Izé, izé, hát megvagyunk, tegnap családilag beavatkoztunk S belügyeibe, Lánygyerek meg mostanra olyan flottul fordul az összes lehetséges irányba, hogy kizárólag a földön lehet tartani. Mondjuk eddig se tartottam máshol. Gyámügy, mentsék meg!

Síelni voltunk. Pályaszállás, uszoda, félpanzió, és a barátnőm bébiszittere, aki egy szerény összegért Lánygyereket is bevállalta néhány órára napközben. Maga volt a paradicsom.
Síelni ugyan továbbra sem tudok, de legalább már túljutottam az esek-kelek szinten, és egy állítólag fekete pályán is leevickéltem párszor, de szerintem csak piros volt. Nem, nem színvak vagyok - itt nem jelölték a nehézséget a pályákon. Egyet sem fotóztunk, úgyhogy kép nem lesz.

A macskánk remek stratégiát fejlesztett ki a nála mintegy harmincszor nagyobb pálcikakutyánk összezavarására: villámgyors nyolcasokba kezd a kutya lába körül, mire az először megmerevedik, majd megpróbálja kitalálni mi történik, de lépni nem mer, végül össze-vissza kuszálódott lábakkal eldől. A macskának meg csak arra kell vigyázni, hogy idejében elugorjon.

Pompás filmet láttunk tegnap, a címe (mianyánk kivan) senkit ne rettentsen el, teljesen rendbenlévő spanyol vígjáték (vagy valami afféle), teljesen rendbenlévő arcokkal. Például vannak benne csinos középkorú nők, akik olyanok, mint a csinos középkorú nők, ahelyett, hogy olyanok lennének mint a fiatal múmiák. Hogy csak egy különbséget említsek a szokásos amerikai filmekkel.

Vajon van annak valami üzenete, hogy Lánygyerek kizárólag vendégségben szokott hányni? Ma legalább volt olyan kedves, hogy a kőre (és a karomra), és nem a fehér ülőgarnitúrára tette ki a sütőtök-almát. Simán többet tud enni, mint ami belefér.

Kocsonya sikerült, Pasi alszik, miután a gyereket lefektette a tévé elé, aki megbabonázva bámulja a dobozt. Így kezdődik a tévéfüggés. Én meg most jöttem haza a benzinkúttól, és azon tűnődöm, vajon el vagyok-e kényeztetve, hogy furának találom, hogy szombat délután ötkor már egy közért sincs nyitva a környéken. hogyhogyhogy.

Kocsonyaszakirodalom

"... valamint a farka is alkalmas e czélra de azokat jobban lehet értékesiteni, ha disznófejsajtot vagy paprikást csinálunk belőle.
(...)
és a vizet egy tiszta porczellánbelsejü fazékba tegyük. Kopott vasfazékba nem szépszinü, barna és rózsaszinü lenne a kocsonya.
(...)
de csak igen kevéssé sózzuk meg, mert a főzés közben rendkivül elpárolgó vizből kevés lé marad meg és az sós lenne ha előre nem gondolnók ezt meg.
(...)
és olyan helyre állitsuk a fazekat a hol egyenlő de folytonosan csendesen főjjön a kocsonya, mert ha zuhog a lé rut zavaros lesz a kocsonya leve.
(...)
ha a hus mégse lenne elég puha egy-egy kevés forró vizet lehet belé önteni, de az sohasem olyan jó mintha nem kell töltögetni." (Zilahy Ágnes 1892

Kocsonyaprojectben vagyok. A vicc az, hogy eddig az összes síma húslevesem bekocsonyásodott, ez viszont az istennek se akar. Mindenesetre nem adom fel.

Na most egy súlyosan kismamapost jön, gyerektelenek, ugorjatok!

kismama on.

Szóval sok blogon látom, hogy a gyerek két oltást kap a negyedik és az ötödik hónapban. Szociális szándéktól vezérelve mondom, ha valaki esetleg nem tudja, hogy ez elkerülhető, ha a gyerekorvos receptre felírja az új oltási rend szerinti oltást. Azt ki lehet váltani a patikában (nem olcsó), és akkor egy szurival megúszható az egész, ráadásul sokkal kevesebb baba lázasodik be tőle.

kismama off.

Ma voltunk babúszáson, ami csak annyival volt rosszabb, mint a babamasszázs, hogy az én gyerekem is ordított.

A Pasi szülei nem adják fel, hogy megszerettessék velünk az operát. Legutóbb (egy háromfelvonásos, orosz móka volt) az első félidő után futamodtunk meg. Ma megint megyünk. Majd mesélek.

Külön szórakoztató, hogy az öthónapos gyerekem is megkapta a lakásos spamet a wiwen vagy harmincszor.

Tegnap a Papám a szülinapjára kapott egy dvd lejátszót az öccsétől. A Nitsukia (vagy nakideo vagy nomuroa vagy valami hasonló) márkájú szerkezet távirányítója az istennek sem csinált semmit. Fogtuk a Pasival a dobozt és a blokkot, visszavittük, aztán, ha már úgyis ott jártunk, kicseréltük a cuccot egy tizessel drágábban egy Sonyra.
Aztán ma hajnalban a kocsi felé botorkálva találtunk egy tizest a néptelen utcán.
Még mondja valaki, hogy a jótettek nem nyerik el a jutalmukat.

Lánygyerek úgy döntött, hogy ő sokkal lelkesebb a sütőtök-alma, barack-banán, esetleg áfonya-krumpli konzervekért, mint az anyatejért. Reggel-este szívesen szóbaáll velem, egyébként meg rendes kaját kér. Tulajdonképpen értem, csaknem öt hónapig ugyanazt enni elég unalmas dolog lehet.

Tegnap este a takarítónőnk, aki egyben bébiszitter is, lealkudta a saját órabérét. Akkor jön, mikor a gyerek már alszik, és szerinte tévénézésért kevesebb pénz is elég. Megfogtuk vele az isten lábát.

Túlzott önbizalommal ugrottam néhány nehézségi szintet civ4ben, aztán tágra nyílt szemmel néztem, ahogy rommá ver a gép. Valamiért mindenki velem akart háborúzni, hiába voltam jófej, és kereskedtem boldog-boldogtalannal. Márpedig háborúban se fejlődés, se spacerace.

Vajon mi történik valakinek a wiwes accountjával, ha meghal?*

*az aggódóknak: nem készülök halni.