Első kép, Central Park, Strawberry field. Itt lőtték le John Lennont. Stílszerűen szakadó esőben voltunk ott. A mozaikot egyébként az olasz állam adományozta a Central Parknak, ki tudja miért. Tessék figyelni a virágok elrendezését!!! A képet a Pasi fotózta, őt kell dícsérni.
Második fotó: Mókus in jail, a barátunkat vártuk a munkahelyénél, tök belváros, de ott is rengeteg mókus. Szerintem a mókus ellenállóbb, mint a patkány, mert előbbivel tele Manhattan, és aki ott meg tud élni, az bárhol. (én pl nem tudnék, túl hangos, túl magas, túl, túl, túl)
A mókus egyébként nem ketrecben van mielőtt felhorkannak az állatvédők, csak egy derékig érő kerítés mögött, amit utána meg is mászott, de akkor márnem tudtam róla ilyen jó fotót csinálni.
Harmadik fotó:
Szintén central park, hétköznap délelőtt. Szerintem ütős kép, én csináltam, tessék dícsérni. És nem csalás, nem ámítás, tényleg ilyen. A felhőkarcolók között egy három margitszigetnyi oázis. Gyönyörű a park, és nagyon vigyáznak is rá.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ugyan nagyon jó volt kint, és minden percét élveztük, de hihetetlen jó érzés volt hazajönni. Szállt le a repülő, láttuk a várost, a szigetet, és én majdnem bőgtem annyira meghatódtam, sőt, még most is, ha visszagondolok arra a pillanatra. Aztán begyűjtöttük a cicákat, és mentünk haza, és néztem ezt a kicsi várost, a kicsi autóival, a kicsi házakkal, kicsi ország kicsi fővárosa, délután volt, sütött a nap, átcsillant a fákon és megtelt a szívem vele. (vigyázat, giccsveszély!) Jó dolog messzire elmenni, utána könnyebb értékelni, mennyire jó is itthon lenni. Mégha nem is lát az ember 7,4 literes motorú autókat az utcán.
Becsszó folytatom még, de most dolog van, és bankba is kell mennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése