Elmentem a mobilgyártó sajtótájékoztatójára. A harmadik "Most nézzük meg együtt ezt a klippet!" felszólításnál előkaptam az uzit a hátizsákból, és lekaszaboltam a cégvezetést. Az IT újságírók kérdezősködni kezdtek, kompatibilis névjegykártyaformátumok, blúcucc fejhallgató, prepaid-e, így őket is lelőttem.

Még nem borult el teljesen az agyam, ezért az unokákat (öt darab), akiket idős kollegák magukkal cipelnek az eseményekre ilyenkor nyáron, hazaküldtem. Nem maradt más, mint a gazdasági újságírók és a sajtós.

Kényelmesen megebédeltünk, nincs tülekedés, nem harácsolt össze senki három tál kaját, hogy a gyereknek is jusson, odafértünk, kevesen voltunk és nyugodtak. A sajtós készségesen válaszolgatott, magyar számokat mondott, árbevétel, nyereség, még a tavalyi adat is ismert. Nincs bűvészkedés a számokkal és nem fárasztott marketingdumával, jó hangulatban búcsúztunk, mert mindketten tudtuk, legközelebb csak akkor találkozunk, ha valóban lesz mondanivalója.

Jó reggelt.