Tulajdonképpen le vagyok nyűgözve, hogy van a hasamban egy tíz centi körüli kis emberke, aki mostanra szinte teljesen kész van, nem csak keze és lába van, de ujjacskái és körmöcskéi is, a szemgolyóján írisz, a csontváza egyelőre porcból van, de lassan keményedik, már tanulja szopni az ujját, issza a magzatvizet és ki is pisili, és az valahogy teljesen kicserélődik három óránként. Döbbenetes, hogy a fejlődése nem lineáris, hanem az első pár hónapban minden egyszerre történik, és ha elkészült, akkor szinte már csak nőnie kell.

Tegnap úszni is voltunk, mert úszni szeret a baba, csak a szanunáért nem lelkesedik, meg a túl meleg vízért. A Lukácsba mentünk Ssel, és isteni volt, sokkal jobb, mint a Városmajor, bár szabadtéren kell úszni, ami első hallásra egy picit azért húzós. Nem volt nagyon meleg, úgyhogy a szokásosnál feszesebb tempóban nyomtam le a kilométert, de misztikus volt, ahogy a sötétben gomolygott a gőz a víz felszínéről, szeretem a Lukácsot amúgy is, az épületet magát, de így téli este a vízből különösen szép volt. És a végén a jutalom: a kilométer után a benti két termálmedence.