Visszafogott örömmel tudatom, hogy ismét vett a Pasi egy autót nekem. Tanulva az eddigiekből, most jó magas foglalót tettünk le, ha ez sem jön össze, legalább kaszálunk rajta.

A legújabb autóm, amit elvileg holnap (pénteken) kapok meg, ezüstszínű, és ugyanolyan csapottseggű Corolla, mint a másik, amit már egyszer megvettünk.

By the way: még sose volt két új kocsim egyetlen hét alatt.

Nohát. Miután nem tudtam orvosolni a problémát, kicseréltem a template-et, és ettől meggyógyult a blog. Nem kell fikázni, szerintem se szép.

Minden örvendezés visszavonva.
Mégsics autó, inkább bebukják a foglalót.
Még egy pár ilyen kocsi, és meggazdagszunk, mondta a nagybátyám.

There she comes.

Hölgyeim és Uraim!
Jövő péntektől újra van autóm. Légkondival. Egészen pontosan olyan, mint amit szerettem volna. A Pasi találta nekem, aki egy ilyen férj.

Aha. Már értem. Nem az előző alatt, hanem mindig az aktuális alatt.
Ez lehet az új dizájnelem a bloggeren? Nekem nem tetszik.

Hmm. Vajon milyen gonosz varázslat miatt van másfél képernyőnyi üres hely az előző post alatt?

Ma hőlégballonozni voltunk. Ehhez hajnali 4 óra 45 perckor keltünk.
A Pasi kiugrott a hőlégballonból (ejtőernyő), ami szerinte tök jó dolog.
Engem nem engedtek fel, viszont bemehettem egy búzatáblába szétszóródott ejtőernyősöket gyűjtögetni, szerencsére nem sokat kellett tolatnom, alig egy kilométert, mert megfordulni nem lehetett, viszont nem találtam senkit se. Jóval arrébb a főúton aztán találtam egy srácot, akit később becseréltem a Pasira.
Viccesek voltak az álmosan bóklászó emberek nyolckor, mikor mi már hazafele jöttünk.

Juhéj, készen van a napsütés gyerekszoba!!!
Tegnap este zsákmányoltunk egy nagy zacskónyi bébiruhát: falatkányi cuccok.
Abból látszik, hogy Ámerika azért mégiscsak Ámerika (ahol kolbászból van a kerítés), hogy ott a legkisebb méretű zokni kábé negyedakkora, mint itthon. A Pasinak épp jó volt a hüvelykujjára.
***
Autófronton továbbra is semmi, és ti sem ostromoltok az eladó Corolláitokkal.

Lassan kész a gyerekszoba.
Megdöbbentő, hogy viszonylag jól néz ki.
Ha rám hallgattok, sose engedtek mészalapú festéket a falatokra, csak diszperziósat.

A mai nappal Lánygyerek egy pelenkázókomód és egy kiságy büszke tulajdonosa lett.

Én meg tegnap elkezdtem a gyerekszoba kifestését.
Hogy a dolog egyszerűbb legyen, kétféle falfelület van, diszperzióssal festett gipszkarton, és meszelt téglafal. Szerencsére az előbbik nem bírja a meszet, a második viszont ledobja a diszperziós festéket.
A ferde tetősíkok (tetőtér ugyanis) valami narancsos-okkeres színűek lesznek, alatta a függőleges falak pedig citromsárgák. Állat lesz.
Legalább másfél órán át tanácskoztam egy fogatlan-de-kedves eladónővel a praktikerben, mire sikerült kiválasztani a megfelelő anyagokat és kidolgozni a stratégiát, de most mindent tudok.

És most terápiás jelleggel elkezdek gyerekszobát festeni. Magamat kúrálom, mert belezakkantam a szimultán autó/bababútor/gyerekkocsi-keresés projektbe.
Alkotó tevékenységet fogok végezni.

Nincsen véletlenül valamelyikőtőknek egy eladó új kasztnis, 5 ajtós Toyota Corollája, ami nem öregebb, mint 2002, nincs benne több, mint 50 ezer kilométer és nem kerül többe, mint 2.5?
Ha esetleg éppen lenne egy, ne habozzatok szólni.

Láttuk a Galaxis útikalauzt hétfőn. Szar. Szar. Szar.
Mondjuk meg sem próbáltak a könyvből filmet csinálni, így a végeredmény egy rossz film, ami távoli rokonságot mutat a könyvvel. Szóval szar. Na.

A folyó fizetési mérleg, az államháztartási jelentés vagy a jegybank havi kamatstatisztikája smafu a babakocsi kínálat felméréséhez és megértéséhez képest. Kábé 4 hónap intenzív felderítés után tegnapra döntöttem, már csak megvenni kell. Szegény Pasi, csak egy nagyot nyelt, mikor elétártam a koncepciót. Óvatos ember, azt hiszem lélekben a duplájára is fel volt készülve. Mármint árban.

Elvileg még 8 hét a szülésig. Néha nagyon sok (mikor a kezét a csipőcsontom mellé, a lábát meg a gyomromba dugja - egyelőre nem nagyon kellemetlen, de kicsit félek, mi lesz itt egy hónap múlva). Néha meg nagyon kevés (mikor szép és praktikus bababútort keresek, nem trilcsilliárdért).

Tulajdonképpen már nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a Lánygyerek. Most kb 40 centi és másfél kiló. Szerintetek, még hova tud nőni? Azért persze nagyon büszke vagyok rá!


Ne menjetek Korzikára a nyolcadik hónapnál később, mert beszorultok a sikátorba. És tényleg, nem vicc. Ez egy utca volt.

Ma eladtuk az autómat, ami valójában a Pasi régi autója, hétfőn viszik el. Egy kedvesnek tűnő csávó vette meg, remélem szeretni fogja. Picit azért vérzik ám a szívem érte.
Helyette meg lesz valami, most ott tartunk, hogy a Pasi állati lelkes egy csomó dízel opelastrára meg rönómeganra, én meg mindet lefikázom, mert igaziból egy valamit szeretnék.

Teljesen élek, Korzika isteni volt, lánygyerek imádta a tengert.
A kanyargós hegyi utakon nagyon kellett vigyázni, mert sok volt a váratlan akadály.
Például: