Tábortüzet rakott tegnap a szomszéd, mert szentivánéj volt, és ilyenkor tűzön kell átugrani, és ébrenmaradni hajnalig, egyiket se tettük, de sütöttünk szalonnát, ezt azt.
Szalonnasütésből komolyan képezni kell a környéket, a szomszéd rosszul vágta fel a szalonnát, és nem is irdalta be, és leesett a nyársról, de legalább nem tudott jól kisülni a zsírja. Arról nem is beszélve, hogy a Pasim nem süt szalonnát, és nem csepegtet a kenyérre. Skandallum.

Szalonnasütés előtt az önkormányzatnál voltunk, ahol a testület arról volt hivatott dönteni, hogy lehet-e végre zsákutca a mi utcánkból, ahol a szomszéd falu lakói elkerülik a mi falunkat. Járulékos para, hogy a párhuzamos utca is lázadni kezdett, mikor nálunk az egyik reggel áthatolhatatlan földrakást talált az úton, és az autók feléjük mentek pedg földút.

A polgármester csávó olyan, hogy amikor megláttam, eldöntöttem, legközelebb én is pályázok, ha egy ilyen csávó lehet polgi, akkor tutira én is. A pasi tök alkesz, viszont focistahaja van frankón, felül netten rövidre vágva, alul viszont kis csigákban kunkorodik.
Amúgy mindenféle emberek voltak, egy csomó olyan mint mi, fiatal kitelepülők, mindenféle igényekkel, csomó kisgyerekkel, öntudatosan,
meg asszonyok a szomszéd utcából, rengeteg elfojtott indulat, ők már 12 éve ott laknak, és az ő utcájuk nem aszfaltos, pedig szeretnék,
igendemifizettünkérte, éskikérjükmagunknak hogyakkorföldúton kellenejárni,
egy jóképű pasas folyamatosan izomból csapkodja az asztalt, hogy csönd legyen.

Volt rendes kiabálás, és egy nő, aki a mi utcánkban lakik a rózsaszín házban, ő nem akar zsákutcát, de ezzel egyedül van. és a rózsaszín nő egyszer régebben lehülyézte a nagyonkövér úr feleségét, pedig ő már vagy húsz éve elvette az asszonyt és kikéri magának, ez is felmerült. Tulajdonképpen meglepő, hogy kijöttek az indulatok, és végül lett megoldás, konstruktív, amivel minden ucca jól jár.