Mentünk tegnap komppal a szentendrei szigetre a Pasival, két kocsival. Szakadt az eső, fújt a szél. Állt mellettem egy nagyon nyomi srác, megesett rajta a szívem, lehúztam az ablakot: gyere ülj be, ne ázz.

Erre nem azt hitte a marhája, hogy fel akarom szedni?!
Elkezdett valamit hablatyolni a feleségéről, aki a túlparton várja, de közben alig leplezett büszkeség ült a nyomi fején. Szereztem neki egy jó estét. Én meg nagyon röhögtem, vállat vontam, és felhúztam az ablakot. Így legyen az ember lánya jó fej.