Számtalan budakeszi házat megnéztünk, mire én is meg a Pasi is találtunk egyet, amivel elégedettek lennénk. Sajnos a kettő néhány kilométerre van egymástól, de miután úgysem jelentkezik a kutya sem, hogy a mostani házunkat megvegye, ez nem nagy gond.

Ma lesz az előző feleségünk esküvője. Lázasan, torokgyulladással és egy kertipartiból odaesve egész biztos nem fogom túlragyogni. De végül is ez rendben is van.

Ma fodrásznál voltam és kozmetikusnál. Történelmi esemény ez, mégha időközben Lánygyerek kikészítette is a nagyapját, ugyanis újabban antiszociális, és rajtam kívül (meg a Pasin kívül, aki nem befogható napközbeni bébiszittelésre), szóval rajtunk kívül mindenkit utál. Állítólag el fog múlni. Nem lenne rossz, mert hiába van a konditeremben gyerekmegőrző, ha nem tudom otthagyni a kis pukkancsot.

Már régóta lestem az alkalmat, és ma végre megismerkedtem azzal a magyarul beszélő, de arabul öltözködő anyukával, aki mindig itt sétál a fiával az utcánkban. Érdekes nőnek tűnik, most az a projectem, hogy összecimbizzek vele (nem lesz nehéz, szerintem nagyon magányos lehet), és akkor egy csomó mindent meg fogok tudni az arab családok működéséről.

Holnap házat nézünk. Izgi. Nem akarja valaki gyorsan megvenni a miénket?

Zsófi barátnőm hozott Hawaiiról egy izét, egy zacskóba csomagolt botot, ami a cimkéje szerint egy növény. Egy darabig nézegettem, aztán vettem egy nagy levegőt, és a használati utasításnak kb megfelelően elültettem. Dícséretes darab, szépen fejlődik, miközben Zsófi barátnőm (aki nem olvasta el a csomagolást) kirohasztotta a sajátját, így már azt is tudom, kinek kell majd adni, ha egyszer szaporítom.

Az izé, merthogy kiművelődtem ám interneten, nálunk csak aloha-fa munkanéven fut, ugyanis ez az a növény, amiből a virágfüzéreket csinálják Hawaiin. Érdeklődéssel várom, mi lesz belőle, ugyanis internetes tanulmányaim szerint ez egy fa, a képek alapján nem is kicsi. Persze a Pasi nyilván szívesen vesz majd egy kastélyt, ha kinőjük a házat.

Kilenchónapos Lánygyerek annyival már ügyesebb Papám törpeuszkárjánál, hogy nem csak beleragadni tudott az egérragasztóba, de ki is szabadult. Igaz, nagyjából tetőtől talpig egérragasztós lett, ami rávilágított arra is, mennyire szegényesen takarít a takkerünk, mert Lánygyerek (akiről természetesen nem lehetett lemosni az egérragasztót) hamarosan egy óriási pormacskára hasonlított, viszont legalább nem ragadt.

Igen, én is tudom, hogy az egérragasztó köcsögség, de mi falun élünk, és állandó harcban állunk az egerekkel, akik jogot formálnak a spájzban található javakra, ami miatt én kénytelen vagyok mindent nett kis fémdobozokban és üvegcsékben tartani, pedig egyébként rendetlen vagyok, és ez felháborít. Eddig hat egeret fogtunk.