Elvileg mához egy hétre szülök.
A helyzet kissé komikus, mert dr B Terv (akit a régi, jól bevált orvosom helyett kellett újítanom a második terhességem 8 hónapjában) most éppen szabadságon van (csak a lúzerek újítanak így, tudom), így ha most szülök, azt C Terv doktornőnél teszem majd. Dr B Terv amúgy még egy dr D Terv számát is felírta nekem, itt kezdtem gyanakodni, hogy B Terv doki kicsit izgulósabb a kelleténél.
Ennyi terv között egyébként én legszívesebben C Terv doktornőnél szülnék, erre kedd reggelig van időm. Ennél tovább már csak udvariasságból sem húznám, hiszen több orvos már egy hónapja megállapította, hogy napokon belül szülök, igazán kellemetlen lenne még túl is hordani ilyen körülmények között.

Mulatságos népség a biztosítóké. Rendkívüli örömmel fogadják a pénzem, amikor 31 hetes terhesen megkötöm a legfullosabb utazási biztosítást, de sajnálattal közlik az apróbetűs részben, hogy ha bármi, terhességgel vagy szüléssel kapcsolatos dolog történne velem, na azt pont nem fogják kifizetni.
Úgyhogy ma szereztem magunknak európaibiztosításikártyát, mert vasárnap megyünk nyaralni. Nem mintha szülni készülnék, de elég babonás vagyok ahhoz, hogy elhiggyem: ha nincs biztosítás, biztosan beüt a ménkű.

Naponta többször változik, hogy már csak vagy még mindig kicsit több, mint két hónap van hátra.
A márcsak fázisban azzal nyugtatom magam, hogy nem én leszek az első, akinek második gyereke születik. És, hogy a többiek közül egy csomóan nem is lettek rokkantak, zombik vagy bolondok.
A mégmindig fázisban meg azzal, hogy a háromnegyedén már túl vagyunk.
Rinyálás ide vagy oda, azért másodszorra is szeretek terhes lenni, ezt muszáj leírnom, nehogy Natasa egyszer majd elolvassa, és megsértődjön. Üzenet a jövőbe:)

Még azt szeretném mondani, hogy S elképesztően gyönyörű menyasszony volt, király volt a ruhája, cipője, sminkje, de a legeslegjobb a haja volt. Shez illő, vagány szénaboglya-kreáció. Megszórtuk őket gyorsrizzsel, úgyhogy remélem, ő is mihamarabb csatlakozik a nappal is ráérő asszonynépek táborához. Már alig várom.
Éljen az ifjú pár!!!

Kicsit beszűkült a horizontom, nemigen terjed túl a játszótér-közért-lukács hármason.
Annalilit legalább napi két órán át kell szellőztetni, hogy használható legyen.
Közértbe menni muszáj.
Lukácsba járni nem muszáj, de ragaszkodom a heti két úszáshoz, mert rettegek attól, hogy teljesen leépülök, és nem lesz kondim a szüléshez.
Így aztán olyan dolgok varázsolnak el, mint a furán úszó emberek a Lukácsban, akikből szerencsére jó sok van, szinte folyamatosan lehet rajtuk csodálkozni másfél kilométeren át.

Ma például nagy örömmel fedeztem fel újra azt a rég nem látott nénit, aki úgy tud mellúszni, hogy minden tempó végén kiemelkedik a felhúzott-összezárt lába a vízből. Nem mondom, meg lehet csinálni, de nem könnyű.
Másik mai kedvencem a függőlegesen úszó nő volt, aki minden tempó elején lesüllyedt fél méter mélyre, aztán a végére előkerült a felszínen. Kipróbáltam ezt is, kifejezetten ajánlanám rövid, de mély medencékbe.

Ja, mert hogy múljon az idő, utánozni is szoktam a furán úszó embereket, persze csak diszkréten. Meg is tudom ideologizálni: a fura úszótechnikák sokkal fárasztóbbak, így jobban használnak a kondinak.

A legnagyobb kihívást persze továbbra is a kötelékben úszó nénik jelentik: hárman úsznak egymás mellett, fej magasan kinn a vízből (fárasztó!!!), beszélgetnek. Gyakorlatilag függőleges helyzetben vannak, vagyis nem lehet átúszni alattuk, a kötelék szélessége miatt kikerülni őket reménytelen (két kötelék elég a teljes medence megbénításához), viszont annyira lassúak, hogy olyan lassan én nem tudok úszni, csak elsüllyedni, ezt minden szerénytelenség nélkül állíthatom. Így, ha beszorulok a kötelék mögé, az egy tempó/fél perc taposás/tempó/taposás marad. Ez ugyan nem használ a kondinak, viszont annyira idegesítő, hogy lehetőséget ad az anyaélethet amúgy is elengedhetetlen buddhista türelem gyakorlásához.

Úgy néz ki, hogy a második gyerekünk is lány lesz.* Nem kell kidobnom a tíz tonna rózsaszínű ruhát.
És eladtuk a házat.
És béreltünk újat. És bent fogunk lakni a civilizációban.
Éljenek a jó hírek!

*Oké, oké. Augusztus 3 a céldátum, és éppen ma láttam, hogy példaszerű mennyiségben rendelkezik pitvarokkal, kamrákkal, kezekkel és lábakkal. Valamint valószínűleg puncival. Ha minden jól megy, Natasának fogják hívni, és pontosan két évvel Annalili után születik, az arany disznó évében.

És ha túlesünk az új kérón szükséges javításokon és a költözésen, ígérem, írni is fogok.

beszippantott a rózsaszínű terminátor. de élek.

Két nyugdíjas néni a faluból 5 rugót kapott a Kossuth téren, két órai lófrálásért. Egy jólöltözött anyuka kisgyerekkel - ha beigérem, hogy reggelig maradok - biztos ér vagy harminc ropit. Három nap, és megduplázzuk a gyest.

Ma Zsoltika, a fodrászom annyira belefeledkezett a városban történtek feletti busongásba, hogy megszárította a hajamat, pedig ezt a feladatot általában a szolgálatot teljesítő, kevésbé menő beosztottaknak delegálja. Két fő baja volt neki: 1. félti az üzletét 2. sajnálja, hogy azt a szép térkövet összevissza hajigálják a vandálok (sic!), és így elrondítják a Szabadság teret.

Könyörgöm, valaki csináljon már egy olyan aerobic dvd-t, amiről ki lehet kapcsolni a beszédet, és csak a zene szól. Nem hiszem, hogy csak engem idegesít, amikor Cindy (a személyi edzőm) hatvanadszor is elmondja, hogy vigyázzak, ne hajtsam túl hátra a fejem, meg vigyázzak, ne menjen a térdem a lábfejem elé. És igen, dvdre tornázom, mert ilyen az anyaállatok sorsa. De egyszer csinálok egy ilyen dvdt, és mocsok módon meggazdagszom.

A bébikártyacsapat új taggal bővült. Már három lányunk van, még egyvalaki csinál egyet, és kezdhetnek bridzselni tanulni, míg elég idősek nem lesznek a rikikihez.

Vasárnap, amíg a gyerek mit sem sejtve aludt egy reptéri konténerben, én kiugrottam egy repülőgépből. Csak felszállás után jutott eszembe, hogy talán mégsem volt bölcs dolog az apjának és az anyjának egyszerre felszállni egy ilyen lélekvesztőre, aztán kiugrás után meg az jutott eszembe, hogy ÉN NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!!.
Mindazonáltal jó volt, amíg az ernyő nyílása után rá nem döbbentem, hogy a tériszony az 1500 méter magasan is tériszony, mondjon akárki akármit. Úgyhogy szívesen megyek máskor is.

Hazajöttünk mindenféle nyaralásból, de én úgy belejöttem, hogy egy-két napon belül vissza is megyek Lánygyerekkel Balcsira még egy pár napra. Szóval élünk és virulunk, Annalili megtanult járni és valamivel később kinövesztette az első fogát is.

Szégyellem bevallani, de tegnap loptam egy bőröndöt az auchanból. Nem direkt volt, miután becsülettel prezentáltam az összes árut a pénztároskisasszonynak, ő csak egy bőröndöt számolt, pedig ketten voltak.
Remélem ezért a vallomásért nem tartóztat le a rendőrség. Ha nem írnék, ne rohanjatok a börtönökbe érdeklődni, holnap elutazunk. (sajtóértelmezése: elmenekülünk az országból az igazságszolgáltatás elől)

Voltunk Amszterdamban. Jó volt. Bizonyos részletek kissé homályosak, és a rendelkezésünkre álló fényképezőgép megtagadta az együttműködést, így sok kép sem lesz.

A "nem vagyok eléggé kész" parákat szépen beosztuttuk, pénteken S érezte úgy, hogy nem rakunk kielégítő mennyiségű cuccot a cigikbe, szombat este Nyulika parázott, hogy mi több spacecake-et ettünk, ezért aztán egy másodikat is el kellett fogyasztanunk, ami nagyjából halálos következményekkel járt (szerencsére már otthon voltunk, mire igazán beütött), aztán vasárnap rajtam volt a sor, nem bírtam belenyugodni, hogy ott kell hagynunk azt a rengeteg javat, és el akartam szívni mind egy szálig, de persze nem sikerült. A maradékot végül netten összecsomagoltuk, és elajándékoztuk egy szimpatikus magyar fiúkból álló csapatnak.

Vállalom a szégyent: messziről elkerültünk minden múzeumot, csak gyalogoltunk, kávéztunk, szívtunk és moziztunk (csatornaparti kávézó vagy coffeeshop teraszán ülve szívtuk magunkba a várost), mindből sokat, először voltak igazi vizuális élményeim fűtől (hullámzott a házfal a csatornaparton - lenyűgöző volt), és először láttam olyan várost, ahol az emberek tényleg biciklivel járnak (szintén lenyűgöző volt).

És a három nap szabadság valóban felér egy újjászületéssel. Receptre írnék fel egy ilyen hétvégét minden kisgyerekes anyának évente legalább egyszer.

Hát tessék. Hiába kapartam össze minden bátorságom, hogy kiugorjak egy működő repülőből (ép ember, ép ésszel, ép gépből... ugye), a tandempilóta és ernyője nem érkeztek meg. Ennek ellenére az ejtőernyős boogie* remek volt, lecseréltük a szomszédos városbeli csilivili szállodánkat egy reptéri fémkonténerre, istenien mulattunk, és a Pasi kedden megdöntötte all time napi rekordját hat ugrással. Én meg majd legközelebb csatlakozom, ha az istenek is úgy akarják.
*ejtőernyős boogie: olyan esemény, amikor a reptéren összeverődik számtalan ejtőernyős, szórakoztatóan primitív körülmények között laknak, nappal ugrálnak, este az ugrásaikat nézik videón, azon nagyokat röhögnek, tisztességgel isznak, és ettől pompásan érzik magukat.

Megkönnyebbültem. Mégsem vagyok robot, és erről igazolásom is van. A blogger küldte.

Éppen egy felháborodott postot terveztem írni arról, milyen ócskák a magyar utazási irodák weboldai, de most még jobban felháborodtam azon, hogy a blogger word verificationt alkalmaz, hogy kiszűrje, spam blogger vagyok-e. Kedvesen értesítettek róla, hogy egy személy majd ránéz a blogomra, és eldönti ember vagyok vagy robot.

Dear Blogger Personell,
let me assure you, I am a real person. Would you like me to send a picture?
Yours sincerely: félértelmiségi

Namindegy. A lényeg persze az, hogy iszonyúan böngészem az irodák ajánlatait, a fő szempontom természetesen a játszótér, minél több gyerekmedence, homokos tengerpart és hasonlóan szánalmas dolgok.

Látszik, hogy öregszem: amikor a péntek esti buli után hajnalban kimentem hányni, öregesen elhelyezkedtem a vécén, és magam elé kaptam egy vödröt. Csak nem fogok harminc felé közeledve a fajansz fölött görnyedni!
A pénteki előzmények után egy szombat déltől vasárnap délig tartó sátrazós-bográcsozós összejövetelnek adtunk otthont, és ismét az öregség: hajnalban a kártyaparti közepén elmentem aludni.
A vasárnap fő projectje az volt, hogy nemdohányzó barátnőnk számára bongot készítsünk ásványvizes üvegből. Megint bebizonyosodott, hogy az internet végtelenül hasznos dolog: remek útmutatót találtunk és remek bongot készítettünk. Öregségünk vasárnapi bizonyítéka az volt, hogy mindketten bealudtunk az esti meccsen, nekem ez hasznos volt, mert így csak ma tudtam meg, hogy a köcsög, impotens franciák (és a vak, köcsög és impotens bíró) miatt elbuktam 3000 pontot, ahelyett, hogy nyertem volna 6000-et.