Nohát. Jelentem: kétgyerekes szülők lettünk.
Technical details: Natasa gyönyörű, és könnyen-gyorsan érkezett (és fájdalmasan is - hiába, ha nincs idő epidurálra...), és eddig meglehetősen béketűrő természetű hölgynek tűnik. Annalili általában lelkesen puszilgatja, de egyedül hagyni nem merem őket, mert időnként azért megpróbál ráfeküdni, vagy kinyomni a szemét, de nem indulatból, hanem csak úgy.

Egyelőre viszonylag egyben vagyok, de a kemény idők jövő héttől jönnek, amikor a Pasi visszamegy dolgozni, és én ittmaradok egy labilis lelkű nagyobbal, és egy néha hasfájós kisebbel.

Szívem minden melegével szeretném üdvözölni a magyar államot, amiért úgy gondolják, hogy egy csecsemő szüleiként nincs jobb dolgunk/másra kedvünk, mint hivatalból hivatalba járni, hogy elintézzük az egyébként jogosan nekünk járó juttatások folyósítását (és az anyakönyvet. és a taj számot.), a Pasi a héten nagyjából minden nap elment valami hivatalos helyre sorbaállni, így van rá esély, hogy holnapra minden papírt sikerül benyújtanunk, és akkor már csak egy-két hónap, és pénzt is látunk. Talán. Éljen az egyablakos ügyintézés!