Véééégre túl vagyunk a gyorsjelentési szezonon, már ami engem illet. Ugyanis holnap elmegyünk síelni, és csak egy hét múlva jövünk.
Szerencse, mert ha még egy gyorsjelentést meg kéne írnom, okádnék.
Ha még egy M5 anyagot meg kéne írnom, okádnék.
Ha még egy Draskovics anyagot meg kéne írnom, okádnék.
Hát nem óriási mázli, hogy nem leszek itthon, mikor a Draskovicsot beüzemelik a Csillagnak meg a tökére lépnek az olcsó autópálya miatt?
De. Viszlát. Részvétem a dolgozóknak.

Borzalmas dolog történt.
Meghalt Pepike, a fekete kiscica, akiről pár posttal lejjebb az ordítós kép van.
Rettenetes, és nagyon morbid: Pepikét agyontaposták.
Véletlenül rálépett E papája, és amilyen picike volt, Pepi meghalt, és most már az örök vadászmezőkön kergeti az Egereket.

Egyébként meg, csak dicsekvésképpen elmondanám, hogy hiperkultúr hétvégénk volt.
Péntek éjjel óriási vacsora+kártyaparti. (Éljen a Zsófi). Szombaton szorgoskodás és hangverseny. Utána háznézés Nagykovácsiban, ahova barátok beköltöztek. Házavatás legális és nem annyira legális buliszerekkel. Vasárnap szamizdat kiállítás. Közben több családi ebéd.
Ilyenkor nem értem (értjük), miért is nem járunk többet hangversenyre.
Mondok egy durvát: szerintem a komolyzenével nagyon kevés dolog ér fel. pl a jóféle dárenbéz, és ez csak elsőre fura.
A klasszikus zenében az a jó, hogy nagyon komplex, semmit nem rág a szádba, hanem szépen kényelmesen, akár tételeken át dolgoz fel egy témát. A dárenbéz meg annyira kevés, hogy a legkisebb változatosságot is megbecsüli, aki hallgatja.
És a kettő összeér, a kevésnek is örülő fül tobzódik a klasszikus variációkban, és megjegyzi a különbségeket.
(Vajon mi marad meg a kortárs zenéből 2304-re? És ami fennmaradt 1700 és 2004 között, az fennmarad forever?)

Draskovics "Sokbeszédű" Tibor kijelölt pénzügyminiszer olyan, mint a mosópor reklámok: kifárasztásra játszik. Sikerült annyit beszélnie a költségvetési bizottsági meghallgatáson (10kor kezdődött), hogy ebédszünetig (1kor) egyetlen kérdésre sem kellett válaszolnia. Nem rossz.

Mi délig bírtuk, kapóra jött VargaMisi kinti okoskodása, ami után rossz irányba indultunk, és a terem helyett a büfében találtuk magunkat. Na ez nem ment könnyen, de három eltévedésből megúsztuk. A korona az egyetlen pont, amit megtalálok a parlamentben, de ez ma nem segített, mert az ottani kávézó zárva volt. A lentit meg nagyon eldugták, ám mire jó a sajtó összefogása (MTI, VG, Népszabi meg én), megoldottuk.

Mindig rájövök, hogy nincs jobb, mint politikusnak menni, ebben az országban a legolcsóbb büfé tutira a parlamentben és a képviselői irodaházban van (ebéd üditővel 232 forint). És szépek az épületek, néhány heti intenzív edzés után biztosan meg lehet úszni útvonalanként egy eltévedéssel.

(És van néhány dolog, amit kifejezetten szeretnék kipróbálni a parlamentben. Szex. Szex. Szex. Na meg egy jó spangli. Meg kell fűzni a Pasit, hogy oldjuk ezt meg. Ha egyszer valaki bejutott a Házba, soha többet senki meg nem kérdezi, mit csinál és merre kavar.)

És tilos ügyben is őrület van. Most csak zenét nyomnak majd hónapokig.

Beültem a taxiba.
Aszogya a csávó:
- Szép napunk van.
Aszondom:
- ühüm.
- Legalább ezt nem tudják elvenni a kommunisták, ha már visszajöttek. (ő)
- Hova? (én)
- Hát a hatalomba. Halomba lövettek mindenkit, és megint itt vannak, közöttünk. Az európai néppárt is megmondta. Talán az ÁVH nem alakul újra. Elvesznek mindent. A külföldi barátaim nem értik, "hát hülyék vagytok ti, hogy visszahívjátok ezeket?"
-Én is tudok okosakat mondani más országok belpolitikájáról, kívülről elég könnyű.
-El kellett menniük. A fiataloknak kellene vezetni az országot. Nem a kommunistáknak, akik embereket lőttek halomra. És most itt vannak megint, a hatalomban.
...

És ez így ment, a kommunisták elveszik a munkahelyet, nem dolgoztatják az embereket, pedig kellene keményen. Az amerikaiak már itt vannak, alja nép, egy csürhe. A pénzbiznic (sic!), csak azt csinálták meg, a sok alja csavargó, mind csak úgy odavándorolt. Most európát akarják elfoglalni. A demokrácia a legnagyobb diktatúra. A háború a legnagyobb biznic (sic!)

És tök komolyan gondolta.

Jelentem, kártyázós társaságunk két új taggal bővült.
Az új tagok darabonként tenyérnyi kiterjedésűek, egyikük színkódja "vörös cirmos", a másik "metálfekete". Egyébként testvérek, és két Csajok fogadta be őket.
Az új tagok már meg is jelentek a tegnapi kártyapartin, ami jót tett a hangulatnak, de nagyon rosszat a kártyázásnak.
Misi, a Vörös Házigazda miheztartás végett a sarokba pisilt. Pepi, a Fekete Vendég válaszképpen viszont a szoba kellős közepére. Ráadásul időről időre harciasan felfújták magukat, a három szál babaszőr olyan komikusan meredezett a hátukon meg a kis vézna farkukon, hogy a könnyünk potyogott a röhögéstől. A meccs egyébként döntetlen lett, komoly bunyó nélkül.
Annyira jó dolog a kölyökmacska!!! Szinte hihetetlen, hogy belőlük is olyan mázsás, óriási párduc lesz, mint az enyémekből.



Egyszer Mmel kidolgoztuk egy kölyökmacska lízingszisztem elméleti alapjait, aminek az volt a lényege, hogy mindig apró macskát lehet tartani, és kamaszkorban visszaváltani. A rendszer nem volt valami humánus, mert a felnőtt cicákat eladtuk Thaiföldre, azzal az álságos indoklással, hogy így csökken az éhezés. Persze vicc volt.

Van a Madách téren egy parkoló. Jó hely, mindig meg lehet állni, és kedves hajléktalanok segítenek, hogy merre érdemes próbálkozni.

Ugyanott egyáltalán nem kedves parkolóőrök is járnak, kábé tíz percenként, és mindenkit jól megbüntetnek, akinek nincsen jegye. Néha olyanokat is, akiknek van, de az ember persze téved.
Nekem pl múltkor 11:47-ig volt jegyem. Úgy raktam a kocsiba, hogy csak annyi látszott:
hónap. nap.
11:4x.
Teljesen logikus, hogy a csávó 9:30kor megbüntet. Sose lehet tudni egy jeggyel, ami 11 óra negyvenvalameddig érvényes.

Na, ebben a Madách téri parkolóban az az igazi okosság, hogy a kis parkolóőr csávók kábé negyedóra után hívják a kerékbilincses csávókat is. Azok persze jönnek.

A júzer meg lemegy a kocsijához, és talál rajta mikuláscsomagot (fényképes típusú, kb 1600 forint) ÉS kerékbilincset (várakozás a leszedőemberre + cca 15 ezer+feljelentés).

Én meg forduljak fel, ha értem. Mindig azt hittem, hogy egy embert egy dologért csak egyszer lehet megbüntetni.