Tegnap Draskovics előtt a parlamentben bolyongtam, volt egy szabad fél órám, dohányoztamban összecimbiztem ott valami gondnokféle úrral, aki például a termek események közötti elosztásáért felelős. Neki se lehet könnyű dolga, igen panaszkodott, hogy sok az esemény de kevés a terem, hiába nagy a ház, ha nincs elég szabad szoba benne. El is mondta , ő mit csinálna: kitelepítené a sajtót meg egy bizottságot a főemeletről, de aztán be is vallotta, hogy nincs hova, máshol sincs üres szoba.

Én elpanaszoltam neki, hogy mindig eltévedek, kiröhögött, de azért ellátott egy csomó jótanáccsal, ami mind használható lenne, ha a leghalványabb fogalmam lenne pl hogy ez vagy az az objektum, szoborcsoport vagy tárgyaló hol van. Felvetettem, hogy csinálhatna sajtótérképet, tetszett neki az ötlet.

Elsétáltunk megnézni a kedvenc szoborcsoportját a nemtudommelyik (északi???) társalgóban, ami egyébként a legkevésbé szalonszerű, máramennyiben egy darab fotel sincs benne, viszont valóban, volt egy jó kis gazdasági szoborcsoport, hárman voltak, egy bankár, egy uzsorás és egy ősibb csávó lóvéval (vö nem emlékszem a harmadikra).

Megtudtam, hogy az újságíró trehány fajta, tologatja a bútort és behorpasztja a liftet a kameraállvány tetejével, amit mindig odacsap.
Kedves úr volt és sokkal informatívabb mint a draskovics.