Ja, és ha valaki még nem látta volna: S-éknél is nőtt a létszám.

Csinálok albumot Lánygyereknek.
Kezdődik azzal a fotóval, amin öt darab pozitív terhességi teszt van, aztán lesznek benne ultrahangok, terheses képek, aztán a szülés, aztán meg a fotók róla. Előhivattam ma a képeket papírra, vettem albumot, csak éppen ragasztóm nincs, amivel beragasztgassam a javakat, mert persze olyan albumot vettem, amibe ragasztani kell, nem olyat, ami öntapadós.
Ez lesz a holnapi projektem, szerzek ragasztót.

Élünk.

Nahát, most vettem észre, h a postokat lehet kommentelni. Milyen érdekes!!!

Érdekes, hogy mennyien kiakadtak, amikor elmondtuk, hogy a Pasi az én (alkohollal erősen dúsított) tejemből ivott tejeskávét a múlt hétvégi esküvő másnap reggelén. Pedig a gyereknek ezt úgyse adtam volna oda, viszont az én lakásomban nem volt rendes tej, hiszen mi sem voltunk ott a szülés óta.
Vicces, hogy csomó barátunk az anyatejet valamiféle gusztustalan váladéknak fogja fel, pedig szemlátomást nem mérgező (a lánygyerek heti 25-30 dekát hízik tőle), ráadásul szerintem is tök finom.

Mit is mondjak?!

Rengeteg minden történik velünk. Például már kétszer voltam közértben. És rájöttem, hogy babakocsit és bevásárlókocsit egyszerre tolni képtelenség.
A kismama vásároljon keveset kosárral, vagy rakja a gyerekre a zsák mosóport a babakocsiba.

Férjhez adtuk.

Holnap esküvőre megyünk. Mire észbekaptunk (és összefogtunk) Ssel nászajándék ügyben, a lista minden eleme elkelt. Marad a vásárlási utalvány, ugyanoda. Remélem, akad még a Goában valami, ami tetszik nekik és nem volt rajta a listán.

Lánygyerek életének első keserű tanulsága: ebben a világban még a szarér' is meg kell küzdeni.

Nincs a földön még egy olyan mázlista, mint én. Lánygyerek egy mormota, és csaknem végigalussza az éjszakát. Én is egész kipihent vagyok, csak a Pasi fog kimúlni végkimerülésben, mert ő szegény állati rosszul alszik újabban. Izgul.
Az öccse (a sógorom) tegnap bevallotta, hogy a fia születése után heteking csak akkor volt nyugodt éjjel, ha hallotta, hogy üvölt a gyerek.

Na, akkor élménybeszámolok egy rövidet.

Először is leszögezném, hogy szülni jó, feltéve, hogy van kéznél epidurál és olyan gyorsan megy, mint ahogy nekem. Este hétkor mentünk be a kórházba, és fél 11-re megvolt Anna Lili, ami az ottani nővérkék szerint első szülésnél jó szintidőnek számít.

Amíg nem értünk be a kórházba, volt néhány olyan fájásom, hogy megtudtam, mi a magyarok istene, viszont szerencsére olyan ütemben tágultam, hogy így megúsztam az összes gusztustalanságot mint borotválás (úgyis gyantáztattam nemrég) meg beöntés (úgysem jött ki semmise, egész délután fostam ugyanis - bocs), mert ha ezekre sort kerítenek, már nem tudják bekötni az érzéstelenítést. Így viszont sikerült, és frankón mondom, az iszonyatos fájásokat tökéletesen elmúlasztották, és csak a kitolásra hozták vissza, ami viszont legalább kevés ideig tartott, és ráadásul dolgozni kellett közben, ami sokkal elviselhetőbbé tette, mint a vajúdást, ami alatt nem lehet csinálni semmit.

Az első nagy meglepetés az volt, hogy Lánygyerek milyen szép és kisimult volt rögtön a születés után.

A második meg az, hogy milyen kicseszett kellemetlen dolog egy gátvarrat. De mostanra nagyjából oké, és már ülni is tök jól tudok.

Tessék parancsolni: íme Anna Lili.

Nos. Az utóbbi egy hét alatt fogytam tíz kilót, viszont rendelkezem egy Lánygyerekkel, aki tegnap éjjel egyhuzamban hat órát aludt, majd egy kaja után ráhúzott még négyet. Az étvágyát és viszonyát a cicihez az apjától örökölte.

Lánygyerek amúgy természetesen gyönyörű, szép hosszú haja van, aminek minden egyes szála az égnek áll. Bár teli volt a szülészet hajasbabákkal, az enyém volt az egyetlen punk a csapatban. Nagyon cuki.