Szombat délután Makinál voltunk főzni. Megtanultam garnélarákot pucolni, van abban valami perverz jóérzés, ahogy lebontjuk róla a kemény héját - mintha műanyagból lenne - állapitottam meg, - biztosan, hogy vizálló legyen - állapitotta meg Eszter, és kihúzzuk belőle a nem is tudom, milyét, valószinűleg az egész emésztőrendszere lehet az a kis szürkés fonál.
Tartozom egy bocsánatkéréssel a vöröslencsés bárányragunak, Eszterrel voltunk a báránycsapat, és rengeteget röhögtünk azon, hogy ez milyen gázos kaja, de tényleg, abban az átlátszó lében úszkáló lencse meg bárány roppant ellenszenves volt, aztán a végén mégis finom és sűrű lett, mindkettőnk minden megérzése és tapasztalata ellenére. A többi kaja is jó volt, bármennyire is bizarr dolog citromlevet és tejfölt keverni egy átlátszó (és félóra alatt megfővő) csirkehúslevesbe.
Mindig rájövök, hogy mennyit lehet még tágitani a gasztronómiai horizontomon:)