Gyömbér, fokhagyma, paradicsom, csirke..., sorolta tegnap a pincér fiú, miután elment megkérdezni, hogy miből is áll az az "ínyencség vegetáriánusoknak juhtúróval" fogás, amit kinéztem. Miután tisztáztuk, hogy ez valami más lehet, ment még egy kört, mert ő még csak egy hete dolgozik ott, a fogás viszont csak aznap került a séf ajánlatai közé, de közben olyan aranyosan volt balek, hogy alig lehetett rá neheztelni. Amúgy minden oké volt, indiai étteremben jártunk, csak nem abban, ahol szoktunk, hanem egy másikban, de ez is finom volt, a Pasi mérgezően csipőset evett, én picit pikánsat, ő sima lassit ivott, én mangósat, minden a megszokott kerékvágásban. Tessék enni indiait, mert az jó.

Indiai elefánt. Nem azért, hogy azt tessék enni, hanem csak úgy.



És egy másik is:



Najó, még egy. Aztán befejezem.



***
Utólagos kiegészítés:
Az indiai elefánt (elephas maximus) nőstény átlagos testtömege 2720 kiló, a hímek viszont akár 6700 kilót is nyomhatnak (majdnem 4.5 Ford Mondeo Kombi).

Az indiai elefánt vállmagassága maximum három méter, súlya öt tonna körüli. Az afrikai elefánttól kisebb füle és egyujjú ormánya is megkülönbözteti. A bika agyara - mely voltaképpen módosult metszõfog - hosszú, a tehénnél hiányzik, vagy rövid.

A dzsungelekben és füves területeken egyaránt megtalálható. Kisebb, főleg tehenekből álló csoportokban jár tápláléka után, rendszerint a legidősebb nőstény vezetése alatt. Leginkább leveleket, hajtásokat, gyümölcsöket eszik. Iváskor a vizet ormányába szívja fel, s onnan fecskendezi a szájába.

A tehén húsz hónapig (668 napig) tartó vemhesség után általábban egy, mintegy 150 kilogrammos borjút ellik (ehhez képest én 266 nap után szülni fogok egy 3 kilós gyereket).

A borjú nem az ormányával, hanem a szájával szopik anyja emlõibõl. Ivarérettségét 9-12 éves korában éri el. Fogságban a legidősebb indiai elefánt 69 esztendőt ért meg.