Ma Zsoltika, a fodrászom annyira belefeledkezett a városban történtek feletti busongásba, hogy megszárította a hajamat, pedig ezt a feladatot általában a szolgálatot teljesítő, kevésbé menő beosztottaknak delegálja. Két fő baja volt neki: 1. félti az üzletét 2. sajnálja, hogy azt a szép térkövet összevissza hajigálják a vandálok (sic!), és így elrondítják a Szabadság teret.

Könyörgöm, valaki csináljon már egy olyan aerobic dvd-t, amiről ki lehet kapcsolni a beszédet, és csak a zene szól. Nem hiszem, hogy csak engem idegesít, amikor Cindy (a személyi edzőm) hatvanadszor is elmondja, hogy vigyázzak, ne hajtsam túl hátra a fejem, meg vigyázzak, ne menjen a térdem a lábfejem elé. És igen, dvdre tornázom, mert ilyen az anyaállatok sorsa. De egyszer csinálok egy ilyen dvdt, és mocsok módon meggazdagszom.

A bébikártyacsapat új taggal bővült. Már három lányunk van, még egyvalaki csinál egyet, és kezdhetnek bridzselni tanulni, míg elég idősek nem lesznek a rikikihez.

Vasárnap, amíg a gyerek mit sem sejtve aludt egy reptéri konténerben, én kiugrottam egy repülőgépből. Csak felszállás után jutott eszembe, hogy talán mégsem volt bölcs dolog az apjának és az anyjának egyszerre felszállni egy ilyen lélekvesztőre, aztán kiugrás után meg az jutott eszembe, hogy ÉN NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!!.
Mindazonáltal jó volt, amíg az ernyő nyílása után rá nem döbbentem, hogy a tériszony az 1500 méter magasan is tériszony, mondjon akárki akármit. Úgyhogy szívesen megyek máskor is.

Hazajöttünk mindenféle nyaralásból, de én úgy belejöttem, hogy egy-két napon belül vissza is megyek Lánygyerekkel Balcsira még egy pár napra. Szóval élünk és virulunk, Annalili megtanult járni és valamivel később kinövesztette az első fogát is.

Szégyellem bevallani, de tegnap loptam egy bőröndöt az auchanból. Nem direkt volt, miután becsülettel prezentáltam az összes árut a pénztároskisasszonynak, ő csak egy bőröndöt számolt, pedig ketten voltak.
Remélem ezért a vallomásért nem tartóztat le a rendőrség. Ha nem írnék, ne rohanjatok a börtönökbe érdeklődni, holnap elutazunk. (sajtóértelmezése: elmenekülünk az országból az igazságszolgáltatás elől)

Voltunk Amszterdamban. Jó volt. Bizonyos részletek kissé homályosak, és a rendelkezésünkre álló fényképezőgép megtagadta az együttműködést, így sok kép sem lesz.

A "nem vagyok eléggé kész" parákat szépen beosztuttuk, pénteken S érezte úgy, hogy nem rakunk kielégítő mennyiségű cuccot a cigikbe, szombat este Nyulika parázott, hogy mi több spacecake-et ettünk, ezért aztán egy másodikat is el kellett fogyasztanunk, ami nagyjából halálos következményekkel járt (szerencsére már otthon voltunk, mire igazán beütött), aztán vasárnap rajtam volt a sor, nem bírtam belenyugodni, hogy ott kell hagynunk azt a rengeteg javat, és el akartam szívni mind egy szálig, de persze nem sikerült. A maradékot végül netten összecsomagoltuk, és elajándékoztuk egy szimpatikus magyar fiúkból álló csapatnak.

Vállalom a szégyent: messziről elkerültünk minden múzeumot, csak gyalogoltunk, kávéztunk, szívtunk és moziztunk (csatornaparti kávézó vagy coffeeshop teraszán ülve szívtuk magunkba a várost), mindből sokat, először voltak igazi vizuális élményeim fűtől (hullámzott a házfal a csatornaparton - lenyűgöző volt), és először láttam olyan várost, ahol az emberek tényleg biciklivel járnak (szintén lenyűgöző volt).

És a három nap szabadság valóban felér egy újjászületéssel. Receptre írnék fel egy ilyen hétvégét minden kisgyerekes anyának évente legalább egyszer.

Hát tessék. Hiába kapartam össze minden bátorságom, hogy kiugorjak egy működő repülőből (ép ember, ép ésszel, ép gépből... ugye), a tandempilóta és ernyője nem érkeztek meg. Ennek ellenére az ejtőernyős boogie* remek volt, lecseréltük a szomszédos városbeli csilivili szállodánkat egy reptéri fémkonténerre, istenien mulattunk, és a Pasi kedden megdöntötte all time napi rekordját hat ugrással. Én meg majd legközelebb csatlakozom, ha az istenek is úgy akarják.
*ejtőernyős boogie: olyan esemény, amikor a reptéren összeverődik számtalan ejtőernyős, szórakoztatóan primitív körülmények között laknak, nappal ugrálnak, este az ugrásaikat nézik videón, azon nagyokat röhögnek, tisztességgel isznak, és ettől pompásan érzik magukat.

Megkönnyebbültem. Mégsem vagyok robot, és erről igazolásom is van. A blogger küldte.

Éppen egy felháborodott postot terveztem írni arról, milyen ócskák a magyar utazási irodák weboldai, de most még jobban felháborodtam azon, hogy a blogger word verificationt alkalmaz, hogy kiszűrje, spam blogger vagyok-e. Kedvesen értesítettek róla, hogy egy személy majd ránéz a blogomra, és eldönti ember vagyok vagy robot.

Dear Blogger Personell,
let me assure you, I am a real person. Would you like me to send a picture?
Yours sincerely: félértelmiségi

Namindegy. A lényeg persze az, hogy iszonyúan böngészem az irodák ajánlatait, a fő szempontom természetesen a játszótér, minél több gyerekmedence, homokos tengerpart és hasonlóan szánalmas dolgok.

Látszik, hogy öregszem: amikor a péntek esti buli után hajnalban kimentem hányni, öregesen elhelyezkedtem a vécén, és magam elé kaptam egy vödröt. Csak nem fogok harminc felé közeledve a fajansz fölött görnyedni!
A pénteki előzmények után egy szombat déltől vasárnap délig tartó sátrazós-bográcsozós összejövetelnek adtunk otthont, és ismét az öregség: hajnalban a kártyaparti közepén elmentem aludni.
A vasárnap fő projectje az volt, hogy nemdohányzó barátnőnk számára bongot készítsünk ásványvizes üvegből. Megint bebizonyosodott, hogy az internet végtelenül hasznos dolog: remek útmutatót találtunk és remek bongot készítettünk. Öregségünk vasárnapi bizonyítéka az volt, hogy mindketten bealudtunk az esti meccsen, nekem ez hasznos volt, mert így csak ma tudtam meg, hogy a köcsög, impotens franciák (és a vak, köcsög és impotens bíró) miatt elbuktam 3000 pontot, ahelyett, hogy nyertem volna 6000-et.

Szabadságot kaptam a Pasitól és Lánygyerektől, és elmegyek egy hétvégére Amszterdamba Ssel és Nyulikával, aki átjön hozzánk Londonból. (éljen a globalizáció) Még sosem voltam Amszterdamban, és feltett szándékom, hogy most se emlékezzek majd semmire, úgyhogy sokat fogok fényképezni, legyen majd mit mutogatni az unokáknak (látod, így nézett ki nagymama a barátnőivel - szétcsapva. nem, nyuszikám, kábítószerezni csúnya dolog, én is csak vezeklésből tettem).
Úgy várom, mint régen az iskolában a szünetet, amikor elkezdtük felírni a táblára a felkiáltójeleket. Most tartok a 14 felkiáltójel közül az elsőnél. Már úgyis régóta irigykedtem az iskolásokra, hogy van nekik nagy visszaszámlálás és utána nagy szabadság meg szünidő.

Ezúton szeretnék gratulálni S.nek, aki jól megöregedett, és remek szülinapi bulija után a kocsiban hazafele a lájfizlájfot kiabáltam. leveletkaptamlájf!

A kutyánk vakondokkal harcol a virágágyásomban. A vakondok kupacokat túrnak, Pálcikakutya pedig megpróbálja kiásni őket. A végeredmény takaros, a néhány túlélő liliom bimbóit az errejáró madarak csipegetik le nagy kedvvel. Ja, és a fűnyíróasszonyunk kizárólag motoros fűkaszával hajlandó gyomlálni.

A gyerekünket pedig hiába győzködjük, hogy válasszon valami rendes karriert, és legyen például bkv ellenőr, arra mindig van kereslet - ő modell szeretne lenni.

Számtalan budakeszi házat megnéztünk, mire én is meg a Pasi is találtunk egyet, amivel elégedettek lennénk. Sajnos a kettő néhány kilométerre van egymástól, de miután úgysem jelentkezik a kutya sem, hogy a mostani házunkat megvegye, ez nem nagy gond.

Ma lesz az előző feleségünk esküvője. Lázasan, torokgyulladással és egy kertipartiból odaesve egész biztos nem fogom túlragyogni. De végül is ez rendben is van.

Ma fodrásznál voltam és kozmetikusnál. Történelmi esemény ez, mégha időközben Lánygyerek kikészítette is a nagyapját, ugyanis újabban antiszociális, és rajtam kívül (meg a Pasin kívül, aki nem befogható napközbeni bébiszittelésre), szóval rajtunk kívül mindenkit utál. Állítólag el fog múlni. Nem lenne rossz, mert hiába van a konditeremben gyerekmegőrző, ha nem tudom otthagyni a kis pukkancsot.

Már régóta lestem az alkalmat, és ma végre megismerkedtem azzal a magyarul beszélő, de arabul öltözködő anyukával, aki mindig itt sétál a fiával az utcánkban. Érdekes nőnek tűnik, most az a projectem, hogy összecimbizzek vele (nem lesz nehéz, szerintem nagyon magányos lehet), és akkor egy csomó mindent meg fogok tudni az arab családok működéséről.

Holnap házat nézünk. Izgi. Nem akarja valaki gyorsan megvenni a miénket?