Egyik sikerem, ő jól érzi magát, pedig szintén trópusi.
Másik sikerem ennek a fikusznak egy változata, aki már csaknem kétméteresre nőtt, pedig még nem is túl régóta élünk együtt.

Szóval csak azért, hogy nem én vagyok a béna. A többi növényt most nincs erőm belinkelni darabonként, de sokan vannak és jól érzik magukat.

Nagyon szeretnék egy életerős gardéniát otthonra, gyönyörű növény, haragos, mélyzöld, fényes levelei vannak, amikor egészséges. Nem olyan gyönyörű, világoszöld levelei vannak, amikor nem érzi jól magát.

A gardéniában az a trükk, hogy egész évben árulják bimbókkal, amik aztán remekül lepotyognak, alighogy hazaviszi az ember. Pedig krémfehér virágai lennének, mámorító illattal, de nekem ez otthon még sosem sikerült.

Alig kényes növény egyébként, tankönyvszerint nem viseli el a kemény vizet, vagyis forralttal kell locsolni, nem bírja, ha a földje hidegebb, mint maga a növény, vagyis imád a cserép köré egy könnyű parafamelegítőt. A tápszertől megsárgul, a huzattól megbarnul és ledobja a bimbókat és leveleket.

De egyszer úgyis megszelidítem. Ő az:

Elmentünk szombaton házibuliba, ahova kifejezetten azért hívtak meg minket, mert "túl sok a facér pasi", és az egyensúly, ugye. Több se kellett, ilyen bulikról álmodom. Elhúzódtam magamnál, ugyanis ott ültek barátok többen, így gondoltam, legjobb lesz, ha simán és gyorsan berúgok még otthon, nehogy lemaradásban legyek mire átérek az Évihez, ahol a többiek gyűltek.

Erre a célra Anyám stresszoldó házipálesze tűnt a legjobbnak, erős, mint a veszedelem, de csupa gyümölcs, és üt, de nagyon. Meg is ittunk ebből vagy párat, így eshetett meg, hogy a lakkcsizma, miniszoknya, csini ing szerkót ítéltem a legalkalmasabbnak az ismeretlen házibuliba.

Hamar kiderült, hogy kicsit elhamarkodtam a berúgást, mert az Éviék még sehol se tartottak, így kevés híján már másnaposan értem a buliba. Ahol facér pasi pontosan nulla volt, facér csaj viszont annál több. hehe. Viszont folyt a sok pia ezerrel, a házigazda ekin pörgött, a többiek jellemzően spanglin, tekerni viszont nem tudott senki. Bérmunkáztam álló éjjel, bár akkorra már annyit ittunk-szívtunk, hogy a máséból már végképp nem akartam.

A szigorúan nem-facér pasik félreértették a megjelenésemet, mondhatjuk úgy is, hogy könnyű prédának néztek, ami akkor is zavart volna, ha nem ülnek ott a villámló szemű anyuk, de ott ültek.

Tanulság meg nincsen vaze, mert a bulik akkor se sülnek el jobban, ha
a, nem hangsúlyozom minden kedvező külső adottságomat
b, nem rúgok be előre
c, nem tekerek spanglikat idegeneknek.

Felszálltam a metróra reggel a délinél. Szokatlan kaland, mert általában a moszkván szállok fel. Elvből nem veszek bérletet, hiszen úgyis csak melóba jövök BKV, de ahhoz, hogy ez biztosan megérje, csak szakaszjegyben utazom, abban is szigorúan max 50%, hazafele úgysincs ellenőr soha.
Szóval, ma reggel felszálltam a délinél, és lyukasztottam egy szakaszjegyet, pedig pontosan tudtam, hogy a kurvára nem jó, hiszen a deák az már négy megálló. Aztán persze a deákon ott voltak az ellenőrök, és nekem a mozgólépcsőre lépés pillanatában esett le, micsoda barom vagyok. Lyukasztottam egy jegyet, ami nem érvényes. Ennyi erővel, vehettem volna egyet, ami érvényes, vagy lóghattam volna. De nem.
És tudom, hogy én ezt már a délinél végiggondoltam.

Egyszer tényleg megírom, mi a baj a jobboldali sajtóval. Meg a baloldali egy részével. Meg a sajtóval úgy általában.

De most inkább pihenni küldöm az agysejteket, és rákészülök a hétvégére. Hétvégén nem fogok gondolkodni.
Máskor se nagyon kéne egyébként, ritkán vezet jóra.

pillangókat szeretnék a hasamba. Vaze. Ez is csak nyavajgás, mint az összes többi. Nyilvános szellemi maszturbáció.

Akkor sem adom fel.
Csak nem tudok rájönni, mitől függ.
Már nyitottam magamnak albumot a tár.hu-n, hogy legyen hol tartani a képeket.
Némelyiknek a végéről hiányzik a .jpg, ami kulcsfontosságú elemnek tűnik, de még nem vágom a pontos összefüggéseket.
De a lényeg, íme a különbéke, amit ugye Szabó Zoltán fényképezett, és meg csak úgy leloptam az oldaláról.
Remélem nem baj.

Úgy szeretnék berakni egy képet, de ez csak egyszer sikerült, és nem fog soha többet, az tuti. Sunyiban második napja próbálom, és teljesen balek vagyok.

Szóval, ha valaki ellátogat Szabó Zoltán oldalára, annak majd jól leesik az álla. A bajkáli adagban pedig tessék megkeresni a "különbéke" című képet. Majd elájulni.

Addig is, míg ki nem találom, miért nem bírok beleapplikálni újabb képeket az oldalba.
Ötlet? pici kocka közepén piros x. Ezt bírom elérni sajátból.

Ezt mindenképpen javasolnám. Esetleg kötelezővé is tenném, ezt még megfontolom.

Nabaze, bementem abba a hivatalba, ahol L dolgozik, hogy kávézzunk.

Elmentem meghallgatni Répássy Róbertet is, aki a K&H ügy rejtett összefüggéseit tárta fel. A legkomolyabb, hogy meg sem próbálnak olyat kiállítani, aki egy kicsit ért a gazdasághoz.
Ha jól értem (based on Magyar Nemzet), "a tavaly nyári forint elleni spekuláció" [ami egyébként melletti volt, hiszen a forintot erősítette] Kulcsár Attila és Rejtő E. Tibor mesterkedése volt.
A kérdésre, miszerint komolyan gondolja-e, hogy van a magyar piacon akkora szereplő, aki ehhez elég erős, annyit finomodott az álláspont, hogy ha nem is ők voltak, mindenképpen profitáltak belőle.
Óriási, mi? Ellenőrizni kell, ki nyert rajta, és kiszivárgott-e az infó!!!!
Válasz nélkül maradt az a kérdés, hogy ezt mégis hogy gondolják ellenőrizni. Az pedig el sem hangzott, hogy ha szivárgott, nyilván a jegybankból szivárgott, mert utolsó infóim szerint monetáris kérdésekben a monetáris tanács dönt.

Nem adok két hetet, és valamelyik konzi polihisztor (Rogán Jótestű Antal vagy Répássy Lex Róbert) kimutatja az összefüggést Kulcsár Attila és a Bokros csomag között. Pl: Kulcsárnak kellett a lóvé, ezért vezették be a tandíjat. Alátámasztva azzal, hogy Bokros Lajos nagymamája egy iskolába járt Kulcsárék szomszédjával.

Káprázatos ez az ügy. De a legjobbak persze mi vagyunk, együtt testületileg, akik mindent jól megírunk, kritikátlanul. Mongyuk én ezt a mait nem fogom, mert akkora hülyeség, mint ide lacháza.
Legszebb álmaimban egy tudatos és fegyelmezett magyar sajtó szerepel, amelyikben csupa olyan ember dolgozik, aki véget szeretne vetni ennek a kommunikációs ámokfutásnak. És mondjuk csak olyat írnánk le, amit be is tud valaki bizonyítani.
Jó sok hely lenne az újságokban, vaze.
És ha valaki vádaskodna, akkor később is megkérdeznénk tőle, hogy Tessék mondani, mi is lett ebből?
hehe. Jó reggelt.

S. a jó barátnő összejött egy pasival. S. nagyon lelkes volt, és hamarosan bemutatta a NagyŐ-t, aki nem noszájsándor volt ebben az esetben. hanem más, nevezzük Lajosnak, pedig nem az.
Lajos tök gáz. Okos, nagyon csinos, vicces, de egy puncivadász.
Rutintalanul azt gondoltam, megosztom kételyeimet S-sel.
Hát ez nem jött be. S. megsértődött, én visszakoztam.
Hetek múltak, Lajos volt. Már éppen megnyugodtam, hogy tévedtem, amikor S. megbetegedett. Lajos pedig másfél hét alatt nem bírta meglátogatni, azért viszont felhívta, hogy mit vegyen fel az esti sörözéshez a haverokkal.
Persze szakítottak.
És akkor?

Tetszik nekem egy pasi, de csakis esztétikailag, az egyik főrendőr, dögös fiatal pasi, csini öltöny jó cipővel, nyakkendővel mindig. Imádnám, ha visszaélne a hatalmával.
Van ezekben a militáns pasikban valami nagyon erotikus. nincs???
Szép pilóta fehér egyenruhában??? Na ugye.

Most megtanulok képet is belerakni. Elnézést kérek, de muszáj izomból, lámer vagyok, azt is hónapoking tanultam, hogy kell vastag meg dőlt betűket előidézni, pedig akkor még fiatal voltam.
Úgy gondolom, ez egy erősen erotikus autó. Ha valaki szeretne nekem venni egyet, kérem ne habozzon jelentkezni. Pirosban is jó lesz.
.

A hétvégén volt a Buksi esküvője. Ott álltunk B mamájával (Helga néni) az utolsó sorban, és rettenetesen igyekeztünk nem meghatódni. Az emberek különös öltözékben jöttek, érdekelne, hogy jut a miniszoknya-neccharisnya-cicikint megoldásig valaki, aki templomi esüvőre készül. Vagy a kopasz énekesnő (tényleg!!), aki egy fél/ferdevállú ruhát vett fel olyan cipővel, amiben nem tudott járni, így aztán úgy nyomult, mint egy tank. És a buksi féltesója!!! Mondjuk asszem ő pont leszarta, hogy néznek ki a tesói.
Csokordobás, izomból felsorakoztunk Buksiné háta mögé, de félszí­vvel, mindenki méltóságán alulinak érezte volna, hogy komolyan rámozduljon a csokorra, kivéve egy szőke lányt, aki konkrétan vetődött.
A fogadás svédasztal-szerű volt, addigra már részegek voltunk, mert berúgtunk a templomkertben, aztán a stefánia palotában rágyúrtunk. Az a spangli, amibe a kertben szaladtam bele, már csak hab volt a tortán.
Libamáj-alma-sajttál-salik, Á., B., és én ültünk az asztalnál, mikor valaki felvinnyogott: sajtótájékoztató-rutin. És tényleg. A kajásasztaloknál iszonyú tolongás, ez is egy tudomány: udvariasan és villámgyorsan kajához jutni a tömegben. Járjon sajtótájékoztatóra sokat Ön!
És isten éltesse Buksiékat sokáig, én is í­gy szeretnék nézni a férjemre az esküvőn, ahogy Buksiné F. nézett Buksira.
Fintoroghatok még a barátaim zenei ízlésén, miután hajnalig visítva ugrándoztunk a grease, a dirty dancing, a new-york-rio-tokyo tengelyen gazellák és fekete nők között??? Üvöltöttük az induljon a banzájt, de az ultimate ciki: tomdzsonszra is táncoltam. Esküvő volt, na.

Huhh. Na, most már nem ciki. Imádom az olyan rendszereket, amit hülyéknek találtak ki. Ez ilyen. Blogot minden politikusnak!
Komolyan, nem lenne egyszerűbb? Simán lehet anyázni, barátokat, ellenségeket belinklelni, azt mindenki láthassa, mirő van ott nagyba szó.
Csinálják otthon, az országot meg vezesse, aki ért hozzá.

Jajjaj,
ez komolyabb lesz, mint gondoltam. Hiába tudom elméletileg kijavítani a kérdőjeleket, ha a gyakorlatban nem jelenik meg. Remek.
Pláne a mottó, amivel csak az a baj, hogy az első fele nincs egyeztetve a másodikkal.

Az ember lánya, a szánalmas lámer nyit magának egy blogot, hogy
a, megtanulja, hogyan is megy ez
b, megkímélje a barátait a legdurvábban agysejtgyilkos ideáktól.
Aztán már a blog nevében is csak két kérdőjel (??) jelenik meg, mert a júzer feltételezte, hogy a rendszer kezeli az ékezeteket.
Legalább világos, hogy nem viccelek. A szánalmas az szánalmas, és ha a postban sem jelennek meg az ékezetek majd, kénytelen leszek csernobil vírust küldeni a hostolóknak. Ami nem lenne szép, tekintve, hogy befogadtak.
A jövő morálisan lehetetlen.
A földönkívüli erkölcs híveinek ajánlom a kedvenc blogomat. Rendszeresen nem is olvasok mást (mármint blogot), de ez mit sem csökkent az értékén.
Az ember tud írni!!! Ritka ám!
Íme: The kzamm diaries