Pálcikakutya lába ma két helyen is kilukadt, ugyanis amíg sétálni voltunk, elszakította a láncát és kiugrott az utcára az a szomszédkutya, aki köszönés helyett mindig megpróbálja kivégezni szegény Pálcikát, ahányszor csak módja van rá. (nem sokszor, merthogy láncon van, ugye)
Mint azt S-nek már megírtam, Pálcika ugyan sokkal gyengébb és gyávább, de legalább gyorsabban fut, így úszta meg a két lukkal a lábán.
Plútó (a szomszédkutya), pedig olyan volt, mint a versben: mint őrült, ki letépte láncát, vágtatott Plútó a rónán át, ahol a róna a mi utcánk.
Azért a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én már hamar kiszúrtam, hogy Plútó meglépett, és ki is sütöttem, hogy Pálcikakutyát jó nagy kerülővel a másik irányból hozom haza, de az a hülye azt hitte, hogy a husky haverja van kint, és a szokásos lelkesedéssel rohant oda, és mire észbekapott, már késő volt. Szóval így lettek a lábára a lukak.