Érdekes módon a közelgő szülésem hálóing és fürdőköpeny-vásárlási lázat generál a szeretteimnél. Ebben az a jó, hogy a hálóinget ab ovo gyűlölöm, fürdőköpenyileg meg ma számoltam, öt darab volt belőle eddig (már hat).

Fköpenyben kizárólag a bokáig érő, lehetőleg kapucnis frottírt tudom elviselni, amit számtalanszor el is mondtam mind anyámnak, mind a férjemnek, szemlátomást tök hiába. (Pedig a Pasival direkt azért közöltem, nehogy olyan helyzetbe kerüljek, hogy kapok tőle valamit, amit utálni fogok. Mint anyámtól többször. Mint anyósomtól egyszer.)

Ehhez képest anyámtól tegnap ismét egy vajszínű műselymet kaptam hozzávaló hálóinggel (visszavittem kicserélni, de egy teljes óra kellett, mire az üzletben találtam valamit, amit még ebben az életben hajlandó leszek felvenni), ma viszont a Pasitól egy ugyanolyat, mint amit már korábban is kaptam tőle, és már akkor sem szerettem. Ezt nem lehet kicserélni. Ráadásul halványlila sejtelmem sincs, miért vette, mikor arra kértem, hogy merevítő nélküli, síma pamut melltartót nézzen.

Ja, és közben rémes egy szemétnek érzem magam, akit mindenki próbál megajándékozni, de aki semminek sem örül. Rosszabb pillanataimban meg az a gyanúm, hogy üldözőbe vettek az utálatos fürdőköpenyek, és sosem szabadulok meg tőlük, mert mindig jön majd egy újabb.
Juteszembe, nem kell valakinek fürdőköpeny? Van négy, amit szívesen átpasszolok. A két hosszú frottírt nem adom.