A bébikártyacsapat új taggal bővült. Már három lányunk van, még egyvalaki csinál egyet, és kezdhetnek bridzselni tanulni, míg elég idősek nem lesznek a rikikihez.

Vasárnap, amíg a gyerek mit sem sejtve aludt egy reptéri konténerben, én kiugrottam egy repülőgépből. Csak felszállás után jutott eszembe, hogy talán mégsem volt bölcs dolog az apjának és az anyjának egyszerre felszállni egy ilyen lélekvesztőre, aztán kiugrás után meg az jutott eszembe, hogy ÉN NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!!.
Mindazonáltal jó volt, amíg az ernyő nyílása után rá nem döbbentem, hogy a tériszony az 1500 méter magasan is tériszony, mondjon akárki akármit. Úgyhogy szívesen megyek máskor is.

Kilenchónapos Lánygyerek annyival már ügyesebb Papám törpeuszkárjánál, hogy nem csak beleragadni tudott az egérragasztóba, de ki is szabadult. Igaz, nagyjából tetőtől talpig egérragasztós lett, ami rávilágított arra is, mennyire szegényesen takarít a takkerünk, mert Lánygyerek (akiről természetesen nem lehetett lemosni az egérragasztót) hamarosan egy óriási pormacskára hasonlított, viszont legalább nem ragadt.

Igen, én is tudom, hogy az egérragasztó köcsögség, de mi falun élünk, és állandó harcban állunk az egerekkel, akik jogot formálnak a spájzban található javakra, ami miatt én kénytelen vagyok mindent nett kis fémdobozokban és üvegcsékben tartani, pedig egyébként rendetlen vagyok, és ez felháborít. Eddig hat egeret fogtunk.

Ha valamilyen furmányos módon egy generátort tudnánk szerelni Lánygyerekre úgy, hogy az ne zavarja a mozgásban, simán ellátná árammal az egész háztartásunkat.
Az utóbbi pár napban megfigyeléseket végeztem két hasonló korú gyerek-egyeden, és már biztos, hogy a mi gyerekünk egy Terminátor.

Jelentem, van gazdája a temérdek rózsaszín bébiruhának, ugyanis úgy tűnik, a harmadik begyerekesedő barátnőnk is lányt növeszt.

Lánygyerek picit náthás, én meg zord anyaként időről-időre rátámadok a porszívós orrszívóval. Részéről ez egyáltalán nem vált ki lelkesedést, pedig amúgy érdeklődve nézegeti a cuccot, és szívesen a szájába is tömné (nyálszívó, ugye), de rögvest megsértődik, ha az orrába dugom.
*
Viszont itt a tavasz, és állítólag marad is szerdáig, amikor majd jön az ősz, úgyhogy kihasználjuk a jó időt, és sétálunk nagyokat a kutyával, meg nézegetjük a frissen előbújt krókuszokat a kertben.
*
A gépem meg továbbra is haldoklik, sajnos valami szervi baja lehet, mert legjobb tudásunk szerint minden mást kizártunk. Ügyes masina, úgy fagy le, hogy aztán nincs az a crtl-alt-del, amire reagálna.

Alighanem egy alient nevelgetünk: UV zöldet fosik. Nem vicc. Van egy fogadásom, hogy világítana is a sötétben.

Izé, izé, hát megvagyunk, tegnap családilag beavatkoztunk S belügyeibe, Lánygyerek meg mostanra olyan flottul fordul az összes lehetséges irányba, hogy kizárólag a földön lehet tartani. Mondjuk eddig se tartottam máshol. Gyámügy, mentsék meg!

Vajon van annak valami üzenete, hogy Lánygyerek kizárólag vendégségben szokott hányni? Ma legalább volt olyan kedves, hogy a kőre (és a karomra), és nem a fehér ülőgarnitúrára tette ki a sütőtök-almát. Simán többet tud enni, mint ami belefér.

Na most egy súlyosan kismamapost jön, gyerektelenek, ugorjatok!

kismama on.

Szóval sok blogon látom, hogy a gyerek két oltást kap a negyedik és az ötödik hónapban. Szociális szándéktól vezérelve mondom, ha valaki esetleg nem tudja, hogy ez elkerülhető, ha a gyerekorvos receptre felírja az új oltási rend szerinti oltást. Azt ki lehet váltani a patikában (nem olcsó), és akkor egy szurival megúszható az egész, ráadásul sokkal kevesebb baba lázasodik be tőle.

kismama off.

Ma voltunk babúszáson, ami csak annyival volt rosszabb, mint a babamasszázs, hogy az én gyerekem is ordított.

Lánygyerek úgy döntött, hogy ő sokkal lelkesebb a sütőtök-alma, barack-banán, esetleg áfonya-krumpli konzervekért, mint az anyatejért. Reggel-este szívesen szóbaáll velem, egyébként meg rendes kaját kér. Tulajdonképpen értem, csaknem öt hónapig ugyanazt enni elég unalmas dolog lehet.

Tegnap este a takarítónőnk, aki egyben bébiszitter is, lealkudta a saját órabérét. Akkor jön, mikor a gyerek már alszik, és szerinte tévénézésért kevesebb pénz is elég. Megfogtuk vele az isten lábát.

Először elhatároztam, hogy csinálok lánygyereknek egy yahoos címet.
Aztán a yahoo közölte, hogy a gyerek nem lehet két évesnél fiatalabb.
Ezért behazudtam, hogy két éves.
Aztán a yahoo közölte, hogy most szóljon a mamájának/papájának (mármint a kétéves, aki nyilván maga töltötte ki a szükséges mezőket), hogy egyikük lépjen be a saját nevében.
Ezért beléptem.
Aztán a yahoo közölte, hogy adjam meg a hitelkártyám számát és lejáratát. Hosszú és bonyolult magyarázatot fűztek hozzá, miért is van erre szükség, amiért elküldtem őket a picsába.
És csináltam a gyereknek egy címet a freemailen.
Ja, hogy miért kellett neki emilcím? Hát hogy legyen hova küldeni neki a wiwes meghívót. Azért.

A Pasi vállára csapott gyerekkel kirándultunk egyet az erdőben. Egy éve ilyenkor még a magaslesen dugtunk - aztán tessék. Most meg keresni kell az alkalmat, amikor a bébi már/még alszik, mi viszont még/már nem.

A sok gyerek a hosszútávon is izgi házasélet titka, alig fogjuk várni, hogy húsz év múlva mind elköltözzenek, és végre ketten legyünk, zavartalanul.*

*(senkinek nem akarom elvenni a kedvét. azért megoldjuk.)

Tegnap fejreejtettem a gyerekemet, kiesett a hordozókendőből. Még szerencse, hogy gugoltam. Én egy ekkora zakóba belehaltam volna. Neki szerencsére semmi baja. Mintaanya vagyok, baze.

Ma (végre! végre!!!) teljesen szürreális élményünk volt Lánygyerekkel.
Elmentünk babamasszázs tanfolyamra. Nyolc pucér csecsemő egy harminc fokos szobában. Eleinte mindegyik kedvesen mosolyog. A tanárnő csak beszél, csak beszél, az idő telik-múlik. Először egy baba kezd sírni. Aztán még egy. A nő csak beszél, és elmondja, hogy nem azért sírnak, mert rossz nekik. Mire masszírozni-tanulni kezdünk, már hat gyerek bőg az unalomtól, nyolc, csatakosra izzadt anyuka próbálja megnyugtatni a gyereket, így persze lehetetlen odafigyelni, mit is kéne csinálni. Szerencsére semmi újat nem tanulunk, minden benne van abban a brossúrában, amit a védőnő adott hetekkel ezelőtt. A másik nem bőgő gyerek anyjával néha összenézónk, és mindkettőnkből kitör a röhögés.

Ugyanúgy találkoztam mindenkivel, viszont végre lelkifúró nélkül sétálhattam a Balcsiparton előadások helyett. Ugyanis Internet Hungaryn voltunk.
Ja, és mellesleg nincs jobb netvörking módszer egy kéthónapos, punk babánál.

Ezt látja most a Lánygyerek, ha belenéz a tükörbe. Ha majd elkezdi tanulmányozni a kezét, az agya megtanulja majd megfordítani a képet.