És akkor most tessék köpködni, paradicsomot dobálni, fütyülni és fujjogni. Szerintem nem ocsmány a metrómegálló a kossuth téren.
Tudom, ezzel a véleménnyel a leghelyesebb az lenne, ha rögtön felszántanám magam, és a helyemet pedig beszórnám sóval, egyetlen mértékadó forrásnak sem tetszett, a subbacultcha pedig egyenesen a porba alázta, és szerintem meg mégse ocsmány. Sőt, úgy gondolom, a Kontrollt semmivel sem lehetett volna nyomasztóbbá tenni, mint a batthyány térrel, amivel azzá is tették.

Azt azért nem mondanám, hogy szép a kossuth tér, mert nem szép, de nekem mégis tetszik. Nem készülök ki attól, hogy hófehér, sőt, tegnap, mikor mentem haza, háttal ültem a peronnak, de felkaptam a fejem, mert ez az egyetlen megálló világos volt még háttal is, és tetszik tudni, a fene bánja, hogy nem sötét lett, mint minden, eddig általam bárhol látott metrómegálló a világon. Kis öröm is öröm, igényteleneké a mennyek országa, meg a lelki szegényeké, mint én is vagyok.

Most pedig megyek, és hamut szórok arra az izléstelen fejemre.