Naponta többször változik, hogy már csak vagy még mindig kicsit több, mint két hónap van hátra.
A márcsak fázisban azzal nyugtatom magam, hogy nem én leszek az első, akinek második gyereke születik. És, hogy a többiek közül egy csomóan nem is lettek rokkantak, zombik vagy bolondok.
A mégmindig fázisban meg azzal, hogy a háromnegyedén már túl vagyunk.
Rinyálás ide vagy oda, azért másodszorra is szeretek terhes lenni, ezt muszáj leírnom, nehogy Natasa egyszer majd elolvassa, és megsértődjön. Üzenet a jövőbe:)