Pasi szerzett megint jó kis autót, Volvo S40es, az új. Van benne jó nagy motor, egész pontosan 2.4es, és automata váltó, ami bír múködni félmanuális módban is. (mindig zavarban vagyok, hogy mi is a különbség a szekvenciális és félautomata váltó között. És ha van egy kar, amit föl le kell löködni a föl le váltáshoz, akkor az melyik.)

 

Rendben lévő autó, teljesen meg tudnám szokni, még automataként sem teljesen reménytelen, bár azért kézzel váltva jobban átjön a temérdek ló. Van benne egy rakás nélkülözhetetlen kütyü, úgyismint iránytű a visszapillantó tükörben, ami kiírja az égtájat, S ha délnek tartok, NW ha északnyugatnak, és így tovább. Aztán a tükör magától sötétedik, persze van ülés-beállítás memória, az speciel olyan extra, amit szeretnék, ha ilyen kocsim lenne, mert mindent tök máshogy állítunk be a pasival, ülés, tükör, kormány, és milyen jó lenne, ha a kocsi megjegyezné. Esőérzékelős ablaktörlő, navigációs rendszer, napszemcsitartó a tetőbe építve.

 

Érdekes, hogy ezt a tök jó, és viszonylag drága (ez speciel 11.5 milla) kocsit valami olyan fergetegesen ronda színre tudták festeni, ami azonnal nullára zúzza a minőségérzetet, és belül is valami lélekgyilkos szürke bőr az üléseken, pedig amúgy finom bent minden, jó hozzáérni a kormányhoz, és úgy kábé mindenhez.

Fotóztunk is, úgyhogy lesz majd saját kép, dejó, hogy van fényképezőgépünk.

 

És tegnap láttuk a HarryPottert is, de arról majd később.