Néha előtör belőlem az idealista, és olyanokon gondolkodom, minthogy egy iraki háború árából valószínűleg jó ideig lehetne etetni néhány kontinens éhezőit, meg beoltani a gyerekeket, lehetne őket tanítani, és van egy olyan érzésem is, hogy ez jobban meggyőzné a meggyőzendőket a demokrácia áldásairól, mint egy pár odaküldött lopakodó bombázó.
Mielőtt öregségemre hippivé válnék, megyek, és folytatom az aztékok elleni háborúmat, amely során stílszerűen stealth bomberekkel és tengeralattjárókkal harcolok az ő war elephantjaikkal és gályáikkal. Igaz, nekem legalább annyi mentségem van, hogy ők támadtak meg engem. Ja, és az én aztékjaimnak olaja sincs.