Szombaton S eljött hozzánk, és magához vette a nagyonszürke cicalányt, akit mostantól Zorkának hívnak. Ez nekem külön tetszik, úgy hangzik mint a zorkó* női megfelelője, vagyis: egy igen zoral csaj. Zorka egyébként elég vagány kis hölgynek tűnik, eddig két kutyával élt együtt. Amúgy az egész alom brutális volt, a mamacica farkát csaknem kettérágták, a közepén egy csíkban egy szál szőr se, és sokáig csúnyán sebes is volt. A fene gondolná arról a hat csetlőbotló villámhárítófarkúról, hogy milyen brutális kannibálok... 

(*a Pasi kedvéért, zorkó, zoral. szleng, olyasmit jelent, hogy szigorú, durva)

Haj, mielőtt elfelejtem, tegnap jöttünkben mentünkben megálltunk a Perbáli búcsúban, hát az kökemény volt:) egypontnullás technózene és lakodalmas, mindenhol gagyiárusok, de ezren, vurstli, és falusi léptékkel nézve iszonyú tömeg. Jól eldugva volt egy színpad, ahol néptáncoltak, király volt az az öt perc amit láttunk belőle.

És a Pasi szülinapi meglepije jól sikerült. Nem is sejtette, és örült is.