Tegnap vettem csizmát. Azt hiszem, már írtam néhány hete, hogy keresem, de nem találtam az istennek sem, hát a helyzet tegnap csúcsosodott, amikor bementem a vagabond boltba, és megvettem, és alig volt drágább, mint az öregségi nyugdíj minimuma. Alig mertem bevallani a Pasinak, de ő fel sem vette, csak annyit mondott, hogy látszik, nem tudom mennyibe kerül egy pár drága cipő. Aztán S világított rá, a pasicipők sokkal drágábbak, így az ő arcuk még nem torzul el, amikor a mienk már régen.

És láttam egy nyúlszájú fiút a földalattin, és annyira megsajnáltam. Elég fiatal volt, és azon töprengtem, hogyan lehet kiegyensúlyozott és magabiztos az, aki nyúlszájú, és hogy vajon mennyire tünteti el a plasztikai sebészet, és hogy vajon miért nem merek a szemébe nézni, és kapom félre a tekintetem. Aztán kényszerítettem magam, és összeakadt a tekintetünk, de nem történt semmi, csak előreengedett leszállásnál, mert udvarias is volt.