Az előbb egy tíz centis átmérőjű pókot találtam a konyhaszekrényben. Nem jellemző rám, hogy sikoltozni kezdenék rovartól-bogártól-egértől, de ettől most sikoltozni kezdtem.

A Pasi le akarta volna fényképezni, de nem hagytam. Most már (hogy három kerttel arrébb vitte) kicsit sajnálom, még életemben nem láttam ekkorát, és fogadok, hogy ti sem. Remélem, nem hagyta itt a gyerekeit a lábasok között, megelevenedett horrorfilm lenne, ha birtokba vennék a házat.

A Pasi szerint ilyen pókok előfordulnak, és nem halálos a marásuk. Hiszem is meg nem is, mégse tréfa egy olyan jószág, ami le tudja harapni a fél karomat.