Csak olvasom a blogokat, van akit a vásárlás elégít ki, mást a kefélés, szándékosan nem linkelek, köcsög dolog fikázni, elvégre semmi/senki sem kötelező, ugyanúgy rá tudok csodálkozni a végtelen ürességre mint a döbbenetes okosságra máshol.

Egy napja nem dohányzom. Nem nagyon rossz (egyelőre). A kollegáim szó nélkül tudomásul vették, és azt is, hogy azért kimegyek velük, mert továbbra is jár az a tíz perc szünet kétóránként.

S az ebéd mellett gyanakodva nézett:
-de mi van?
-de most tényleg mi van?
-na ne szórakozz, mi van?
-idefigyelj, mi van, terhes vagy?
Hát ennyire hisznek az embernek a barátai.

Néha azért elfelejtem, hogy nem dohányzom, és majdnem nyúlok a dobozért, de nem. Aztán ma az utolsó, véletlenül még a táskámban kallódó öngyújtót is nekiadtam Snek. Az a trükk, hogy beleélem magam a repülőgép-érzésbe. (bármilyen hosszú repülőutat könnyedén ki lehet bírni, mert TUDOD, hogy nem lehet dohányozni). Hát így.