Elolvastam, miket írtam egy éve szeptemberben.
Irigy vagyok, milyen szellemes voltam akkkoriban, amikor nem töltöttem a napjaimat bezárva. Azt hiszem, abba kéne hagynom a blogolást, míg le nem érettségiznek a gyerekeink.

Péntek este általános iskolai osztálytalálkozónk lesz.
Elég kiváncsi vagyok.
Annyit tudok, hogy van közöttünk egy tényleg híres színésznő, legalább két anyuka, egy feltörekvő énekesnő, és egy ekin pörgő junkie. A többit majd meglátjuk.

Lánygyerek két nappal ezelőtt a hasáról a hátára fordult, de ez őt nem töltötte el örömmel, torkaszakadtából ordított tovább.
Ráadásul véletlen volt: azóta sem tudta megismételni.
Ettől persze még szeretjük, noha feltehetőleg még sokáig butább marad mint a kutyánk, ami pedig elég nagy szó.

Vicces, hogy amíg mindenki a biciklistákkal van elfoglalva, én arról is alig értesültem, hogy lesz megint Critical Mass. Tavasszal érdekes volt látni, ahogy végtelen tömegben vonultak el S körúti ablaka alatt, és amikor az ismerősök odaértek, felintegettek nekünk.

Mondjuk 30 kilométernyire lakva a várostól legalább lelkifúró nélkül hagytam figyelmen kívül az autómentes napot, mégse sétálhattam be lánygyerekkel a Mammutig, hogy bevásároljak az esti vacsorához.

De azért egy dolog az én fejembe is szöget ütött, amikor a Critical Mass szervezőivel készített interjút olvastam a Narancsban. Az amúgy szimpi csávó közölte, hogy nem teker a bringásúton ott sem, ahol lehetne, mert az "alsóbbrendű, mint a kocsiút". Anyád, mondanám.

Akárki akármit mond, gyereknek lenni nem könnyű.

A nőgyógyászom alkalmasak talált szexre, úszásra és fazongyantára.
Az élet apró örömei.

Fekete szőrcsomókkal és vérfoltokkal volt tele a ház felkelés után.
Teljesen világos volt, hogy a macskánk öncsonkításba kezdett, csak azt furcsálltam, hogy hosszas vizsgálódással sem találtam meg, milyét rágta le.
Aztán a pasi ráakadt a borzalmasan lemészárolt kismadár tetemére.

Gyakorlati tanulság: a madártoll nem seperhető, csak porszívózható.
Gyakorlati tanulság 2: az odaszáradt vér nehezen jön fel a kőről.
Ha öltök, mindig frissiben takarítsátok fel.

Ui: a kismadár egyetlen, résnyire nyitott ablakon nyomulhatott csak be. Magának kereste a bajt. Azért persze sajnálom. A rohadt dög meg sem ette, csak hobbiból kivégezte. Milyen kedves kis háziállat, nem?

Felmondott a takkerünk, igaz, hozott maga helyett utánpótlást.
Mikor lesz még egy olyan, aki ezüstszínű Mercivel jön takarítani??
Úgy érzem, ez emelte a házunk presztizsét, és most vége, visszasüppedünk a kismotoros falusi sztenderdbe.

Add tovább - page 23 játék

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

"Azt olvasta, amit senki sem olvashatott, amiért bárki mást azonnal agyonlőttek volna."
(Viktor Jerofejev: A jó Sztálin)

A neszharisnyán találtam.

Milyen kár, hogy nem a harmadik mondat kellett, az így szólt volna:

"A háború utáni, kiéhezett Moszkvában a nagyanyám lelkesen hívta fel anyámat a munkahelyén, hogy beszámoljon neki a reggelimről:
- Vityusa megevett egy egész üveg fekete kaviárt!"

Az már a vég, hogy az Egykismalacröfröfröf szövegére kerestem a gugliban?
egy+kis+malac+lyrics.

Azt nem is mondtam, hogy jártak nálunk Antsáék, és egész csomó nagyonszép ajándékot hoztak nekünk, cserébe pedig csak egy egészen rossz pestós tésztát kaptak. Még pár év, és remélem Jógyerek az én lányomat smárolja le a homokozóban.

És najó. Győzött a lelkiismeretfurdalás. Rómába megyünk lánygyerekkel, nem pedig Amszterdamba nélküle. Bocs S.

Bement anyám a Rossmannba. Most tekintsünk el tőle, hogy vajon miért nem a dmbe, mert már úgyse megy oda többet. Vett ezt-azt, pelenkát az unokájának, fogkrémet, alapozót. A pénztárnál:
ANYÁM. Biztosan mindent számolt? Keveslem az összeget.
PÉNZTÁROSNŐ (a másik pénztárossal beszélget, rápillant a blokkra, de nem néz bele a kosárba). Igen, minden megvan.
Anyám fizet, elpakol, majd távozna, de becsipog kifelé. Biztonsági őrök berángatják egy raktárba, mindenét kipakolják és azzal vádolják, hogy el akart lopni egy alapozót. Ugyan a pénztárosnő elismeri, hogy anyám kérdezte, mindent számolt-e, az alkalmazottak derüsen közlik, hogy a jegyzőkönybe úgyis azt írnak, amit akarnak, hisz azt neki aláírnia sem kell.
Anyám rendőrt hivatott, majd hazament, és végigzokogta a tegnapi napot.

Kiírtam cdre egy rakás fényképet anyáméknak, hogy válogassanak, és csináljanak papírképeket belőle. Apám el is ment az illetékes boltba, és kiválogatta, mit szeretne előhívatni. Csak vele történhet meg, hogy az összes olyan fotóról kapott papírnagyítást, amit nem kért, és persze egyetlen egyről sem, amit szeretett volna.

Apám hisztérikusan berzenkedik a modern technikától, így aztán törvényszerű, hogy folyamatosan ehhez hasonló dolgok történnek vele. Szerint a föld legundorítóbb teremtményei a rendszergazdák, akiket ő programozóknak esetleg számítástechnikusoknak hív.

Szülinapi ajcsiba elvisz majd a Pasi Amszterdamba, mert ott én még sosem voltam, pedig hát... Most meg végképp kedvet kaptam a "Tekerj egyet Amszterdamban" reklámtól.
Szerintem egy három és fél hónapos Lánygyereket már itt lehet majd hagyni egy hétvégére a nagyszülőkkel. Ugye? Ugye.

Öregségemre Frank Sinatrára vágyom. Márpedig nekem nincsenek ilyen zenéim. Azért megoldom.