Egyébként meg, csak dicsekvésképpen elmondanám, hogy hiperkultúr hétvégénk volt.
Péntek éjjel óriási vacsora+kártyaparti. (Éljen a Zsófi). Szombaton szorgoskodás és hangverseny. Utána háznézés Nagykovácsiban, ahova barátok beköltöztek. Házavatás legális és nem annyira legális buliszerekkel. Vasárnap szamizdat kiállítás. Közben több családi ebéd.
Ilyenkor nem értem (értjük), miért is nem járunk többet hangversenyre.
Mondok egy durvát: szerintem a komolyzenével nagyon kevés dolog ér fel. pl a jóféle dárenbéz, és ez csak elsőre fura.
A klasszikus zenében az a jó, hogy nagyon komplex, semmit nem rág a szádba, hanem szépen kényelmesen, akár tételeken át dolgoz fel egy témát. A dárenbéz meg annyira kevés, hogy a legkisebb változatosságot is megbecsüli, aki hallgatja.
És a kettő összeér, a kevésnek is örülő fül tobzódik a klasszikus variációkban, és megjegyzi a különbségeket.
(Vajon mi marad meg a kortárs zenéből 2304-re? És ami fennmaradt 1700 és 2004 között, az fennmarad forever?)