Kitaláltuk, hogyan hidaljuk át a problémát, hogy a vegetáriánusok is ehessenek húst. Erre azért volt szükség, mert ebből az étteremből fogunk mocskos módon meggazdagodni.

Tehát: a legtöbb vega indítéka morális, olyan állati eredetű dolgot nem esznek, amiért az illető állatot meg kell ölni.

Mi állatot nem ölünk, a csirkecombokat magasan képzett sebészcsapatunk amputálja, így a vendég egyszerre jut ízletes csirkehúshoz, valamint örökbefogadhatja a csirkét, sőt, vehet neki speciális csirketolószéket is (amit persze mi gyártunk). A módszer számos húsféleség humánus kinyerésére alkalmas, bár egyelőre szívpörköltünk nincs, és a szalontüdő vagy a pirított máj is problémás.
A kaja persze botrányosan drága, de hát fizessen, aki vega létére húst akar.

Ma teljes szigorával lesújtott rám a törvény.

Már csaknem három hete lejárt a műszaki vizsgám, így ma két faszfejű rendőr demonstrálta rajtam mi is a szakszerű intézkedés. Ez pedig a következő: a két kisgyerekkel rendelkező veszélyes bűnöző (én) kitartó alázása annak feltárásával, hogy milyen rémesen veszélyes, felelőtlen és súlyosan törvénybe ütköző (sic!) cselekedetet is követett el. Ezt követően forgalmi azonnali elvétele, valamint kilátásba helyezve 120 ezer forint pénzbírság, és a jogosítvány bevonása.

Azt is megtudtam, hogy a helszínen kiszabható 30 ezer forintos bírság nem állna arányban a cselekmény súlyával, így kénytelenek feljelenteni, és számíthatok 2-8 büntetőpontra.

Kiváncsi lennék, hogy az a mintegy 20 éves, rendőr-szakközépiskolás lány, aki mindezt végignézte, vonzónak érezte-e jövendő hivatását.

Ezúttal szívből kívánom a két faszfejűnek, hogy rohadjon le a farkuk és legyen a csonk gombás, ha már ilyen kibaszott tökösek, valamint azt is, hogy egyszer hasonló empátiával járjon el az urológusuk, mint amit ma ők tanusítottak irányomba.

Amúgy természetesen - mielőtt bárki is megjegyezné - semmiféle kétségem nincs, hogy jogosan jártak el, mégis úgy gondolom, kicsit túlzás ez a szivatás egy három hete lejárt műszakiért. Tiszta mázli, hogy nem három hónapja járt le, mert akkor nyilván a helyszínen agyonlőttek volna.

Egyébként végig ura voltam a helyzetnek: először bőgtem (ami kurvára nem hatott meg senkit - Annalilit leszámítva), majd amikor már nem volt forgalmim, viszont jó utat kívántak a faszfejűek, akkor egy barátságos "forduljatok fel, buzi köcsögök" kiáltással búcsúztam el tőlük, mielőtt zokogva a kocsiba omlottam.

update:
a repülőrovar-irtóból vaskos fehér hab spriccel. nem tudom elolvasni, mit kéne vele csinálni, mert Szlovákiában vettük, és csak ezen a nyelven van rajta infó. A muslincák ugyan még jól vannak, de azt már tudom, hogy szükség esetén mivel fogok tüzet oltani.

Muslicainvázió (muslincainvázió? mindketto elég hülyén néz ki leírva) szóval az van a konyhában. Fehér, biohazard cuccba öltözött embereket vizionálok, és csattogó fogú gyámügyiseket, akik elviszik a két gyereket ebből a fertőből.
Az érdekes az, hogy azt a bizonyos fürt szőlőt már tegnap kidobtam.
Vegyitámadást indítok. Ilyen nagyszerű dolgokra van időm, mikor mindkettő alszik.

Ja, és végül túlhordtam Natasát egy teljes nappal (ilyen még úgysem volt:), és mégis C terv doktornőnél szültem, mert úgy döntöttem, hogy annál szülök, akinél én akarok. Ilyen huszárosan.

Nohát. Jelentem: kétgyerekes szülők lettünk.
Technical details: Natasa gyönyörű, és könnyen-gyorsan érkezett (és fájdalmasan is - hiába, ha nincs idő epidurálra...), és eddig meglehetősen béketűrő természetű hölgynek tűnik. Annalili általában lelkesen puszilgatja, de egyedül hagyni nem merem őket, mert időnként azért megpróbál ráfeküdni, vagy kinyomni a szemét, de nem indulatból, hanem csak úgy.

Egyelőre viszonylag egyben vagyok, de a kemény idők jövő héttől jönnek, amikor a Pasi visszamegy dolgozni, és én ittmaradok egy labilis lelkű nagyobbal, és egy néha hasfájós kisebbel.

Szívem minden melegével szeretném üdvözölni a magyar államot, amiért úgy gondolják, hogy egy csecsemő szüleiként nincs jobb dolgunk/másra kedvünk, mint hivatalból hivatalba járni, hogy elintézzük az egyébként jogosan nekünk járó juttatások folyósítását (és az anyakönyvet. és a taj számot.), a Pasi a héten nagyjából minden nap elment valami hivatalos helyre sorbaállni, így van rá esély, hogy holnapra minden papírt sikerül benyújtanunk, és akkor már csak egy-két hónap, és pénzt is látunk. Talán. Éljen az egyablakos ügyintézés!

Elvileg mához egy hétre szülök.
A helyzet kissé komikus, mert dr B Terv (akit a régi, jól bevált orvosom helyett kellett újítanom a második terhességem 8 hónapjában) most éppen szabadságon van (csak a lúzerek újítanak így, tudom), így ha most szülök, azt C Terv doktornőnél teszem majd. Dr B Terv amúgy még egy dr D Terv számát is felírta nekem, itt kezdtem gyanakodni, hogy B Terv doki kicsit izgulósabb a kelleténél.
Ennyi terv között egyébként én legszívesebben C Terv doktornőnél szülnék, erre kedd reggelig van időm. Ennél tovább már csak udvariasságból sem húznám, hiszen több orvos már egy hónapja megállapította, hogy napokon belül szülök, igazán kellemetlen lenne még túl is hordani ilyen körülmények között.

Mulatságos népség a biztosítóké. Rendkívüli örömmel fogadják a pénzem, amikor 31 hetes terhesen megkötöm a legfullosabb utazási biztosítást, de sajnálattal közlik az apróbetűs részben, hogy ha bármi, terhességgel vagy szüléssel kapcsolatos dolog történne velem, na azt pont nem fogják kifizetni.
Úgyhogy ma szereztem magunknak európaibiztosításikártyát, mert vasárnap megyünk nyaralni. Nem mintha szülni készülnék, de elég babonás vagyok ahhoz, hogy elhiggyem: ha nincs biztosítás, biztosan beüt a ménkű.

Naponta többször változik, hogy már csak vagy még mindig kicsit több, mint két hónap van hátra.
A márcsak fázisban azzal nyugtatom magam, hogy nem én leszek az első, akinek második gyereke születik. És, hogy a többiek közül egy csomóan nem is lettek rokkantak, zombik vagy bolondok.
A mégmindig fázisban meg azzal, hogy a háromnegyedén már túl vagyunk.
Rinyálás ide vagy oda, azért másodszorra is szeretek terhes lenni, ezt muszáj leírnom, nehogy Natasa egyszer majd elolvassa, és megsértődjön. Üzenet a jövőbe:)

Még azt szeretném mondani, hogy S elképesztően gyönyörű menyasszony volt, király volt a ruhája, cipője, sminkje, de a legeslegjobb a haja volt. Shez illő, vagány szénaboglya-kreáció. Megszórtuk őket gyorsrizzsel, úgyhogy remélem, ő is mihamarabb csatlakozik a nappal is ráérő asszonynépek táborához. Már alig várom.
Éljen az ifjú pár!!!

Kicsit beszűkült a horizontom, nemigen terjed túl a játszótér-közért-lukács hármason.
Annalilit legalább napi két órán át kell szellőztetni, hogy használható legyen.
Közértbe menni muszáj.
Lukácsba járni nem muszáj, de ragaszkodom a heti két úszáshoz, mert rettegek attól, hogy teljesen leépülök, és nem lesz kondim a szüléshez.
Így aztán olyan dolgok varázsolnak el, mint a furán úszó emberek a Lukácsban, akikből szerencsére jó sok van, szinte folyamatosan lehet rajtuk csodálkozni másfél kilométeren át.

Ma például nagy örömmel fedeztem fel újra azt a rég nem látott nénit, aki úgy tud mellúszni, hogy minden tempó végén kiemelkedik a felhúzott-összezárt lába a vízből. Nem mondom, meg lehet csinálni, de nem könnyű.
Másik mai kedvencem a függőlegesen úszó nő volt, aki minden tempó elején lesüllyedt fél méter mélyre, aztán a végére előkerült a felszínen. Kipróbáltam ezt is, kifejezetten ajánlanám rövid, de mély medencékbe.

Ja, mert hogy múljon az idő, utánozni is szoktam a furán úszó embereket, persze csak diszkréten. Meg is tudom ideologizálni: a fura úszótechnikák sokkal fárasztóbbak, így jobban használnak a kondinak.

A legnagyobb kihívást persze továbbra is a kötelékben úszó nénik jelentik: hárman úsznak egymás mellett, fej magasan kinn a vízből (fárasztó!!!), beszélgetnek. Gyakorlatilag függőleges helyzetben vannak, vagyis nem lehet átúszni alattuk, a kötelék szélessége miatt kikerülni őket reménytelen (két kötelék elég a teljes medence megbénításához), viszont annyira lassúak, hogy olyan lassan én nem tudok úszni, csak elsüllyedni, ezt minden szerénytelenség nélkül állíthatom. Így, ha beszorulok a kötelék mögé, az egy tempó/fél perc taposás/tempó/taposás marad. Ez ugyan nem használ a kondinak, viszont annyira idegesítő, hogy lehetőséget ad az anyaélethet amúgy is elengedhetetlen buddhista türelem gyakorlásához.

Úgy néz ki, hogy a második gyerekünk is lány lesz.* Nem kell kidobnom a tíz tonna rózsaszínű ruhát.
És eladtuk a házat.
És béreltünk újat. És bent fogunk lakni a civilizációban.
Éljenek a jó hírek!

*Oké, oké. Augusztus 3 a céldátum, és éppen ma láttam, hogy példaszerű mennyiségben rendelkezik pitvarokkal, kamrákkal, kezekkel és lábakkal. Valamint valószínűleg puncival. Ha minden jól megy, Natasának fogják hívni, és pontosan két évvel Annalili után születik, az arany disznó évében.

És ha túlesünk az új kérón szükséges javításokon és a költözésen, ígérem, írni is fogok.