Ez egy olyan város, hogy folyton fölfele kell fényképezni, ha nem a felhőkarcolók, akkor a tűzlétrák. A Békynek van hiperkirály fotónyomtatója, azzal nyomatjuk a képeket, száz dollárért vette, már látom, mire kattanunk legközelebb.
Amúgy meg minden felháboritóan olcsó, 3500 dollár beugróval havi 350 dolcsiér lehet venni merciket. És olcsó a benzin, és elképesztően jókat lehet kajálni baromi olcsón. Mondjuk drága a sör meg a lakbér.
Manhattan iszonyú hangos, a felhőkarcolok megsokszorozzák a légkondicionálók mormogását, az egész összeáll egy állandó gépmorgássá, nyüzsgés ezerrel, közben meg este szentjánosbogarakat láttunk a parkban és a környező utcákban, villogtak ezerrel, sose számitottam rá, hogy pont itt, ezer éve nem láttam már szentjánosbogár-rajzást, igaz ez Brooklyn.
Voltunk a wall streeten, a New Yorki tőzsde előtt egy lépcsőn ülve sushit ettünk a napon, körülöttünk csomó ember, mindenki ebédel, és önkormányzati ügyvédeket fotóztak egy lépcsőn, beállitották őket mint az orgonasip, egy óra az ötven fokban öltönyben, hangosbemondóval idomitották őket, rendőrők biztositottak, a járókelők meg röhögtek.
Voltunk múzeumban, meg chinatownban, megnéztük a wtc romjait, sétáltunk a tengerparton, ettünk haagen dazst és mogyoróvajas csokit, és közben olyan erővel nyomul a fogyasztói társadalom, hogy baromi nehéz ellenállni. Én mondjuk jó alany is vagyok, ingerek mindenfelől, a tvben nincs jelezve a reklámblokk, és csak fogyasztanék, fogyasztanék, de a Pasi isteni érzékkel enged a mániának, és szigorú, amikor az kell.
Az idő isteni. Meleg van, párás, estére ragadós lesz az ember, de süt a nap, végre végre végre. Holnap megyünk az óceánhoz, ha nem jön közbe egy hurrikán, de csak nem.

Raknék fel képet, de a tár nem megy. Azért még töprengek valami megoldáson, van néhány jó kép abból a kb négyszázból, amit csináltam:)