Nahát, egy ilyen esküvő kifogyhatatlan forrása a jobbnál jobb családi hisztiknek, most éppen azon sértődött vérig az én édesanyám, hogy nem vele megyek ruhát nézni. Márpedig nem vele megyek az biztos, mert
1. brutális terrorista, akihez képest én csak nyeletlen kétéves (vagy nyeretlen??? mit jelent ez egyáltalán? Egyiknek sincs semmi értelme. Mit nem nyelt? vagy nyert? vagy nincs nyele??) vagyok (tessék megkérdezni S-t, aki szerint már én is, pedig dehogy)
2. az ötödik percben tajtékozva üvöltenénk egymással, én azért, mert szóba sem jöhet habosbabos abroncsos, ő meg azért mert szerinte meg csak olyan.

Az, hogy nem vele megyek ruhát nézni, az ő szájából így hangzott:
"és elmegy valamelyik vihogi tini barátnőjével"
Nos, remélem S most nagyon megtisztelve érzi magát, kiváncsi vagyok, mikor nevezték tininek utoljára. Nem mintha öreg lenne persze, de hát én 28 vagyok, a barátnőim sem a 16-ot töltik be az idén. Na.

Apukám, aki áldott türelmes ember, szépen kért az előbb, hívnám már fel az anyámat és engeszteljem ki, mert neki (apukámnak) is csak egy idegrendszere van, és anyukám most őt is utálja, mert zendülő, és az én pártomat fogta (pedig csak röhögött nagyon, karöltve a Pasival)

Szóval így. Komolyan mondom, tiszta mázli, hogy ilyen viszonylag sebesen házasodunk, el sem tudom képzelni mi van azokkal, akiket a család hat hónapig paráztathat előtte.