunk szerint minden mást kizártunk. Ügyes masina, úgy fagy le, hogy aztán nincs az a crtl-alt-del, amire reagálna.

A gépem ötpercenként lefagy. Hamarosan felaprítom egy baltával.

Megjött a 24 óra. Csütörtöktől hétfőig, Angliából. kinda cool, isn't it?

A macskánk miheztartás végett néhányszor megtámadta Apám törpeuszkárját, gondolom megörült annak, hogy végre súlycsoportban lévő ellenfélre bukkant. A kutya most retteg tőle, pedig amúgy jóban vannak.

Megrendeltük a 24 óra második szériáját az amazonról (örüljetek köcsög jogvédők!!!), szállítással együtt 21,6 fontért - kb 8200 forint.
A legjobb ajánlat, amit itthon találtam 9490 forint+999 forint szállítás. De ugyanezt megvehetem 9890+szállításért, 11000+szállításért és 13500+szállításért is. Vicces.

Miután átestünk a heveny 24 óra fertőzésen, most továbbadtuk a kórt, a barátaink kicsit neheztelnek, mert képtelenek felállni a dvd elől, és ők, akik most a negyedik szériát nézik, még nem tudják mi vár rájuk, ugyanis a harmadik széria sokkal-sokkal jobb.

Megpróbáltam letölteni a másodikat, ám a rar-okat nem lehet kicsomagolni. Már a kalózkodás sem a régi. Utoljára akkor éreztem magam így átverve, amikor a letöltött pizzicato 5okról kiderült, hogy valójában lengyel sramlizene.

Szolgálati közlemény:
most vettem észre, hogy az új template-ben nincs emilcím, mostantól azonban (pabadadam!!!) a levél link alól kifejthető, közvetlenebb formájában a robotok miatt nem raktam fel.
És igen büszke vagyok magamra, hogy ilyen ügyesen kitaláltam, hogy kell ezt, mert a template-ben nincs ilyen opció. Ujjongjatok!

Ráadásul sokkal jobb dolgom is van, mint politizálni: mindjárt elviszem Lánygyereket a nagymamájához, jól otthagyom, és elmegyek dőzsölni. Úszni fogok, meg szaunázni, gőzben ülni és termálvízben dagonyázni. Különösen szerencsés napokon még Gabimasszőr műszakját is elkapom, aki nemhivatalosan a hivatalos ár feléért masszíroz dupla ideig - de ez ma nem egy ilyen nap. Hét hónapja és egy napja nem hittem volna, mennyire fogok vágyni erre a heti egy-kétszer néhány órára, ami csak az enyém.

Amikor ez a kampány az egymásra mutogató óvodások szintjén zajlik (te vagy a hülye! Nem, te vagy az! Nem! De! Nem! De! De te mindig egyel hülyébb vagy! Az én apukám erősebb! Nem! De! Nem! De!)

És a pártok üzeneteit a realitástól és szükségszerűségtől függetlenül az az egy szempont vezérli, hogy szerintük mit szeretnének hallani az emberek

És programok nincsenek csak populizmus

És bár lehetőségükben állna és a felelősségük volna, mégis az én meg a gyerekem életéből szórják el az éveket reformok helyett médiapolitizálásra és egymás anyázására

nos,

akkor nem tudom, van-e más lehetőségem az obstrukcióra, mint az, hogy nem megyek el szavazni. Bárkire szavazok is, legyen bár teljesen esélytelen a parlamentbe jutásra vagy éppen esélyes a kormányalakításra, egy érvényes választás a jelenlegi felállást legitimizálja.

És ez erős konflitkus, hiszen amúgy hiszek abban, hogy szavazni kell.

Azonnal kérem vissza a napsütést!
Tegnap kaptam a Pasitól egy szinte komplett tavaszi gardróbot, és most itt feszítek a vadiúj, térdig érő farmeremben a hóviharban. A divat áldozata leszek, ha elvisz a tüdőgyulladás.



Najó, annyi engedményt azért tettem a körülményeknek, hogy nem magassarkú szandállal párosítottam, utálatos dolog, mikor az ember lábujja között becsorog a hólé.

Sorra érnek a csapások.
Nem elég, hogy megunta a munkát a fodrászom, és keresnem kellett egy újat - ma voltam, a hajamat még szokom -, de kiderült, hogy a fogorvosom meg nyugdíjba ment, így mehetek hétfőn máshoz. Pedig ha van két bizalmi pozíció egy ember (nő) életében, az a fodrász meg a fogorvos. (meg a kozmetikus és a nőgyógyász, de kipuhatoltam, ők kitartanak.)

Minden nap gondosan megvizsgálom a kertben, kibújtak-e már a tavaszi virágok. Egyelőre semmi, viszont a konyhaasztalon már virágzik egy kis cserépben pár sárga krókusz.



Lánygyerek tegnap gurgulázva nevetett azon, hogy a barátnőm megdobálta rózsaszín zokni-cipőcskével. Így kezdődik a humorérzék: viccesnek találják azt, hogy egy dolgot nem rendeltetésszerűen használsz.

Gyorsan kiszaladtunk Bécsbe, megnéztük a Schiele kiállítást (basszus, mennyi és micsoda cucc 28 év alatt!!! Aztán a terhes felesége meghalt spanyolnáthában, és rá három napra ő is), vásároltunk egy-s-mást Lánygyereknek, kábé először, mert eddig annyit örököltünk, hogy nem kellett, most viszont legalább lesz néhány nemrózsaszín darabja is. Nekem most nem vásároltunk, mert szegény az eklézsia. Olyan érzés volt egész nap a nagy 30-50-70 százalékok és Zarák, Mangók és H&M-ek között mászkálni, mintha dugtam volna álló nap - egyetlenegy orgamzus nélkül. Nemesedett a lelkem, na.

Néha előtör belőlem az idealista, és olyanokon gondolkodom, minthogy egy iraki háború árából valószínűleg jó ideig lehetne etetni néhány kontinens éhezőit, meg beoltani a gyerekeket, lehetne őket tanítani, és van egy olyan érzésem is, hogy ez jobban meggyőzné a meggyőzendőket a demokrácia áldásairól, mint egy pár odaküldött lopakodó bombázó.
Mielőtt öregségemre hippivé válnék, megyek, és folytatom az aztékok elleni háborúmat, amely során stílszerűen stealth bomberekkel és tengeralattjárókkal harcolok az ő war elephantjaikkal és gályáikkal. Igaz, nekem legalább annyi mentségem van, hogy ők támadtak meg engem. Ja, és az én aztékjaimnak olaja sincs.

majdnem belekezdtem egy hosszú bölcselkedésbe, de inkább mégsem.

Egy hete tart az alien üzemmód, és mostanra mindketten eléggé megviselődtünk tőle, én nem szoktam meg, hogy folyamatosan nyűgös legyen (eddig két rossz nap volt a rekord), és minden fortélyomra szükségem van, hogy lekössem, mert most nem hajlandó egyedül játszani, de engem is hamar megún, viszont nem bírom (és nem is nagyon akarom) egész nap kézben cipelni. Neki meg néha fáj a hasa, szar a közérzete, és hiába panaszkodik egy hete, az anyja mégsem segít rajta.

Idejenkorán, legalább másfél hónapja megvettem a Pasi unokahúgának szülinapi ajándékát. Ma vehetjük meg mégegyszer, mert sejtelmem sincs, hova tettem.

Alighanem egy alient nevelgetünk: UV zöldet fosik. Nem vicc. Van egy fogadásom, hogy világítana is a sötétben.

Mi sem jellemzőbb a magyar államigazgatásra, mint az, hogy egy síeléssel megspékelt, kivéreztetett hónap után nem utalják ötödikére a busás összegű gyest (vagy gyást vagy mit). Remélem annyi benzin még akad a kocsiban, amivel a mai köröket le tudom bonyolítani, mert a pénztárcámban hiába is keresgélek. Az utolsó döféseket egy pénteki megavacsoraparti (nálunk, ugye), egy szombati bowling és egy vasárnapi családi szülinap adták meg a költségvetésünknek. Tudunk élni, na.

Hosszú tanácstalanság után végre megvilágosodtam. A kétfarkú kutya pártra fogok szavazni. Örök életet és ingyen sört igérnek.
programjuk itt.

Vannak a barátaink, akik már akkor is gyereket szerettek volna, amikor mi összejöttünk a Pasival, aztán meg azóta már féléves lett Lánygyerek, ők pedig továbbra is csak szeretnék. Időről-időre elkap a lelkiismeretfurdalás, pedig hülyeség tudom, és rém hülyén érzem magam, amikor próbálom bíztatni a lányt, és drukkolok nekik minden hónapban, most meg mindjárt elkezdik a lombikprogramot, és már most izgulok, hogy ha sikerül, ne izgulják majd túl a dolgot, ami persze ennyi idő után lehetetlen. És elfacsarodik a szívem, amikor a fiú a mi gyerekünkkel az ölében arról beszél, hogy biztosan meg lehet barátkozni a gondolattal, hogy gyerek nélkül éljenek. A legrosszabb az egészben talán az, hogy tulajdonképpen soha senki nem jött rá, mitől is nem tudott nekik eddig gyerekük lenni.
Ha van egy kívánságom, kívánok nekik egy gyereket.

Izé, izé, hát megvagyunk, tegnap családilag beavatkoztunk S belügyeibe, Lánygyerek meg mostanra olyan flottul fordul az összes lehetséges irányba, hogy kizárólag a földön lehet tartani. Mondjuk eddig se tartottam máshol. Gyámügy, mentsék meg!

Síelni voltunk. Pályaszállás, uszoda, félpanzió, és a barátnőm bébiszittere, aki egy szerény összegért Lánygyereket is bevállalta néhány órára napközben. Maga volt a paradicsom.
Síelni ugyan továbbra sem tudok, de legalább már túljutottam az esek-kelek szinten, és egy állítólag fekete pályán is leevickéltem párszor, de szerintem csak piros volt. Nem, nem színvak vagyok - itt nem jelölték a nehézséget a pályákon. Egyet sem fotóztunk, úgyhogy kép nem lesz.

A macskánk remek stratégiát fejlesztett ki a nála mintegy harmincszor nagyobb pálcikakutyánk összezavarására: villámgyors nyolcasokba kezd a kutya lába körül, mire az először megmerevedik, majd megpróbálja kitalálni mi történik, de lépni nem mer, végül össze-vissza kuszálódott lábakkal eldől. A macskának meg csak arra kell vigyázni, hogy idejében elugorjon.

Pompás filmet láttunk tegnap, a címe (mianyánk kivan) senkit ne rettentsen el, teljesen rendbenlévő spanyol vígjáték (vagy valami afféle), teljesen rendbenlévő arcokkal. Például vannak benne csinos középkorú nők, akik olyanok, mint a csinos középkorú nők, ahelyett, hogy olyanok lennének mint a fiatal múmiák. Hogy csak egy különbséget említsek a szokásos amerikai filmekkel.

Vajon van annak valami üzenete, hogy Lánygyerek kizárólag vendégségben szokott hányni? Ma legalább volt olyan kedves, hogy a kőre (és a karomra), és nem a fehér ülőgarnitúrára tette ki a sütőtök-almát. Simán többet tud enni, mint ami belefér.

Kocsonya sikerült, Pasi alszik, miután a gyereket lefektette a tévé elé, aki megbabonázva bámulja a dobozt. Így kezdődik a tévéfüggés. Én meg most jöttem haza a benzinkúttól, és azon tűnődöm, vajon el vagyok-e kényeztetve, hogy furának találom, hogy szombat délután ötkor már egy közért sincs nyitva a környéken. hogyhogyhogy.

Kocsonyaszakirodalom

"... valamint a farka is alkalmas e czélra de azokat jobban lehet értékesiteni, ha disznófejsajtot vagy paprikást csinálunk belőle.
(...)
és a vizet egy tiszta porczellánbelsejü fazékba tegyük. Kopott vasfazékba nem szépszinü, barna és rózsaszinü lenne a kocsonya.
(...)
de csak igen kevéssé sózzuk meg, mert a főzés közben rendkivül elpárolgó vizből kevés lé marad meg és az sós lenne ha előre nem gondolnók ezt meg.
(...)
és olyan helyre állitsuk a fazekat a hol egyenlő de folytonosan csendesen főjjön a kocsonya, mert ha zuhog a lé rut zavaros lesz a kocsonya leve.
(...)
ha a hus mégse lenne elég puha egy-egy kevés forró vizet lehet belé önteni, de az sohasem olyan jó mintha nem kell töltögetni." (Zilahy Ágnes 1892

Kocsonyaprojectben vagyok. A vicc az, hogy eddig az összes síma húslevesem bekocsonyásodott, ez viszont az istennek se akar. Mindenesetre nem adom fel.

Na most egy súlyosan kismamapost jön, gyerektelenek, ugorjatok!

kismama on.

Szóval sok blogon látom, hogy a gyerek két oltást kap a negyedik és az ötödik hónapban. Szociális szándéktól vezérelve mondom, ha valaki esetleg nem tudja, hogy ez elkerülhető, ha a gyerekorvos receptre felírja az új oltási rend szerinti oltást. Azt ki lehet váltani a patikában (nem olcsó), és akkor egy szurival megúszható az egész, ráadásul sokkal kevesebb baba lázasodik be tőle.

kismama off.

Ma voltunk babúszáson, ami csak annyival volt rosszabb, mint a babamasszázs, hogy az én gyerekem is ordított.

A Pasi szülei nem adják fel, hogy megszerettessék velünk az operát. Legutóbb (egy háromfelvonásos, orosz móka volt) az első félidő után futamodtunk meg. Ma megint megyünk. Majd mesélek.

Külön szórakoztató, hogy az öthónapos gyerekem is megkapta a lakásos spamet a wiwen vagy harmincszor.

Tegnap a Papám a szülinapjára kapott egy dvd lejátszót az öccsétől. A Nitsukia (vagy nakideo vagy nomuroa vagy valami hasonló) márkájú szerkezet távirányítója az istennek sem csinált semmit. Fogtuk a Pasival a dobozt és a blokkot, visszavittük, aztán, ha már úgyis ott jártunk, kicseréltük a cuccot egy tizessel drágábban egy Sonyra.
Aztán ma hajnalban a kocsi felé botorkálva találtunk egy tizest a néptelen utcán.
Még mondja valaki, hogy a jótettek nem nyerik el a jutalmukat.

Lánygyerek úgy döntött, hogy ő sokkal lelkesebb a sütőtök-alma, barack-banán, esetleg áfonya-krumpli konzervekért, mint az anyatejért. Reggel-este szívesen szóbaáll velem, egyébként meg rendes kaját kér. Tulajdonképpen értem, csaknem öt hónapig ugyanazt enni elég unalmas dolog lehet.

Tegnap este a takarítónőnk, aki egyben bébiszitter is, lealkudta a saját órabérét. Akkor jön, mikor a gyerek már alszik, és szerinte tévénézésért kevesebb pénz is elég. Megfogtuk vele az isten lábát.

Túlzott önbizalommal ugrottam néhány nehézségi szintet civ4ben, aztán tágra nyílt szemmel néztem, ahogy rommá ver a gép. Valamiért mindenki velem akart háborúzni, hiába voltam jófej, és kereskedtem boldog-boldogtalannal. Márpedig háborúban se fejlődés, se spacerace.

Vajon mi történik valakinek a wiwes accountjával, ha meghal?*

*az aggódóknak: nem készülök halni.