1. Az első generációs paradicsompalántákon konkrét kis paradicsomok nőttek. Még zöld meg nagyon pici, dehát. És a paprikák is virágoznak. Van második generációs paradicsom is, de az egyelőre a túlélésért küzd, és alig-alig lóg ki a földről.

2. Voltunk Stingen, undorító elitista módon a VIP tribűnön. Első körben nem jól álltunk az ügyhöz, és megpróbáltunk átjutni a dob utca felől, de ez reménytelen volt. Ráadásul így kábé 400 ezer emberen kellett volna átjutnunk a VIP cucchoz, úgyhogy egy nagyobb kerülő után inkább hátulról közelítettünk, így se volt semmi, de megúsztuk negyedóra gyaloglással a kocsitól a műcsarnokig.
A VIPes csapat nem volt egy nagy dicsőség, mi a szarabbik tribűnön ültünk hírességileg, a főnököm mondta (ők a másikon voltak), hogy ott friderikusz, meg demszky meg megasztárosok voltak, nekünk be kellett érni egy magyarbálinttal.

A koncert nem volt rossz, elpörrent egy VIP spangli, aztán nagyon ráparáztunk arra, hogy az iszonyú tömeg kellős közepén egy villogó mentő próbált átjutni a tömegen, mögülünk indult és szembe tartott keresztbe a téren, nyilván jól haladt a fullra zsúfolt felvonulási téren, kb negyedóra volt, míg bejutott a városligeti fasorba (asszem az az), és persze ott is lépésben bírt menni csak.

VIP köcsögnek lenni egyébként kellemes dolog, amennyiben nincs tömeg, adnak inni ingyenkólát (nem kértem) párnát a seggünk alá, hogy ne fázzon (kértem), és jól lehet látni, mert magasan van a tribűn.
A tirbűn ott volt, ahol régen Kádáré volt kőből, aki onnan szemlélte a kisdobosokat, és frankón mondom, megértem miért. Elképesztő érzés volt, hogy amerre a szem ellát, mindenfele tömeg, ennyi embert még sosem láttam egy rakáson. (4-5százezerre saccolják)

Másfelől az is durva, hogy a felvonulási térre, ha jól meg van pakolva, befér az ország 5 százaléka. Ilyenkor érezni, milyen kevesen vagyunk. Persze erre is rápörögtönk, hogy egy bombával ki lehetne írtani az ország lakosságának öt százalékát. Meg arra is, hogy leesik-e a fejünk fölött lebegő zeppelin, bele a tömegbe. (nem esett) Kiszámoltuk, hogy ha teljes Magyarország területét ilyen sűrűségben fednénk le emberekkel, 362 milliárdan férnének el. És akkor a Balatonra is csak egy réteg embert számoltunk.

Amikor vége lett a koncertnek, a két ráadásnak és a levezető tüzijátéknak (király volt), akkor a VIP tribűnről néhány arc bedobta a székpárnát a nép közé, amiből őrület lett, sikoltozó emberek csápoltak, "még, még!! erre, erre" kiáltozták, és fönt mozgalom indult, tömegével gyűjtötték és dobálták a párnákat, és összesen egy valaki volt akkora arc, hogy visszadobta. Pedig mi legfelül henyélve (odáig úgyse jön el:) már nagyon drukkoltunk egy komolyabb, a néptől jövő párnatámadásnak. De nem, a népek hazavitték a párnát, szép is az, rá van írva, hogy téémobil, irigyli majd a szomszéd.

3. Tegnap vitorlásversenyeztünk is, viszonylag jó esélyünk volt, hiszen már a saját rajtunkat is csak öt perccel késtük le, persze nem hoztunk be senkit, és utolsók lettünk (majdnem még összetettben is:), viszont a dög felhős időben tökéletesen szénné égtem. Frankón nem tudom, mi lett volna, ha süt a nap.