Tegnap reggel felhívott a Budajenői közértes, hogy van nála egy ember, aki megtalálta a babakocsinkat. Hosszas egyeztetés után letárgyaltuk, hogyan jutunk hozzá. Ezután telefonált egy ember, hogy az egyik munkása megtalálta a babakocsinkat. Mondtam neki, hogy király, már ketten vannak. Megadott egy telefonszámot, így megoldódott a rejtély, a két jelentkező ugyanaz: a Gyurka.

A vicces az, hogy némi csevegés után kiderült, hogy Gyurka az alkoholista kertésznőnk alkoholista élettársa, aki csak annyit kötött a lelkemre, hogy a kertésznőt hagyjuk ki a buliból, és a közértben adjuk le neki a jutalmat, ne otthon. Majd hozzátette, hogy igazán szeretne minket megismerni, és jöjjünk már össze egyszer. Közben többször nyomatékosan közölte, hogy a váz "oridzsi", és semmi baja nincs, és "kedveském, ha tudtam volna, hogy maguk azok, felviszem" és "igazán nem akartam én semmi rosszat".

A babakocsi-váz utólag rekonstruált, kalandos története a következő:
Miután a Pasi kirakta a szemeteseknél és ottfelejtette, rögtön ketten is rávetették magukat. Az egyik jelentkező a szép nagy kerekeire pályázott (milyen jó gázkocsi lesz belőle - mondta) de a másik visszaverte, és egyben megszerezte a cuccot. Fel is szállt vele a sárga buszra és egy falut sem haladt vele, már el is adta, gondolom egy ezresért, de erre nem tértünk ki.

Rá egy bő hétre szólt neki a főnöke (aki látta az általunk kirakott plakátot), hogy szerinte a cucc, amit talált, tíz rugót ér. Így emberünk, a Gyurka, visszazarándokolt Perbálra és visszavásárolta a vázat, hogy tíz rugóért eladja nekünk.
Most megint van babakocsink, és megspóroltunk kb hatvan rugót meg egy bécsi tripet.
Kis falusi abszurd, hepienddel.