Ma majdnem volt kártya, de aztán rövid villongások törtek ki, hogy P hátfájása (nem tud ülni) vagy az én terhességem (a kanapéról nem tudok a dohányzóasztalig előredőlni) a nyomósabb érv. Végül nem kártyáztunk. P ma a szokottnál is jobban szeretett volna folyamatosan a főszereplő lenni. Pedig a szokott is épp elég durva.