Nem is mondtam, hogy így a tavasz közeledtével érdekes biológiai kísérletbe kezdtem. Volt 10 darab jácint hagymám, amiket teljesen szakszerűtlenül a spájzban tároltam egész télen. (szakszerűen valami hűvös és setét helyen kellett volna, asszem)

Fogtam ötöt, és elültettem őket egy nagy agyagtálba (bő egy hete), és azóta párszor kaptak vizet. Fogtam a másik ötöt, és egyesével pici poharakba raktam őket kevéske vízbe.

Sokáig úgy tűnt, hogy a poharas módszer a gyorsabb, mert egy ugyan valószínűleg teljesen el fog rohadni, de a másik négy csúcsán kis zöld hajtásfélék jelentek meg, igaz, nagyon-nagyon aprók. Ma reggel viszont a földben is felfedeztem az első kis zöld hajtást, az a hagyma tehát simán legyorsulta a poharasokat, mert a felszínig volt pár centije amin át kellett jutnia, és lám.

Ha minden jól megy, pár hét, és virágzó jácintok lesznek a szobában.
Férfiak és biológiailag kevésbé bútorozottak számára pedig íme, ez a jácint: