Hazajöttünk mindenféle nyaralásból, de én úgy belejöttem, hogy egy-két napon belül vissza is megyek Lánygyerekkel Balcsira még egy pár napra. Szóval élünk és virulunk, Annalili megtanult járni és valamivel később kinövesztette az első fogát is.

Szégyellem bevallani, de tegnap loptam egy bőröndöt az auchanból. Nem direkt volt, miután becsülettel prezentáltam az összes árut a pénztároskisasszonynak, ő csak egy bőröndöt számolt, pedig ketten voltak.
Remélem ezért a vallomásért nem tartóztat le a rendőrség. Ha nem írnék, ne rohanjatok a börtönökbe érdeklődni, holnap elutazunk. (sajtóértelmezése: elmenekülünk az országból az igazságszolgáltatás elől)

Voltunk Amszterdamban. Jó volt. Bizonyos részletek kissé homályosak, és a rendelkezésünkre álló fényképezőgép megtagadta az együttműködést, így sok kép sem lesz.

A "nem vagyok eléggé kész" parákat szépen beosztuttuk, pénteken S érezte úgy, hogy nem rakunk kielégítő mennyiségű cuccot a cigikbe, szombat este Nyulika parázott, hogy mi több spacecake-et ettünk, ezért aztán egy másodikat is el kellett fogyasztanunk, ami nagyjából halálos következményekkel járt (szerencsére már otthon voltunk, mire igazán beütött), aztán vasárnap rajtam volt a sor, nem bírtam belenyugodni, hogy ott kell hagynunk azt a rengeteg javat, és el akartam szívni mind egy szálig, de persze nem sikerült. A maradékot végül netten összecsomagoltuk, és elajándékoztuk egy szimpatikus magyar fiúkból álló csapatnak.

Vállalom a szégyent: messziről elkerültünk minden múzeumot, csak gyalogoltunk, kávéztunk, szívtunk és moziztunk (csatornaparti kávézó vagy coffeeshop teraszán ülve szívtuk magunkba a várost), mindből sokat, először voltak igazi vizuális élményeim fűtől (hullámzott a házfal a csatornaparton - lenyűgöző volt), és először láttam olyan várost, ahol az emberek tényleg biciklivel járnak (szintén lenyűgöző volt).

És a három nap szabadság valóban felér egy újjászületéssel. Receptre írnék fel egy ilyen hétvégét minden kisgyerekes anyának évente legalább egyszer.

Hát tessék. Hiába kapartam össze minden bátorságom, hogy kiugorjak egy működő repülőből (ép ember, ép ésszel, ép gépből... ugye), a tandempilóta és ernyője nem érkeztek meg. Ennek ellenére az ejtőernyős boogie* remek volt, lecseréltük a szomszédos városbeli csilivili szállodánkat egy reptéri fémkonténerre, istenien mulattunk, és a Pasi kedden megdöntötte all time napi rekordját hat ugrással. Én meg majd legközelebb csatlakozom, ha az istenek is úgy akarják.
*ejtőernyős boogie: olyan esemény, amikor a reptéren összeverődik számtalan ejtőernyős, szórakoztatóan primitív körülmények között laknak, nappal ugrálnak, este az ugrásaikat nézik videón, azon nagyokat röhögnek, tisztességgel isznak, és ettől pompásan érzik magukat.