Talán már elég nagyra nőtt E új kiscicája ahhoz, hogy róla is írjak, reméljük, Pepi2-t (még nincs végleges neve) nem tapossa majd agyon E Apuka.

Annál is inkább, mert Pepi2-t egyáltalán nem volt egyszerű megszerezni, miután a Petra elmesélte a néninek a kiscica-lerakatban, miért is kéne még egy cica. A néni meg persze elküldte a rákba, hogy dehogy ad ő még egy cicát oda, ahol agyontapossák őket.
Persze nem lehetett meggyőzni, hogy E családjának egyébként ez nem szokása, így a teljes társaságunk bevonásával, mindenféle hamis nevekkel, szervezéssel és rengeteg kamuval lehetett megszerezni az új kiscicát.

E kártyázás közben kapta meg Pepi2-t, és az első órában egyáltalán nem volt biztos, hogy nagyon lelkes. Aztán persze hazavitte, és azóta minden rendben.

A néni a lerakatban egyébként több alom fölött diszponál, akiket egységesen egy ruhásszekrény legfelső polcán tart. Elvihető az a macska, aki le tud jönni, mínusz azok, akik lent találkoztak a harcinyúllal. Nem vicc, a cica, akit E-nek szántunk volna, megsebesült, mert megtámadta a nyúl, így E végül egy kis hiénafoltosat kapott.