Őrületes, elképesztő géppel repültem tegnap, úgy hívják, Po-2 (ejtsd: pokettes). A fotó a post alján, hogy ne kelljen lekicsinyíteni.
Eredetileg egy Polikarpov nevű orosz úr tervezte 1927ben, miután az előző gépe, ami 1926ra készült el, tökéletesen használhatatlanra sikerült. Na, másodikra már összeszedte magát, végül csoda egy masina született. Bár eredetileg gyakorló és mezőgazdasági haszon-repülőgépnek épült, a második világháborúban mindenfélére használták. Az eredeti neve U2 volt, és a tervező halála után nevezték át Po2re.
Alacsonyan tudott repülni, és nagyon lassú volt, ami vicces mód előnynek bizonyult, ugyanis a gyors német vadászok már rég megelőzték, mire célba tudták volna venni. Nem látszott a radaron, mert igen aprócska, szórólaposztásra és géppuskázásra egyaránt megfelelt.
Gyakran vezették hölgyek, ami miatt a németek Nachthexennek, éjszakai boszorkáknak hívták a Po2eseket, míg az oroszok a kevésbé megtisztelő Kukuruznik (kukoricás) névvel illették, merthogy eredetileg ugye permetezett a lelkem.
A második világháborúban a finnek négy elfogott Po2est használtak.
A gépen nincsen fék, hanem hátul egy szárny, amit a földbe csapódik leszálláskor, így áll meg. De ezt csak egy helyen olvastam, úgyhogy ez nem tuti.
Magyarországon rengeteg Po2 szolgált a katonaságnál és a mezőgazdaságban. 1968ban kettő kivételével minden ilyen gépet megsemmisítettek. Az egyik megmaradt a Kecskeméti Múzeumban van, a másik pedig a közlekedési múzeumé, ezzel repültünk mi.
Most mingyá ideömlesztek egy rakás dumát innen-onnan, meg egy csomó linket, mert én teljesen rákattantam.
Po-2 a szovjet légierõ II. világháború alatt használt repülõgépei közül a legöregebb, leglassúbb, de az egyik legsokoldalúbban használható repülõgép. Az egy csillagmotoros, kétfedelû, vászonborítású, merevfutómûves Po-2-t alapfokú kiképzõgépnek tervezte Polikarpov 1927-ben. A 130 km/h maximális sebességû Po-2 a háború folyamán felderítõként, tüzérségi-megfigyelõként, futár-, egészségügyi és könnyû szállítógépként egyaránt szolgálatot tett. Legnevezetesebb feladata az éjszakai zavaró bombázás volt. A gyakran nõi pilóták által vezetett gépek rendszeres megjelenésükkel zavarták az éjszakai nyugalmat. Nem az általuk leszórt kis bombák pusztítása, hanem állandó, idegõrlõ jelenlétük tette hatékonnyá bevetéseiket. Éjszakai kellemetlenkedései miatt a Po-2-t a német katonák „ügyeletes altiszt"-nek csúfolták. Jellegzetes berregõ hangja miatt kávédarálónak vagy varrógépnek is nevezték. A magyar katonák körében (a nõi személyzet miatt) általános volt a Mari néni elnevezés.
ez-az, képek
The type became a real all-rounder and tens of versions of it were developed for different tasks. Among these were dusting in agriculture and forestry, various transport duties, artillery fire control and ambulance flights for which purpose there were versions with an enclosed space for stretchers behind the cockpit. Several seaplane variants were also developed of the U-2.
For this purpose the type was still successfully used during the Korean War. Various transport duties were also an important task, among others transport of partisans behind the enemy Iines. The type was redesignated the Po-2 in 1944. The production figures vary from 29,000 to 40,000 depending on the sources. During 1948 production was transferred to Poland where the aircraft was built under designation CSS-13 until 1953. ln the Soviet Union aircraft were assembled from stored parts mainly for flying club use until the late 1950s. The type was known with the nickname 'Kukuruznik' (= corn-planter).
During WW II Polikarpov U-2s were extensively used as night nuisance raiders which, equipped with a bomb load of 250 kg and a machine gun, operated quite effectively near the front-lines. The Finnish Air Force operated four captured U2s during the war years.
Itt van egy érdekes fotógaléria, ahol felújítottak egy Polikaprov 2est.
További olvasnivaló
Még egy oldal
Az utolsó link
És végül ő maga:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése