Csudajó hétvégénk volt, lakberendeztünk a Pasival. Nála persze, nálam már nincs annyi hely, hogy bármit lehessen lakberendezni. Nála viszont szerencsére tér, mint a tenger (képzavar), bútor viszont alig.

Vettünk dohányzóasztalt, függönyöket, sötétítőset meg rendeset, meg karnist, és szereltünk sokat, de főleg ő. A rendes függöny lehetetvékony fehér pamut, anyagában hajszálcsíkos hosszában, és a csíkokban kis cérnacsomó-stilizált virágok vannak. Istenien illik a búboskemencéhez:) És mindketten életünkben először vagyunk nemműanyag függönyök között. Szerintem ez jó. Szerinte tökmindegy:)
A sötétítő vajszínű/krémszínű vászon, és pont jól kiemeli a dohányzóasztalt, mert az viszont nyír/üveg, tehát szintén világos.

Szerintem meganagy királyok vagyunk, végre otthonos lett a nappali, igazi puha, meleg, lábfelrakós, terpeszkedős. Ahogy kell.
És a Pasi is igazi Pasi, aki ügyesen fúr-farag, és közben végig iszonyú férfias, én meg levágtam és méretre igazítottam a konyhaablakra való kisfüggönyt, hogy az is ugyanolyan anyag legyen, mint a többi, és teremtettem ebédet is.
Röhejes, mi? Igazi kispolgárság. (Még kispolgárkötőt is raktam a sötétítőre:)) És közben kurva jó ám.