Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
sok unalmas dolog.
Links
Blogarchívum
-
►
2006
(72)
- ► szeptember (2)
-
▼
2005
(239)
-
▼
szeptember
(16)
- Elolvastam, miket írtam egy éve szeptemberben. Iri...
- Péntek este általános iskolai osztálytalálkozónk l...
- Lánygyerek két nappal ezelőtt a hasáról a hátára f...
- Vicces, hogy amíg mindenki a biciklistákkal van el...
- Akárki akármit mond, gyereknek lenni nem könnyű.
- A nőgyógyászom alkalmasak talált szexre, úszásra é...
- Fekete szőrcsomókkal és vérfoltokkal volt tele a h...
- Felmondott a takkerünk, igaz, hozott maga helyett ...
- Add tovább - page 23 játék1. Ragadd meg a hozzád e...
- Az már a vég, hogy az Egykismalacröfröfröf szövegé...
- Azt nem is mondtam, hogy jártak nálunk Antsáék, és...
- És najó. Győzött a lelkiismeretfurdalás. Rómába me...
- Bement anyám a Rossmannba. Most tekintsünk el tőle...
- Kiírtam cdre egy rakás fényképet anyáméknak, hogy ...
- Szülinapi ajcsiba elvisz majd a Pasi Amszterdamba,...
- Öregségemre Frank Sinatrára vágyom. Márpedig nekem...
-
▼
szeptember
(16)
-
►
2004
(357)
- ► szeptember (30)
3 megjegyzés:
Szerintem jó döntés. Én tudom, milyen az, amikor nem ismeri fel a gyerek az anyját, és a nagyira néz segélykérőn, hogy ki ez?
Gondolod, h három nap alatt elfelejtene?
Egy hét alatt sem, csak először furcsán nézne. Azért helyreáll a memóriája hamar. Főleg ha megérzi a tejszagot:)
De azért utána szenvedhetnél vele, míg megtalálja a lelki egyensúlyát. De ez is gyerekfüggő, én pont a legérzékenyebb gyerekemmel csináltam ilyeneket.
Ha a lányod olyan laza, mint te, lehet, hogy zokon sem venné.
Megjegyzés küldése