Voltunk New York a reklám szerint legnagyobb fotósboltjában, hogy vegyünk ezt-azt a kamerához, és leesett az állunk. A bolt óriási, szerintük egyenesen a világ legnagyobbja, de ezt kezeljük fenntartásokkal, hiszen Japán is van a világon.

A boltot egy 1938ban odatelepült emigráns magyar zsidó alapította, aki (az eladó szerint) mind a mai napig nem tanult meg angolul. Az alkalmazottak csupa zsidók (naná, a tulaj felveszi az újabb emigránsokat), de olyan igazi ortodox külsejűek kaftánban, kissapival a fejükön, göndör pajesszel.

Kábé minden van, illetve pótakkut nem tudtak adni, illetve tudtak volna, de az az egyetlen dolog olcsóbb volt a CompUsaban, és persze olyan hatékony júzerek (vö zsidók) voltunk, hogy kis papírra felírtuk a compusa árakat (éljen a web), és papírral mentünk a bótba.

A pultnál megkérdik mikéne, aztán megmondják (mutatják) mi van, és ha megvan az alku, adnak egy kis papírkát, hogy mi mindent vett a nyájas vásárló, azzal a kézben irány a pénztár.

Ekkor derült ki, hogy magyarok vagyunk, mert ráírták a papírkára, ami egy lavinát indított el, mert innentől mindenkinek volt hozzánk egy magyar szava, a kutyafáját, hogy vagy, jól vagy ilyesmi, szürreális volt, teljesen hihetetlen, az állunk leesett, álltunk és röhögtünk.

Szóval kispapírral megy a júzer a pénztárhoz, penget, aztán egyet lép, és addigra a plafonra felszerelt sínrengetegen közlekedő zöld dobozokban megérkeznek a cuccai, amit becsomagolva átvesz a pajeszostól, aki hozzáteszi, hogyvagyjólvagy?!

Képek is vannak persze pajeszokról és plafonon közlekedő zöld dobozokról, de azok még a kártyán, kártya meg még a pasinál. De felteszem, istenbiza.