Vannak a barátaink, akik már akkor is gyereket szerettek volna, amikor mi összejöttünk a Pasival, aztán meg azóta már féléves lett Lánygyerek, ők pedig továbbra is csak szeretnék. Időről-időre elkap a lelkiismeretfurdalás, pedig hülyeség tudom, és rém hülyén érzem magam, amikor próbálom bíztatni a lányt, és drukkolok nekik minden hónapban, most meg mindjárt elkezdik a lombikprogramot, és már most izgulok, hogy ha sikerül, ne izgulják majd túl a dolgot, ami persze ennyi idő után lehetetlen. És elfacsarodik a szívem, amikor a fiú a mi gyerekünkkel az ölében arról beszél, hogy biztosan meg lehet barátkozni a gondolattal, hogy gyerek nélkül éljenek. A legrosszabb az egészben talán az, hogy tulajdonképpen soha senki nem jött rá, mitől is nem tudott nekik eddig gyerekük lenni.
Ha van egy kívánságom, kívánok nekik egy gyereket.

Izé, izé, hát megvagyunk, tegnap családilag beavatkoztunk S belügyeibe, Lánygyerek meg mostanra olyan flottul fordul az összes lehetséges irányba, hogy kizárólag a földön lehet tartani. Mondjuk eddig se tartottam máshol. Gyámügy, mentsék meg!

Síelni voltunk. Pályaszállás, uszoda, félpanzió, és a barátnőm bébiszittere, aki egy szerény összegért Lánygyereket is bevállalta néhány órára napközben. Maga volt a paradicsom.
Síelni ugyan továbbra sem tudok, de legalább már túljutottam az esek-kelek szinten, és egy állítólag fekete pályán is leevickéltem párszor, de szerintem csak piros volt. Nem, nem színvak vagyok - itt nem jelölték a nehézséget a pályákon. Egyet sem fotóztunk, úgyhogy kép nem lesz.

A macskánk remek stratégiát fejlesztett ki a nála mintegy harmincszor nagyobb pálcikakutyánk összezavarására: villámgyors nyolcasokba kezd a kutya lába körül, mire az először megmerevedik, majd megpróbálja kitalálni mi történik, de lépni nem mer, végül össze-vissza kuszálódott lábakkal eldől. A macskának meg csak arra kell vigyázni, hogy idejében elugorjon.

Pompás filmet láttunk tegnap, a címe (mianyánk kivan) senkit ne rettentsen el, teljesen rendbenlévő spanyol vígjáték (vagy valami afféle), teljesen rendbenlévő arcokkal. Például vannak benne csinos középkorú nők, akik olyanok, mint a csinos középkorú nők, ahelyett, hogy olyanok lennének mint a fiatal múmiák. Hogy csak egy különbséget említsek a szokásos amerikai filmekkel.

Vajon van annak valami üzenete, hogy Lánygyerek kizárólag vendégségben szokott hányni? Ma legalább volt olyan kedves, hogy a kőre (és a karomra), és nem a fehér ülőgarnitúrára tette ki a sütőtök-almát. Simán többet tud enni, mint ami belefér.

Kocsonya sikerült, Pasi alszik, miután a gyereket lefektette a tévé elé, aki megbabonázva bámulja a dobozt. Így kezdődik a tévéfüggés. Én meg most jöttem haza a benzinkúttól, és azon tűnődöm, vajon el vagyok-e kényeztetve, hogy furának találom, hogy szombat délután ötkor már egy közért sincs nyitva a környéken. hogyhogyhogy.

Kocsonyaszakirodalom

"... valamint a farka is alkalmas e czélra de azokat jobban lehet értékesiteni, ha disznófejsajtot vagy paprikást csinálunk belőle.
(...)
és a vizet egy tiszta porczellánbelsejü fazékba tegyük. Kopott vasfazékba nem szépszinü, barna és rózsaszinü lenne a kocsonya.
(...)
de csak igen kevéssé sózzuk meg, mert a főzés közben rendkivül elpárolgó vizből kevés lé marad meg és az sós lenne ha előre nem gondolnók ezt meg.
(...)
és olyan helyre állitsuk a fazekat a hol egyenlő de folytonosan csendesen főjjön a kocsonya, mert ha zuhog a lé rut zavaros lesz a kocsonya leve.
(...)
ha a hus mégse lenne elég puha egy-egy kevés forró vizet lehet belé önteni, de az sohasem olyan jó mintha nem kell töltögetni." (Zilahy Ágnes 1892

Kocsonyaprojectben vagyok. A vicc az, hogy eddig az összes síma húslevesem bekocsonyásodott, ez viszont az istennek se akar. Mindenesetre nem adom fel.

Na most egy súlyosan kismamapost jön, gyerektelenek, ugorjatok!

kismama on.

Szóval sok blogon látom, hogy a gyerek két oltást kap a negyedik és az ötödik hónapban. Szociális szándéktól vezérelve mondom, ha valaki esetleg nem tudja, hogy ez elkerülhető, ha a gyerekorvos receptre felírja az új oltási rend szerinti oltást. Azt ki lehet váltani a patikában (nem olcsó), és akkor egy szurival megúszható az egész, ráadásul sokkal kevesebb baba lázasodik be tőle.

kismama off.

Ma voltunk babúszáson, ami csak annyival volt rosszabb, mint a babamasszázs, hogy az én gyerekem is ordított.

A Pasi szülei nem adják fel, hogy megszerettessék velünk az operát. Legutóbb (egy háromfelvonásos, orosz móka volt) az első félidő után futamodtunk meg. Ma megint megyünk. Majd mesélek.

Külön szórakoztató, hogy az öthónapos gyerekem is megkapta a lakásos spamet a wiwen vagy harmincszor.

Tegnap a Papám a szülinapjára kapott egy dvd lejátszót az öccsétől. A Nitsukia (vagy nakideo vagy nomuroa vagy valami hasonló) márkájú szerkezet távirányítója az istennek sem csinált semmit. Fogtuk a Pasival a dobozt és a blokkot, visszavittük, aztán, ha már úgyis ott jártunk, kicseréltük a cuccot egy tizessel drágábban egy Sonyra.
Aztán ma hajnalban a kocsi felé botorkálva találtunk egy tizest a néptelen utcán.
Még mondja valaki, hogy a jótettek nem nyerik el a jutalmukat.

Lánygyerek úgy döntött, hogy ő sokkal lelkesebb a sütőtök-alma, barack-banán, esetleg áfonya-krumpli konzervekért, mint az anyatejért. Reggel-este szívesen szóbaáll velem, egyébként meg rendes kaját kér. Tulajdonképpen értem, csaknem öt hónapig ugyanazt enni elég unalmas dolog lehet.

Tegnap este a takarítónőnk, aki egyben bébiszitter is, lealkudta a saját órabérét. Akkor jön, mikor a gyerek már alszik, és szerinte tévénézésért kevesebb pénz is elég. Megfogtuk vele az isten lábát.

Túlzott önbizalommal ugrottam néhány nehézségi szintet civ4ben, aztán tágra nyílt szemmel néztem, ahogy rommá ver a gép. Valamiért mindenki velem akart háborúzni, hiába voltam jófej, és kereskedtem boldog-boldogtalannal. Márpedig háborúban se fejlődés, se spacerace.

Vajon mi történik valakinek a wiwes accountjával, ha meghal?*

*az aggódóknak: nem készülök halni.

Méteres kupacokat fújt a hóból a szél, kutya idő van, még a kutya sem volt hajlandó kimenni megenni a vacsoráját. Holnap, ha világos és kupacok is lesznek egyszerre, lefotózom majd.

Szupermarketet építettem Tinnyén és Egyetemet Mucsán. (Tulajdonképpen Mucsa2-őn építettem egyetemet, mert Mucsát elfoglalták a barbárok, és tőlük meg a németek.)
Civilizationt játszom, és mindig megnyerem, mert az űrhajóm elsőként érkezik meg az Alpha Centaurira.

Nesze neki. Most olvasom a velveten, hogy a kétszínű karácsonyfa ciki. Én meg itt állok egy piros-arannyal. (pirosarannyal hehe). Jókor szólnak.
Ráadásul tetszik.
Azt hiszem, megyek, és elásom magam.
Boldog mindent mindenkinek!

Januártól a nők is kapnak saját órákat a Rudas fürdőben, ahová eddig csak vasárnap mehettek.
Én pedig a férfiak nevében saját órákat követelek a nőgyógyászoknál. Meg a csak nőknek fenntartott konditermekben. És a kismamajógán. Halál a nemi diszkriminációra!

Puff.
Pontosan ilyen hangott adott a csúcsdísz, amikor legurult az ablakpárkányról.
Az eredetileg hányingerlila darab volt az egyetlen, amit ma be tudtam szerezni a solymári madaras teszkóban (igen, így hívják falun az auchant), majd szépen lefújtam aranyszínűre akrilfestékkel, és kiraktam az ablakba száradni.
Most tulajdonképpen még mindig van kétharmad, viszonylag szalonképes csúcsdíszem, mert a fej-tor-potroh osztású képzetnek csak az alsó része semmisült meg. Ha a Pasi nem hoz másikat, majd a kétharmadot biggyesztem a fa tetejére.

Ma megpróbáltam feladni egy csomagot New Yorkba kis falunk postáján.
Nem csigázok senkit, nem sikerült.
A leghelyesebb az egészben az volt, amikor hosszas tárgyalás után a postásnő a kezébe vette a csomagot, és szemrehányóan azt mondta: ezt csomagként kell feladni.
Félreértések elkerülése végett előtte a következőket mondtam neki: Jó napot kívánok, ezt a csomagot szeretném feladni.
Holnap keresek egy postát, ahol meg tudnak bírkózni két üveg tokaji amerikába juttatásának emberfeletti problémájával.

jelentem, ajándékok becsomagolva. (most lehet irigykedni, igen, én már megvettem mindent)
viszont fánk még nincs, se rá gyertyánk, se csillagszórónk, se égősorunk. ez a tervem a következő három napra.

Ma férjhez adunk egy újabb csajokat, feltéve persze, hogy a vőlegény megérkezik amerikából, miután utolsó infónk szerint tíz órát ült a gépen felszállásra várva.
Jó év volt ez az idei: hárman is elkeltünk.

Az esküvőt egyébként az tette sürgőssé, hogy a menyasszonyt hirtelen felindulásból tíz évre kiutasították a barátságos amerikaiak. Erre két okuk is volt: egyrészt egyhuzamban ott volt négy évig, majd hazajött és megpróbált visszamenni. A kétszeres bűncselekmény jutalma reptéri bilincsbeverés és egy nap börtön volt (börtönbugyi, börtönmelltartó - már olyan barátnőm is van, aki ezt is próbálta). A leendő ifjú férj hite pedig kissé megingott hazájának jogrendszerében.

fenyőfadekorációs lámpalázamban újabb és újabb díszeket veszek és csinálok, szigorúan piros és arany színekben. a Pasi szerint már egy fenyőerdőt is fel tudnék díszíteni, de én még mindig izgulok, nem lesz-e kopár a fa.

Egy indiaival, egy izraelivel és egy amerikaival ültünk ma egy bridzsasztalnál a yahoon. Abban a fél órában, amit Lánygyerek nem nyűglődéssel töltött. Ez az én betegségem őt is nagyon megviseli.

Parndorfban jártunk ma Lánygyerekkel az outletekben ajándékokat nézni. Gyümölcsöző volt. Isteni dolgokat találtam magamnak.

Vajon mi lenne az ideális ajándék a férjem apukájának a húgának a lányának? Ilyen gondok gyötörnek mostanság.

Miután nekünk van a legkisebb gyerekünk és a legnagyobb helyünk, nálunk lesz a Nagy Családi Karácsonyeste.
Két hiszekajézuskában korú gyerekkel, úgyhogy igazi karácsonyfa kell. Amióta külön lakom, mindig csak a fikuszt díszítettem föl, úgyhogy most lámpalázam van.

Meg egy kicsi rendes lázam is, valami közelebbről meg nem határozott vesebajból kifolyólag. A vesebajról csak annyit tudni, hogy nem kő (kő a francnak. deszar.), és határozottan szétcseszte a vérképemet meg ühüm, izé, hát a kis pohárba adott sárga mintát is. Ja, és fáj tőle a vesém.

Pálcikakutya lába ma két helyen is kilukadt, ugyanis amíg sétálni voltunk, elszakította a láncát és kiugrott az utcára az a szomszédkutya, aki köszönés helyett mindig megpróbálja kivégezni szegény Pálcikát, ahányszor csak módja van rá. (nem sokszor, merthogy láncon van, ugye)
Mint azt S-nek már megírtam, Pálcika ugyan sokkal gyengébb és gyávább, de legalább gyorsabban fut, így úszta meg a két lukkal a lábán.
Plútó (a szomszédkutya), pedig olyan volt, mint a versben: mint őrült, ki letépte láncát, vágtatott Plútó a rónán át, ahol a róna a mi utcánk.
Azért a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én már hamar kiszúrtam, hogy Plútó meglépett, és ki is sütöttem, hogy Pálcikakutyát jó nagy kerülővel a másik irányból hozom haza, de az a hülye azt hitte, hogy a husky haverja van kint, és a szokásos lelkesedéssel rohant oda, és mire észbekapott, már késő volt. Szóval így lettek a lábára a lukak.

Kínában van a nagy fal meg a nagy tűzfal. Ez utóbbi az internetet cenzurázza. Köcsög egy ország. Mármint a vezetői.

Pálcikakutyánk (az a sötét barom) előző életében valószínűleg vakond lehetett, ugyanis folyton alagutakat ás a kerítés alatt, hogy meglóghasson. (vagy börtöntöltelék) Nem elég szegénynek a négyszáz négyszögöl és a majdnem mindennapi pár kilométer séta.
Mi meg folyamatosan foltozzuk a kerítést: az egyik fronton végig vasbeton háló, másik fronton ajtónyi falapok. Most meg éppen néhány nemtudomhogyhívják téglát cipeltem a legújabb kijárathoz, tudjátok, olyan fajtát, ami fél méterszer fél méter, és darabja kb 20 kiló. Kíváncsian várom az újabb ötletét, találékony jószág. Amíg ki nem eszel valamit, a kertben ás másfél köbméteres gödröket, de sose oda, ahova kéne. Pedig ha szabályozható lenne, feláshatná a veteményest meg kiáshatná az ültetendő fánknak a helyét.

Tegnap megejtettük a szokásos kétheti dorbézolást (tudom, szánalmas. ilyen a gyerekesek élete). Keményen küzdöttem a berúgásért, hogy aztán hazamenjek egykor. Egy órával a Pasi után.
Öregszünk.

Először elhatároztam, hogy csinálok lánygyereknek egy yahoos címet.
Aztán a yahoo közölte, hogy a gyerek nem lehet két évesnél fiatalabb.
Ezért behazudtam, hogy két éves.
Aztán a yahoo közölte, hogy most szóljon a mamájának/papájának (mármint a kétéves, aki nyilván maga töltötte ki a szükséges mezőket), hogy egyikük lépjen be a saját nevében.
Ezért beléptem.
Aztán a yahoo közölte, hogy adjam meg a hitelkártyám számát és lejáratát. Hosszú és bonyolult magyarázatot fűztek hozzá, miért is van erre szükség, amiért elküldtem őket a picsába.
És csináltam a gyereknek egy címet a freemailen.
Ja, hogy miért kellett neki emilcím? Hát hogy legyen hova küldeni neki a wiwes meghívót. Azért.

Persze a zulukkal meg mongolokkal és más szimpatikus népekkel sose lehetett nyerni, mindig csak a buzi franciákkal meg németekkel. Mármint civilizationt. Mert a szimpatikus népek mindig hülye tudásokat kaptak induláskor, a menők meg rögtön az írást meg a potteryt.

Megjelent a Civilization negyedik része.
Már alig várom, hogy Dzsingisz kán bőrébe bújva meghódítsam a világot.

Egy kicsit azért rosszul esett, hogy a csajoknak színházjegye meg ilyen-olyan programja volt a szülinapom estéjére, de az meg nagyon jól, hogy S azt mondta, ő jön. Aztán csak egy egész picit gyanakodtam, hogy mi a fene tart neki olyan sokáig.
Aztán (pabadadam!) megjelent mindenki, és még kártyáztunk is. Miután a fél társaság elment, a másik felével végigjátszottuk, és nem csak szülinapos voltam, hanem kártyaistennő is, és lemostam mindenkit.

Az öregedésnek is vannak bizonyos előnyei.
Végre igazán menő arckrémet kaptam a szülinapomra.
Esküszöm, öt évet fiatalodtam tegnap este óta. Azóta olyan jól nézek ki, mintha nem is lenne szükségem ilyen menő krémre.
A gyereket nem kenjük be vele, mert a fene akar éveket várni arra, hogy újra megszülessen.

Meggazdagodtam. Eddig tartott, míg állambácsi elkezdett utalni, de most egyben kaptam négy havi lóvét.
Aztán rögtön eldőzsöltem belőle tíz rugót. A rendőr azt írta a kis papírra, hogy 50/78. És megállapította, hogy mocskok a szembejövők, mert nem villogtak. Egyetértek. Antiszociális szemetek.

hehe. misztikus dolgok ezek.
a budajenővel kezdődő dolgot jól megírtam két napja, aztán elszállt, és én nem akadtam a nyomára a bloggerben. Most meg egyszer csak előkerült. Olvassátok szeretettel.

Zsír új windows van a gépemen, még ropog, olyan friss. Talán most nem szállnak majd el a postok a semmibe, amint megnyomom a publish gombot.

Tegnap reggel felhívott a Budajenői közértes, hogy van nála egy ember, aki megtalálta a babakocsinkat. Hosszas egyeztetés után letárgyaltuk, hogyan jutunk hozzá. Ezután telefonált egy ember, hogy az egyik munkása megtalálta a babakocsinkat. Mondtam neki, hogy király, már ketten vannak. Megadott egy telefonszámot, így megoldódott a rejtély, a két jelentkező ugyanaz: a Gyurka.

A vicces az, hogy némi csevegés után kiderült, hogy Gyurka az alkoholista kertésznőnk alkoholista élettársa, aki csak annyit kötött a lelkemre, hogy a kertésznőt hagyjuk ki a buliból, és a közértben adjuk le neki a jutalmat, ne otthon. Majd hozzátette, hogy igazán szeretne minket megismerni, és jöjjünk már össze egyszer. Közben többször nyomatékosan közölte, hogy a váz "oridzsi", és semmi baja nincs, és "kedveském, ha tudtam volna, hogy maguk azok, felviszem" és "igazán nem akartam én semmi rosszat".

A babakocsi-váz utólag rekonstruált, kalandos története a következő:
Miután a Pasi kirakta a szemeteseknél és ottfelejtette, rögtön ketten is rávetették magukat. Az egyik jelentkező a szép nagy kerekeire pályázott (milyen jó gázkocsi lesz belőle - mondta) de a másik visszaverte, és egyben megszerezte a cuccot. Fel is szállt vele a sárga buszra és egy falut sem haladt vele, már el is adta, gondolom egy ezresért, de erre nem tértünk ki.

Rá egy bő hétre szólt neki a főnöke (aki látta az általunk kirakott plakátot), hogy szerinte a cucc, amit talált, tíz rugót ér. Így emberünk, a Gyurka, visszazarándokolt Perbálra és visszavásárolta a vázat, hogy tíz rugóért eladja nekünk.
Most megint van babakocsink, és megspóroltunk kb hatvan rugót meg egy bécsi tripet.
Kis falusi abszurd, hepienddel.

A Pasi vállára csapott gyerekkel kirándultunk egyet az erdőben. Egy éve ilyenkor még a magaslesen dugtunk - aztán tessék. Most meg keresni kell az alkalmat, amikor a bébi már/még alszik, mi viszont még/már nem.

A sok gyerek a hosszútávon is izgi házasélet titka, alig fogjuk várni, hogy húsz év múlva mind elköltözzenek, és végre ketten legyünk, zavartalanul.*

*(senkinek nem akarom elvenni a kedvét. azért megoldjuk.)

Tulajdonképpen helyes lenne, ha az összes kártyacsaj gyorsan szülne egyet, mert hogy a következő években nincs esélyünk egy esti kártyapartit végigjátszani, az egyre biztosabb. Milyen békés is lenne a délelőttöket kártyázással tölteni. Hajrá lányok!

Sikeresen elveszítettük a babakocsink vázát.
Ez most azért jó, mert aki elvitte, nem tudja használni semmire, mi viszont meg vagyunk lőve, mert így az összes többi része gyakorlatilag használhatatlan.
A hab a tortán az lesz, ha kiderül, hogy váz külön nem kapható, csak babakocsi egyben. 679 euróért.

Tegnap fejreejtettem a gyerekemet, kiesett a hordozókendőből. Még szerencse, hogy gugoltam. Én egy ekkora zakóba belehaltam volna. Neki szerencsére semmi baja. Mintaanya vagyok, baze.

Ma (végre! végre!!!) teljesen szürreális élményünk volt Lánygyerekkel.
Elmentünk babamasszázs tanfolyamra. Nyolc pucér csecsemő egy harminc fokos szobában. Eleinte mindegyik kedvesen mosolyog. A tanárnő csak beszél, csak beszél, az idő telik-múlik. Először egy baba kezd sírni. Aztán még egy. A nő csak beszél, és elmondja, hogy nem azért sírnak, mert rossz nekik. Mire masszírozni-tanulni kezdünk, már hat gyerek bőg az unalomtól, nyolc, csatakosra izzadt anyuka próbálja megnyugtatni a gyereket, így persze lehetetlen odafigyelni, mit is kéne csinálni. Szerencsére semmi újat nem tanulunk, minden benne van abban a brossúrában, amit a védőnő adott hetekkel ezelőtt. A másik nem bőgő gyerek anyjával néha összenézónk, és mindkettőnkből kitör a röhögés.

Valamelyik éjjel kitaláltam a megírandó krimim cselekményét, de reggelre elfelejtettem. Így nem lesz könnyű. Pedig jó volt, erre biztosan emlékszem.

Jajjjajj. Beszabadultam a Dunaplázába, és elvertem a havi pelenkapénz egy jelentékeny részét farmernadrágra meg övre meg felsőre. Hogy fogom én ezt a Pasinak beadni?!
Most legalább van egy farmerom, ami rámjön. Remélem ez őt is akkora örömmel tölti majd el, mint engem. Bizonyára így lesz. Pozitívan gondolkodom.

Ugyanúgy találkoztam mindenkivel, viszont végre lelkifúró nélkül sétálhattam a Balcsiparton előadások helyett. Ugyanis Internet Hungaryn voltunk.
Ja, és mellesleg nincs jobb netvörking módszer egy kéthónapos, punk babánál.

Ezt látja most a Lánygyerek, ha belenéz a tükörbe. Ha majd elkezdi tanulmányozni a kezét, az agya megtanulja majd megfordítani a képet.

Vettem wellness-zsömlét.
És jó vastagon megkentem libazsírral.

A Pasi tutira nem normális. Mingyá (este 8) beül a kocsijába és elmegy Spisska Nova Vesbe (kb 5 óra út), hogy holnap párszor kiugorhasson egy helikopterből*, majd délután hazajöjjön.

*Utólag: nem ugrott ki. délelőtt az idő volt szar, délután meg a helikopter.

Elolvastam, miket írtam egy éve szeptemberben.
Irigy vagyok, milyen szellemes voltam akkkoriban, amikor nem töltöttem a napjaimat bezárva. Azt hiszem, abba kéne hagynom a blogolást, míg le nem érettségiznek a gyerekeink.

Péntek este általános iskolai osztálytalálkozónk lesz.
Elég kiváncsi vagyok.
Annyit tudok, hogy van közöttünk egy tényleg híres színésznő, legalább két anyuka, egy feltörekvő énekesnő, és egy ekin pörgő junkie. A többit majd meglátjuk.

Lánygyerek két nappal ezelőtt a hasáról a hátára fordult, de ez őt nem töltötte el örömmel, torkaszakadtából ordított tovább.
Ráadásul véletlen volt: azóta sem tudta megismételni.
Ettől persze még szeretjük, noha feltehetőleg még sokáig butább marad mint a kutyánk, ami pedig elég nagy szó.

Vicces, hogy amíg mindenki a biciklistákkal van elfoglalva, én arról is alig értesültem, hogy lesz megint Critical Mass. Tavasszal érdekes volt látni, ahogy végtelen tömegben vonultak el S körúti ablaka alatt, és amikor az ismerősök odaértek, felintegettek nekünk.

Mondjuk 30 kilométernyire lakva a várostól legalább lelkifúró nélkül hagytam figyelmen kívül az autómentes napot, mégse sétálhattam be lánygyerekkel a Mammutig, hogy bevásároljak az esti vacsorához.

De azért egy dolog az én fejembe is szöget ütött, amikor a Critical Mass szervezőivel készített interjút olvastam a Narancsban. Az amúgy szimpi csávó közölte, hogy nem teker a bringásúton ott sem, ahol lehetne, mert az "alsóbbrendű, mint a kocsiút". Anyád, mondanám.

Akárki akármit mond, gyereknek lenni nem könnyű.

A nőgyógyászom alkalmasak talált szexre, úszásra és fazongyantára.
Az élet apró örömei.

Fekete szőrcsomókkal és vérfoltokkal volt tele a ház felkelés után.
Teljesen világos volt, hogy a macskánk öncsonkításba kezdett, csak azt furcsálltam, hogy hosszas vizsgálódással sem találtam meg, milyét rágta le.
Aztán a pasi ráakadt a borzalmasan lemészárolt kismadár tetemére.

Gyakorlati tanulság: a madártoll nem seperhető, csak porszívózható.
Gyakorlati tanulság 2: az odaszáradt vér nehezen jön fel a kőről.
Ha öltök, mindig frissiben takarítsátok fel.

Ui: a kismadár egyetlen, résnyire nyitott ablakon nyomulhatott csak be. Magának kereste a bajt. Azért persze sajnálom. A rohadt dög meg sem ette, csak hobbiból kivégezte. Milyen kedves kis háziállat, nem?

Felmondott a takkerünk, igaz, hozott maga helyett utánpótlást.
Mikor lesz még egy olyan, aki ezüstszínű Mercivel jön takarítani??
Úgy érzem, ez emelte a házunk presztizsét, és most vége, visszasüppedünk a kismotoros falusi sztenderdbe.

Add tovább - page 23 játék

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

"Azt olvasta, amit senki sem olvashatott, amiért bárki mást azonnal agyonlőttek volna."
(Viktor Jerofejev: A jó Sztálin)

A neszharisnyán találtam.

Milyen kár, hogy nem a harmadik mondat kellett, az így szólt volna:

"A háború utáni, kiéhezett Moszkvában a nagyanyám lelkesen hívta fel anyámat a munkahelyén, hogy beszámoljon neki a reggelimről:
- Vityusa megevett egy egész üveg fekete kaviárt!"

Az már a vég, hogy az Egykismalacröfröfröf szövegére kerestem a gugliban?
egy+kis+malac+lyrics.

Azt nem is mondtam, hogy jártak nálunk Antsáék, és egész csomó nagyonszép ajándékot hoztak nekünk, cserébe pedig csak egy egészen rossz pestós tésztát kaptak. Még pár év, és remélem Jógyerek az én lányomat smárolja le a homokozóban.

És najó. Győzött a lelkiismeretfurdalás. Rómába megyünk lánygyerekkel, nem pedig Amszterdamba nélküle. Bocs S.

Bement anyám a Rossmannba. Most tekintsünk el tőle, hogy vajon miért nem a dmbe, mert már úgyse megy oda többet. Vett ezt-azt, pelenkát az unokájának, fogkrémet, alapozót. A pénztárnál:
ANYÁM. Biztosan mindent számolt? Keveslem az összeget.
PÉNZTÁROSNŐ (a másik pénztárossal beszélget, rápillant a blokkra, de nem néz bele a kosárba). Igen, minden megvan.
Anyám fizet, elpakol, majd távozna, de becsipog kifelé. Biztonsági őrök berángatják egy raktárba, mindenét kipakolják és azzal vádolják, hogy el akart lopni egy alapozót. Ugyan a pénztárosnő elismeri, hogy anyám kérdezte, mindent számolt-e, az alkalmazottak derüsen közlik, hogy a jegyzőkönybe úgyis azt írnak, amit akarnak, hisz azt neki aláírnia sem kell.
Anyám rendőrt hivatott, majd hazament, és végigzokogta a tegnapi napot.

Kiírtam cdre egy rakás fényképet anyáméknak, hogy válogassanak, és csináljanak papírképeket belőle. Apám el is ment az illetékes boltba, és kiválogatta, mit szeretne előhívatni. Csak vele történhet meg, hogy az összes olyan fotóról kapott papírnagyítást, amit nem kért, és persze egyetlen egyről sem, amit szeretett volna.

Apám hisztérikusan berzenkedik a modern technikától, így aztán törvényszerű, hogy folyamatosan ehhez hasonló dolgok történnek vele. Szerint a föld legundorítóbb teremtményei a rendszergazdák, akiket ő programozóknak esetleg számítástechnikusoknak hív.

Szülinapi ajcsiba elvisz majd a Pasi Amszterdamba, mert ott én még sosem voltam, pedig hát... Most meg végképp kedvet kaptam a "Tekerj egyet Amszterdamban" reklámtól.
Szerintem egy három és fél hónapos Lánygyereket már itt lehet majd hagyni egy hétvégére a nagyszülőkkel. Ugye? Ugye.

Öregségemre Frank Sinatrára vágyom. Márpedig nekem nincsenek ilyen zenéim. Azért megoldom.

Ja, és ha valaki még nem látta volna: S-éknél is nőtt a létszám.

Csinálok albumot Lánygyereknek.
Kezdődik azzal a fotóval, amin öt darab pozitív terhességi teszt van, aztán lesznek benne ultrahangok, terheses képek, aztán a szülés, aztán meg a fotók róla. Előhivattam ma a képeket papírra, vettem albumot, csak éppen ragasztóm nincs, amivel beragasztgassam a javakat, mert persze olyan albumot vettem, amibe ragasztani kell, nem olyat, ami öntapadós.
Ez lesz a holnapi projektem, szerzek ragasztót.

Élünk.

Nahát, most vettem észre, h a postokat lehet kommentelni. Milyen érdekes!!!

Érdekes, hogy mennyien kiakadtak, amikor elmondtuk, hogy a Pasi az én (alkohollal erősen dúsított) tejemből ivott tejeskávét a múlt hétvégi esküvő másnap reggelén. Pedig a gyereknek ezt úgyse adtam volna oda, viszont az én lakásomban nem volt rendes tej, hiszen mi sem voltunk ott a szülés óta.
Vicces, hogy csomó barátunk az anyatejet valamiféle gusztustalan váladéknak fogja fel, pedig szemlátomást nem mérgező (a lánygyerek heti 25-30 dekát hízik tőle), ráadásul szerintem is tök finom.

Mit is mondjak?!

Rengeteg minden történik velünk. Például már kétszer voltam közértben. És rájöttem, hogy babakocsit és bevásárlókocsit egyszerre tolni képtelenség.
A kismama vásároljon keveset kosárral, vagy rakja a gyerekre a zsák mosóport a babakocsiba.

Férjhez adtuk.

Holnap esküvőre megyünk. Mire észbekaptunk (és összefogtunk) Ssel nászajándék ügyben, a lista minden eleme elkelt. Marad a vásárlási utalvány, ugyanoda. Remélem, akad még a Goában valami, ami tetszik nekik és nem volt rajta a listán.

Lánygyerek életének első keserű tanulsága: ebben a világban még a szarér' is meg kell küzdeni.

Nincs a földön még egy olyan mázlista, mint én. Lánygyerek egy mormota, és csaknem végigalussza az éjszakát. Én is egész kipihent vagyok, csak a Pasi fog kimúlni végkimerülésben, mert ő szegény állati rosszul alszik újabban. Izgul.
Az öccse (a sógorom) tegnap bevallotta, hogy a fia születése után heteking csak akkor volt nyugodt éjjel, ha hallotta, hogy üvölt a gyerek.

Na, akkor élménybeszámolok egy rövidet.

Először is leszögezném, hogy szülni jó, feltéve, hogy van kéznél epidurál és olyan gyorsan megy, mint ahogy nekem. Este hétkor mentünk be a kórházba, és fél 11-re megvolt Anna Lili, ami az ottani nővérkék szerint első szülésnél jó szintidőnek számít.

Amíg nem értünk be a kórházba, volt néhány olyan fájásom, hogy megtudtam, mi a magyarok istene, viszont szerencsére olyan ütemben tágultam, hogy így megúsztam az összes gusztustalanságot mint borotválás (úgyis gyantáztattam nemrég) meg beöntés (úgysem jött ki semmise, egész délután fostam ugyanis - bocs), mert ha ezekre sort kerítenek, már nem tudják bekötni az érzéstelenítést. Így viszont sikerült, és frankón mondom, az iszonyatos fájásokat tökéletesen elmúlasztották, és csak a kitolásra hozták vissza, ami viszont legalább kevés ideig tartott, és ráadásul dolgozni kellett közben, ami sokkal elviselhetőbbé tette, mint a vajúdást, ami alatt nem lehet csinálni semmit.

Az első nagy meglepetés az volt, hogy Lánygyerek milyen szép és kisimult volt rögtön a születés után.

A második meg az, hogy milyen kicseszett kellemetlen dolog egy gátvarrat. De mostanra nagyjából oké, és már ülni is tök jól tudok.

Tessék parancsolni: íme Anna Lili.

Nos. Az utóbbi egy hét alatt fogytam tíz kilót, viszont rendelkezem egy Lánygyerekkel, aki tegnap éjjel egyhuzamban hat órát aludt, majd egy kaja után ráhúzott még négyet. Az étvágyát és viszonyát a cicihez az apjától örökölte.

Lánygyerek amúgy természetesen gyönyörű, szép hosszú haja van, aminek minden egyes szála az égnek áll. Bár teli volt a szülészet hajasbabákkal, az enyém volt az egyetlen punk a csapatban. Nagyon cuki.

Elég ciki na, plázapatkány lettem öregségemre.

Annyira nem bírom terhesen a meleget, hogy a Pasival úgy tervezzük a programunkat, hogy légkondis helyről légkondis helyre osonjunk, így tegnap megnéztük a Munkácsy kiállítást (nem volt elég hideg), utána ebédeltünk egyet egy sznob étteremben a várban (jó kaja, bénaságok a kiszolgálásban és nem volt elég hideg), aztán bevettük magunkat a Mammutba, és ott mulattunk este hétig (kávé, mozi - végre elég hideg), aztán kimerészkedtünk a való világba.

A következő gyerekemet májusban vagy novemberben akarom szülni, pusztán klimatikus meggondolásból. Na jó, novemberben, és akkor a két oroszlánnal szemben lesz két skorpió a családban.

Hogy darabonként hullana ki a foga annak a csótánynak a centrum parkolási társaságnál, aki megszüntette hogy ha aznap tejelsz, kevesebb büntetést fizetsz. Most a tarifa 3080 huf az első három napra, azt kész.

Ezt úgy utaltam át az imént, hogy ma egyébként 800 forintot dobtam be a tetves órájukba, ugyanis a lakásom környékén (ahova nem vagyok bejelentve és nincs parkolási engedélyem) 280 forintba kerül egy óra.

Nem, nem a várban lakom színaranyból készült palotában, sőt, nem is a central parkban, hanem viszonylag közel a Moszkva térhez. Amely tér másik oldalán az ugyanilyen kis utcácskákban egy óra parkolás 120 forintba kerül. Persze burzsuj második kerületi vagyok. Ilyenkor. Rohadék köcsögök.

Jelentem, egyelőre nem szülök, hiába jósolta meg két hete a szülésznő, hogy max két hét, hiába a brutális melegfrontok meg a nyitott méhszáj, Lánygyerek még bent akar maradni. Az eredeti ütemezés szerint még tíz napot teljesen jogosan tölt bent, úgyhogy nem is lehet rá neheztelni.

Ma bementem egy teljesen szürreális és nagyon eldugott babadiszkontba, ahol egy teljesen szürreális pasas volt az eladó, akit kevéssé érdekelt, hogy én mit akartam, és irgalom nélkül végigsorolta nekem a fullos babakelengyét, valószínűleg nem nézte ki belőlem, hogy sikerült mindent beszereznem. A szürreális pasas mellesleg azt is közölte, hogy 3,5-4 kilós gyerekem lesz, ezt ránézésre állapította meg. Mindenesetre vettem tőle egy csomag egyszerhasználatos bio nadrágpelenkát.

Most úgy állok, hogy Lánygyerek várható méretében beszereztem ötféle pelenkát, és ha megszületik, rögtön piackutatok, hogy melyik a jó. A bio azért bio, mert kukoricából van, és ez az egyetlen, ami lebomlik, szemben a többivel, ami ezer év alatt sem.

Az előbb egy tíz centis átmérőjű pókot találtam a konyhaszekrényben. Nem jellemző rám, hogy sikoltozni kezdenék rovartól-bogártól-egértől, de ettől most sikoltozni kezdtem.

A Pasi le akarta volna fényképezni, de nem hagytam. Most már (hogy három kerttel arrébb vitte) kicsit sajnálom, még életemben nem láttam ekkorát, és fogadok, hogy ti sem. Remélem, nem hagyta itt a gyerekeit a lábasok között, megelevenedett horrorfilm lenne, ha birtokba vennék a házat.

A Pasi szerint ilyen pókok előfordulnak, és nem halálos a marásuk. Hiszem is meg nem is, mégse tréfa egy olyan jószág, ami le tudja harapni a fél karomat.

Ebben a városban lehetetlen feladat irgalmatlan méretű kartondobozt szerezni. Akinek lenne (például fukarék), azon nyomban ledarálják alighogy kipakoltak belőle. A bútorboltosok nemigen adhatják oda, mert valamiben a vevőnek is haza kell vinnie a zsákmányt. A közértesek tagadják, hogy lenne ilyenjük (match) vagy szintén rögtön ledarálják (kaisers). A legnagyobb, amit ajánlottak egy mikrósdoboz volt, de azt szánakozó kacajjal otthagytam, annál ugyanis sokkal-sokkal-de-sokkal nagyobb kellett volna.
Amúgy köszönöm, nem kérek ötleteket, holnapra kellett volna, de már nem fogok tudni intézkedni.

Érdekes módon a közelgő szülésem hálóing és fürdőköpeny-vásárlási lázat generál a szeretteimnél. Ebben az a jó, hogy a hálóinget ab ovo gyűlölöm, fürdőköpenyileg meg ma számoltam, öt darab volt belőle eddig (már hat).

Fköpenyben kizárólag a bokáig érő, lehetőleg kapucnis frottírt tudom elviselni, amit számtalanszor el is mondtam mind anyámnak, mind a férjemnek, szemlátomást tök hiába. (Pedig a Pasival direkt azért közöltem, nehogy olyan helyzetbe kerüljek, hogy kapok tőle valamit, amit utálni fogok. Mint anyámtól többször. Mint anyósomtól egyszer.)

Ehhez képest anyámtól tegnap ismét egy vajszínű műselymet kaptam hozzávaló hálóinggel (visszavittem kicserélni, de egy teljes óra kellett, mire az üzletben találtam valamit, amit még ebben az életben hajlandó leszek felvenni), ma viszont a Pasitól egy ugyanolyat, mint amit már korábban is kaptam tőle, és már akkor sem szerettem. Ezt nem lehet kicserélni. Ráadásul halványlila sejtelmem sincs, miért vette, mikor arra kértem, hogy merevítő nélküli, síma pamut melltartót nézzen.

Ja, és közben rémes egy szemétnek érzem magam, akit mindenki próbál megajándékozni, de aki semminek sem örül. Rosszabb pillanataimban meg az a gyanúm, hogy üldözőbe vettek az utálatos fürdőköpenyek, és sosem szabadulok meg tőlük, mert mindig jön majd egy újabb.
Juteszembe, nem kell valakinek fürdőköpeny? Van négy, amit szívesen átpasszolok. A két hosszú frottírt nem adom.

Ma majdnem volt kártya, de aztán rövid villongások törtek ki, hogy P hátfájása (nem tud ülni) vagy az én terhességem (a kanapéról nem tudok a dohányzóasztalig előredőlni) a nyomósabb érv. Végül nem kártyáztunk. P ma a szokottnál is jobban szeretett volna folyamatosan a főszereplő lenni. Pedig a szokott is épp elég durva.

Tulajdonképpen természetes, hogy az ügyintéző hölgy sokkal szívesebben játszik a fiával az önkormányzat kertjében, és kortyolgat hideg limonádét, mint hogy nyomtasson nekem egy másolatot a házassági anyakönyvi kivonatunkból - nem is tette. Viszont derűs mosollyal közölte, hogy kérjek onnan, ahol az esküvőnk volt, és a legkevésbé sem zavarta, hogy neki is ki kellene adnia a másolatot, ha kérem.

És akkor csodálkoznak a helyiek, hogy szarban a falu és nincs pénz, miközben alkesz a polgármester, mulatni járnak be a kisasszonyok az önkormányzatba, és képtelenek vagyunk találni valakit, aki tisztes órabérért lenyírja a füvet, mert eddig mindenki eltűnt három alkalom után. A falusi varrónő múltkor elfelejtette felhajtani annak a nadrágnak a szárát, amit felhajtani vittem hozzá, a villanyszerelőnek meg örökké tartozni fogunk, mert nem hajlandó idejönni és befejezni, amit megígért.

Ha azt hiszitek, hogy vidéken dolgosak az emberek, hát közölhetem, hogy itt kurvára nem azok.

És persze az egész régi falu a mi új utcánkat utálja, ahonnan hajnalban elmennek az emberek a városba dolgozni, és csak este érnek haza, viszont aszfaltozott az út és nincs egy alkoholista se.

Megállapíttatott, hogy Lánygyerek akármikor előbújhat, szinte tuti, hogy nem húzzuk augusztus 6ig. Holnaptól az orvosom szerint már ér szülni, de én még azért növeszteném ezt a csajt egy-két hétig.

Nagyon elégedett vagyok.

Sajnálom, hogy a bécsi hétvége után azzal jövök, hogy végre van babakocsink, de becsszó, nagy kő esett le a szívemről, úgyhogy ez sokkal fontosabb volt, mint egy sznob vacsora* vagy középerős Goya-Picasso kiállítás*. Kurva jó babakocsink van méghozzá, ha már egy kisebb ország GDPjét költöttük rá.

*Azért ezek is megvoltak.

Péntektől elhúzunk Bécsbe, utána viszont kuss a nevem: jövő szombattól már ér szülni, legalábbis a nőgyógyászom szerint. Én még kivárnám az augusztus elejét.

Lánygyerek mostanra kb két és fél kiló, ami azt jelenti, hogy nagyjából elérte az érett méretet. Igaz, tegnap egy fiú 15 kilós görögdinnyét vett előttem a zöldségesnél, ami nem is volt annyira hatalmas. Mármint az érett dinnye. A görögdinnye sűrűsége nagyobb, mint az újszülötteké.

Hétvégén Spisska Nova Ves (némely s-ek tetején szlovákos pilicka)-ben jártunk. A Pasi ejtőernyőzött, én meg jobbra-balra cimbiztem. Állati könnyű rokonszenvet kiváltani, ha az ember úgy néz ki, mint aki egyben lenyelt egy jó nagy görögdinnyét. Most aztán van egy csomó új haverunk, akiknek mind írhat majd a Pasi smst, ha megszületik a leánygyerek.

Konkrét, tárgyiasult autóm van.
bibibiii.