Megkönnyebbültem. Mégsem vagyok robot, és erről igazolásom is van. A blogger küldte.

Éppen egy felháborodott postot terveztem írni arról, milyen ócskák a magyar utazási irodák weboldai, de most még jobban felháborodtam azon, hogy a blogger word verificationt alkalmaz, hogy kiszűrje, spam blogger vagyok-e. Kedvesen értesítettek róla, hogy egy személy majd ránéz a blogomra, és eldönti ember vagyok vagy robot.

Dear Blogger Personell,
let me assure you, I am a real person. Would you like me to send a picture?
Yours sincerely: félértelmiségi

Namindegy. A lényeg persze az, hogy iszonyúan böngészem az irodák ajánlatait, a fő szempontom természetesen a játszótér, minél több gyerekmedence, homokos tengerpart és hasonlóan szánalmas dolgok.

Látszik, hogy öregszem: amikor a péntek esti buli után hajnalban kimentem hányni, öregesen elhelyezkedtem a vécén, és magam elé kaptam egy vödröt. Csak nem fogok harminc felé közeledve a fajansz fölött görnyedni!
A pénteki előzmények után egy szombat déltől vasárnap délig tartó sátrazós-bográcsozós összejövetelnek adtunk otthont, és ismét az öregség: hajnalban a kártyaparti közepén elmentem aludni.
A vasárnap fő projectje az volt, hogy nemdohányzó barátnőnk számára bongot készítsünk ásványvizes üvegből. Megint bebizonyosodott, hogy az internet végtelenül hasznos dolog: remek útmutatót találtunk és remek bongot készítettünk. Öregségünk vasárnapi bizonyítéka az volt, hogy mindketten bealudtunk az esti meccsen, nekem ez hasznos volt, mert így csak ma tudtam meg, hogy a köcsög, impotens franciák (és a vak, köcsög és impotens bíró) miatt elbuktam 3000 pontot, ahelyett, hogy nyertem volna 6000-et.

Szabadságot kaptam a Pasitól és Lánygyerektől, és elmegyek egy hétvégére Amszterdamba Ssel és Nyulikával, aki átjön hozzánk Londonból. (éljen a globalizáció) Még sosem voltam Amszterdamban, és feltett szándékom, hogy most se emlékezzek majd semmire, úgyhogy sokat fogok fényképezni, legyen majd mit mutogatni az unokáknak (látod, így nézett ki nagymama a barátnőivel - szétcsapva. nem, nyuszikám, kábítószerezni csúnya dolog, én is csak vezeklésből tettem).
Úgy várom, mint régen az iskolában a szünetet, amikor elkezdtük felírni a táblára a felkiáltójeleket. Most tartok a 14 felkiáltójel közül az elsőnél. Már úgyis régóta irigykedtem az iskolásokra, hogy van nekik nagy visszaszámlálás és utána nagy szabadság meg szünidő.

Ezúton szeretnék gratulálni S.nek, aki jól megöregedett, és remek szülinapi bulija után a kocsiban hazafele a lájfizlájfot kiabáltam. leveletkaptamlájf!

A kutyánk vakondokkal harcol a virágágyásomban. A vakondok kupacokat túrnak, Pálcikakutya pedig megpróbálja kiásni őket. A végeredmény takaros, a néhány túlélő liliom bimbóit az errejáró madarak csipegetik le nagy kedvvel. Ja, és a fűnyíróasszonyunk kizárólag motoros fűkaszával hajlandó gyomlálni.

A gyerekünket pedig hiába győzködjük, hogy válasszon valami rendes karriert, és legyen például bkv ellenőr, arra mindig van kereslet - ő modell szeretne lenni.

Számtalan budakeszi házat megnéztünk, mire én is meg a Pasi is találtunk egyet, amivel elégedettek lennénk. Sajnos a kettő néhány kilométerre van egymástól, de miután úgysem jelentkezik a kutya sem, hogy a mostani házunkat megvegye, ez nem nagy gond.

Ma lesz az előző feleségünk esküvője. Lázasan, torokgyulladással és egy kertipartiból odaesve egész biztos nem fogom túlragyogni. De végül is ez rendben is van.

Ma fodrásznál voltam és kozmetikusnál. Történelmi esemény ez, mégha időközben Lánygyerek kikészítette is a nagyapját, ugyanis újabban antiszociális, és rajtam kívül (meg a Pasin kívül, aki nem befogható napközbeni bébiszittelésre), szóval rajtunk kívül mindenkit utál. Állítólag el fog múlni. Nem lenne rossz, mert hiába van a konditeremben gyerekmegőrző, ha nem tudom otthagyni a kis pukkancsot.

Már régóta lestem az alkalmat, és ma végre megismerkedtem azzal a magyarul beszélő, de arabul öltözködő anyukával, aki mindig itt sétál a fiával az utcánkban. Érdekes nőnek tűnik, most az a projectem, hogy összecimbizzek vele (nem lesz nehéz, szerintem nagyon magányos lehet), és akkor egy csomó mindent meg fogok tudni az arab családok működéséről.

Holnap házat nézünk. Izgi. Nem akarja valaki gyorsan megvenni a miénket?

Zsófi barátnőm hozott Hawaiiról egy izét, egy zacskóba csomagolt botot, ami a cimkéje szerint egy növény. Egy darabig nézegettem, aztán vettem egy nagy levegőt, és a használati utasításnak kb megfelelően elültettem. Dícséretes darab, szépen fejlődik, miközben Zsófi barátnőm (aki nem olvasta el a csomagolást) kirohasztotta a sajátját, így már azt is tudom, kinek kell majd adni, ha egyszer szaporítom.

Az izé, merthogy kiművelődtem ám interneten, nálunk csak aloha-fa munkanéven fut, ugyanis ez az a növény, amiből a virágfüzéreket csinálják Hawaiin. Érdeklődéssel várom, mi lesz belőle, ugyanis internetes tanulmányaim szerint ez egy fa, a képek alapján nem is kicsi. Persze a Pasi nyilván szívesen vesz majd egy kastélyt, ha kinőjük a házat.

Kilenchónapos Lánygyerek annyival már ügyesebb Papám törpeuszkárjánál, hogy nem csak beleragadni tudott az egérragasztóba, de ki is szabadult. Igaz, nagyjából tetőtől talpig egérragasztós lett, ami rávilágított arra is, mennyire szegényesen takarít a takkerünk, mert Lánygyerek (akiről természetesen nem lehetett lemosni az egérragasztót) hamarosan egy óriási pormacskára hasonlított, viszont legalább nem ragadt.

Igen, én is tudom, hogy az egérragasztó köcsögség, de mi falun élünk, és állandó harcban állunk az egerekkel, akik jogot formálnak a spájzban található javakra, ami miatt én kénytelen vagyok mindent nett kis fémdobozokban és üvegcsékben tartani, pedig egyébként rendetlen vagyok, és ez felháborít. Eddig hat egeret fogtunk.

Életem első töltött paprikája annyira jó lett, hogy soha többet nem kéne próbálkoznom vele, innen már biztosan csak lefelé vezet út.

A wikipedia nem tréfál. Itt van Jack Bauer önéletrajza, de szerepel Nina Myers és Tony Almeida (also known as Ákos ügynök - megtévesztésig hasonlít Ákos barátunkra).
És kifogytunk a szériákból. A harmadik volt a legjobb.
És a legviccesebb adalék: titkos tények Jack Bauerről.

Náthás vagyok, illetve influenzás. Amikor nem gyerekezem, akkor dolgozom. Ettől nekem még jó (mínusz influenza, mert az szar).

Ha valamilyen furmányos módon egy generátort tudnánk szerelni Lánygyerekre úgy, hogy az ne zavarja a mozgásban, simán ellátná árammal az egész háztartásunkat.
Az utóbbi pár napban megfigyeléseket végeztem két hasonló korú gyerek-egyeden, és már biztos, hogy a mi gyerekünk egy Terminátor.

Választási vacsora volt nálunk tegnap, nagypárti főételek pirosban és narancssárgában, de sütiszinten aztán helyreállt a rend, a csokis-narancsos puffancsokat négy színű cukormázzal pártosítottuk, igaz, a szoci sütiket többen T-Mobilosnak nézték, de ez a málnapiros ételfesték hibája, nem az enyém.

Az a vicces dolog esett meg velem, hogy itt van előttem két értesítő.
Az egyik szerint a főváros 18. számú egyéni választókerületében, a 40. szavazókörben a 357. számmal szerepelek a választók névjegyzékében.
A másik szerint Pest megye 10. számú egyéni választókerületében az 1. számú szavazókörben a 1107. sorszám alatt szerepelek a választók névjegyzékében.
Sajnos, ahogy jobban belegondolok, csak az egyik helyen szavazhatok, mert lakcímkártyám csak az egyikre van, pedig milyen vicces lenne kétszer szavazni. Eszembe jut az állatbolti eladólány, aki négy éve gondterhelten vallotta be, hogy nem tud dönteni az szdsz és a miép között.

A legnagyobb meglepetést az az osztálytársunk okozta, aki már ült négy évet emberrablásért és kábítószer-kereskedelemért (egész olcsón megúszta), és a két és fél jelenlévő jogász egybehangzó véleménye szerint simán jobban tudja az egész btk-t oda-vissza, mint ők együttvéve. Senki nem nézte volna ki belőle, hogy bármit meg tud tanulni, ami bonyolultabb a bocibocitarkánál.