Szokatlan dolgok jönnek, lelkizés.
Ő írta ezt itt.
Én meg erre írom ezt itt lent. Nem szoktam de most. Nem fér bele a shoutboxba, ennyi mentségem van. Amúgy meg riszpekt.


Közhely, hogy a szakítással az egyik fél mindig sérül, sose akarják ketten pont egyszerre pont ugyanannyira, az egyiknek mindig jobban fáj. De nem zsetont tesz fel és nyer, aki elmegy, mert fájdalmat okozni annak, akit éveken át szerettél és szeretsz mind a mai napig, nagyon fáj.

Nem úgy, mint amikor elhagynak, és hirtelen üres és ellenséges lesz a világ, mint ahonnét eltűnt az értelem és a rendezettség, hanem mardosóan fáj, gyötrően, nem csak a lelkiismeret, hanem a kétség is, meg kell-e tennem tényleg, okozhatok-e ilyen fájdalmat talán tévedésből, és van-e út visszafelé, ha tényleg.

Az öregedéssel együtt jön a félelem, amikor egyszer már nagyon elhagytak, tudsz-e többé teljes szívből bízni. Ki tudsz-e még egyszer nyílni ugyanúgy. Amikor már egyszer nagyon rosszul választottál, honnan tudod, hogy most jól, és tudhatod-e, hogy most örökké. Ha egyszer már hagytál el valakit nagyon, honnan tudod, nem okozol-e majd még több fájdalmat másnak, és kockáztathatod-e.

Csakhogy. Ha minden félelmet kiküszöbölsz, nem járhatsz soha senkivel, nem sérülsz és nem sértesz, csak elsorvadsz. Vagy elkezdesz felnőtt kapcsolatokat létesíteni, tele félelemmel és bizonytalansággal, de tudással és tapasztalattal is, és lassan haladsz és építesz. Napról napra nyílsz meg, talán csak évek alatt teljesen, és nem zsetonokat teszel fel, hanem a szívedet, mert máshogy nem lehet.

A játék célja nem az, hogy a te értéked megmaradjon. Az igazi cél az, hogy (de hülyén hangzik ez majd bocs), hogy találj valakit, akivel ketten többek vagytok, mint a két ember összege. És ha két ember erősíteni tudja egymást, mégha nem is tart örökké, megtanulnak egy csomó dolgot, amit már nem lehet többé elvenni. És ha meg örökké tart, akkor egy életen át dolgozhatnak azért, hogy mindig egy kicsit többek legyenek, mintha külön lennének.

A vicces az, hogy soha nem lehetsz sem elég jó, sem elég bölcs, sem elég szexis és gyönyörű ahhoz, hogy biztos lehess benne, veled nem történik meg többet, a te szívedet már nem fogják összetörni. De lehet építeni várat az élet kis örömeiből, családból, a barátokból, a szép pillanatokból, a jó dolgokból, jó helyekből, jó zenékből, és ezekbe a dolgokba akkor is lehet kapaszkodni, ha másvalami nagyon fáj. Illetve máshogy mondom. CSAK ezekbe lehet kapaszkodni, ha másvalami nagyon fáj.

Te úgysem vagy érdekes. Semmise vagy, pici pont, még azt se tudod, miért születtél és mi a dolgod, csak nyomulsz görcsösen valami csapáson, a jó ég tudja mi felé. Pedig te csak annyira vagy fontos a világban, amennyi jót tudsz teremteni.
Hehe. Bizony adni kell ahhoz hogy kapni tudj. És erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.


Ja, és egy gyötrő szakmai kérdés. A félsertés az már baromfi??? És hogy a rákba mongyák angolul?