Nos, síelni továbbra sem tudok, de szép helyen voltunk, lesznek majd fotók.

Az esküvőtől valószínűleg meg fogok őrülni, az anyám ugyanis arra tette fel az életét, hogy a halálba szekáljon. Ma végülis csak a fél éjszakát töltöttem miatta ébren. Most az a stratégiám, hogy semmilyen formában nem vagyok hajlandó vele kommunikálni konkrétan a házasságkötő teremig. Szegény apukám, ő fogja meginni a levét.

A cicáknak jó sora volt nélkülünk, a nagyobbik kövérnek épp csak a feje gurult ki a ruhásszekrényből a jöttünkre, lustán bámult, és csak határozott felszólításra jött oda köszönni. Viszont kivételesen csak hányt a kocsiban, de eltekintett attól, hogy be is szarjon. Kis öröm is öröm. Mondjuk megdolgoztunk érte, öt perc haladás után tartottunk öt perc szünetet. Így lett a nettó harminc perces útból bruttó egy óra.